Jegyzet

A viccel nem érdemes viccelnünk

Végh Balázs
2022.04.01 - 10:00
Ilyenkor, április elején minden évben jó szokás szerint előkerülnek a viccek, apróbb ugratások. A barátok, ismerősök, családtagok heccelik egymást, hiszen így kellemesebben telik az idő.

Már a gyerekek is apróbb csínyeket eszelnek ki, amelyeket napokkal április elseje előtt gondosan kitervelnek, előkészítenek, ezzel szerezve pár vidám pillanatot maguknak és egymásnak. A nevetés jótékony lélektani hatásairól a szakértők folyamatosan cikkeznek, de mindenki saját tapasztalatból tudhatja, mennyire jólesik időnként a hasunkat fogva hahotázni vagy könnyes szemmel addig nevetni, amíg már a rekeszizmunk is belesajdul. Különösen manapság, az utóbbi időszak nyomasztó érzéseit feledve kell odafigyelnünk arra, hogy ne veszítsük el humorérzékünk. Őszintén irigyelem a gyerekeket, akik annyira tudnak lelkesedni minden eseményért, legyen az akár egy áprilisi tréfa. Csillogó szemmel lesik a másik minden apró rezdülését, összes antennájukkal ráhangolódnak a csínytevésre. Ám mindehhez elengedhetetlen egymás társaságában tartózkodni, hiszen úgy az igazi, ha a nevetéstől csillogó szemek összekacsintanak.

A virtuális hecc: a nevető emojik, a gifek és a vicces videók küldözgetése sajnos már ezt a régi, emberi szokást is személytelenné tette. „Sic trasit gloria mundi„ — mondaná a római polgár, de ma már ő is csak WhatsApp-üzenetben küldi el az igen rövidre szabott bölcsességeit. Rohanunk, mindent is tudni akarunk, méghozzá azonnal, és hamar felejteni. Csak akkor jövünk rá, mennyire hiányzik az igazi, hús-vér társaság, az, hogy valaki a szemünkbe nézve mondja el, amit szeretne, amikor egyedül maradunk önmagunkkal. És ez az érzés az utóbbi időben egyre többször köszönt ránk. Úgy élünk, mint a víz felszínén futkosó molnárpoloska, és nem tudjuk, nem is érdekel, mi történik a felszín alatt. Amikor lenézünk, a saját tükörképünk mosolyog vissza ránk, így azt hisszük, minden a legnagyobb rendben. Az önmagunktól kapott pozitív megerősítés azonban hosszú távon nem kifizetődő.
Egy újabb özönvíz után vagyunk, ismét kaptunk egy esélyt a Mindenség Urától, tanuljunk meg élvi vele, nevessünk együtt, örüljünk egymásnak, különösen ma, a vidámság világnapján, a megújuló természetben.

Végh Balázs

Ajánljuk még a témában:

Jegyzet

...amit ráterhelne a számlákra!

Úgy tűnik, hogy nagyon rossz irányba halad az energiapiaci liberalizáció, az áramszolgáltatók lassan már nem is csinálnak egyebet, minthogy számláznak és bevételeznek. Minden ügyfélhez köthető szolgáltatást a minimumra csökkentenek, mert ha nem tennék, drágább lenne minden!
Közösség

Két gáz között

Óriási erők csapnak össze ebben az időszakban a fejünk fölött, nekünk semmi közünk az egészhez, nem is tehetünk ellene semmit, mégis mi, kisemberek isszuk meg a levét a magas energiaárak formájában.
Jegyzet

Mindig a szükséges változtatással

A világot mindig azok vitték előre, akik tudtak és mertek változtatni; akik képesek voltak jobbá tenni a jót, és jóvá változtatni azt, ami nem volt tökéletes.