Nem voltak mindig népszerűek azok, akik kezdeményezték, szorgalmazták, elindították a változást. Azok sem mindig tartoztak a kedvenc figurák közé, akik kimondták, hogy mi az, amin változtatni kell, mert már nem felel meg a kor igényeinek. Az emberi élet történetében mindig voltak generációs különbségek, mindig voltak, akik kitartottak a jól bevált módszerek mellett, és mindig voltak, akik felvállalták az újítás kockázatát. Nem amiatt volt kockázatos az újítás, mert az bukáshoz vezethetett, hanem amiatt, mert az újnak mindig át kellett mennie a próbán, a próba bevállalására pedig nincs mindig jelentkező.
A változások elfogadásának a felgyorsításában sokat segített a véleménynyilvánítás szabadsága. Még mindig nagyon sokan vannak, akik nem mernek hangot adni meggyőződésüknek, aminek talán az is lehet az oka, hogy még mindig sokan vannak azok, akik nem hajlandók elfogadni azt, hogy mások véleménye nem egyezik meg az övékkel. A véleménynyilvánítást, illetve mások véleményének a figyelmen kívül hagyását egyfajta jellemrajzként is tekinthetjük, hiszen az sok mindent elárul az illetőről. Valahol itt történt sérülés napjaink véleménynyilvánítói és jellemük terén. A változásokat azok a szókimondó és cselekvő egyének és csoportok segítették elő, akik bátran és nyíltan kiálltak, vállalva a világ előtt azt, amit mondtak. Kiállásaik mellett volt tudás, tapasztalat, elszántság, felvállalták azt, amiben hittek, és érvekkel próbáltak meggyőzni másokat is arról, hogy az, amiért küzdenek, mindenki javát szolgálja.
Ma már sokszor úgy tűnik, hogy átestünk a ló másik oldalára. Nem is igazán a véleménynyilvánítás túlzott szabadsága nehezíti a változást, hanem annak módja. Egyre kevesebben vannak, akik nyíltan vállalják fel a véleményüket, gyakori viszont a közösségi oldalakon történő, arc nélküli véleménynyilvánítás. Már önmagában ez is visszatetsző, de még inkább elszomorító az, amikor nagyon sokan nem a saját véleményüket osztják meg, hanem olyan véleményformálókét, akiket egy tudatos szándék vezet, de nem biztos, hogy az a köz javát szolgálja. A mindennapokban semmit sem kapunk ingyen, mindenért meg kell küzdeni, sajnos egyre többen vannak, akik azt hiszik, hogy a mindennapi harcok olyanok, mint amikor leülnek a számítógép elé, és ilyen-olyan játékokban legyőznek mindenkit, mindent. Az ilyen típusú sorozatgyőzelem könnyen egy végső vereséghez vezethet. Valahogy ezt kellene elkerülni mindig a szükséges változtatással.

Elek György