Romániának egy állandó energetikai és logisztikai válságkezelő központra, egy országos energiabiztonsági diszpécserszolgálatra lenne szüksége, nem eseti válságülésekre, hogy ne érje felkészületlenül egy esetleges „olajvihar” – véli az Energia Inteligentă Egyesület (AEI) elnöke.

Vasárnap közzétett elemzésében Dumitru Chisăliță arra figyelmeztetett, hogy Romániát nem fenyegeti ugyan közvetlen üzemanyaghiány, de veszélyesen ki van téve egy regionális kőolajválságnak. Az ország rendelkezik finomítókkal, kikötővel, vezetékekkel, tárolókapacitással és még mindig számottevő hazai termeléssel, ezeket az előnyöket azonban gyengíti a jelentős importfüggőség, a fekete-tengeri útvonalakra épülő ellátás és az egységes operatív irányítás hiánya – magyarázta.

A szakértő szerint a leendő diszpécserközpontnak naponta figyelnie kellene többek között a Kaszpi-tengeri Csővezeték Konzorciumon (CPC) és a novorosszijszki terminálon keresztüli szállításokat, a romániai finomítók termelését, a Konstanca felé tartó hajókat, az üzemanyagkészleteket, a biztosítási díjakat, a hajók elérhetőségét, a nemzetközi olajárakat, valamint a fekete-tengeri katonai kockázatokat.
Chisăliță szerint Romániának azonnal alternatív energiabeszerzési útvonalakról és mennyiségekről kellene tárgyalnia Azerbajdzsánnal, a mediterrán térség országaival, Észak-Afrikával, az Északi-tenger térségével és az Egyesült Államokkal, még akkor is, ha ezek drágább források. Szerinte időben ellenőrizni kell azt is, hogy a romániai finomítók képesek-e más típusú kőolaj feldolgozására, és előre le kell kötni a szállítóhajókat.

Későn és drágán

Az elemzés szerint a legnagyobb kockázat nem az, hogy eltűnik a kőolaj a világpiacról, hanem az, hogy Románia túl későn jut hozzá az elérhető készletekhez, drágábban vásárol a szomszédainál, majd árkorlátozásokkal és -szabályozásokkal próbálja kezelni a válságot. „Egy rosszul megtervezett állami árkorlátozás egy árkrízist akár ellátási válsággá is alakíthat” – írta Chisăliță.
A szakértő emlékeztetett, hogy a hazai finomítókban feldolgozott kőolajmennyiségnek csak valamivel több mint negyedét fedezi a hazai termelés. A többit importálni kell, főként Kazahsztánból, Azerbajdzsánból és más térségbeli országokból. A kazah kőolaj jelentős része azonban a CPC vezetéken és az oroszországi Novorosszijszk kikötőjén keresztül érkezik, vagyis az ellátás olyan infrastruktúrától és tengeri útvonaltól függ, amelyet a háborús kockázatok közvetlenül érintenek.

Chisăliță szerint Románia most azért került nehéz helyzetbe, mert a napokban támadás érte a CPC termináljának térségét, és Kazahsztán kénytelen volt visszafogni a kitermelést, mert nem tudta a megszokott módon elszállítani a kőolajat. A Tengiz-mező termelése a becslések szerint napi mintegy 925 ezer hordóról 406 ezer hordóra esett vissza, az országos kőolaj- és földgáztermelés pedig napi 2,07 millióról 1,63 millió hordó kőolajegyenértékre csökkent.

A gázolajellátás a legsérülékenyebb

A szakértő közölte, hogy Romániában a gázolajellátás a legsérülékenyebb, mert a dízelolaj a közúti szállítás, a mezőgazdaság, az építőipar, az élelmiszer-ellátás, a sürgősségi beavatkozások és az ipar egy részének alapvető üzemanyaga. Egy regionális válságban először nem feltétlenül országos hiány, hanem késések, helyi fennakadások, átmeneti készlethiányok, magas árak és a stratégiai fogyasztók előnyben részesítése jelenhet meg – részletezte elemzésében.
Chisăliță szerint ezért az államnak világos üzemanyag-elosztási prioritási sorrendet kellene kialakítania mentők, a katasztrófavédelem, a hadsereg, a mezőgazdaság, a közösségi közlekedés, az élelmiszer-ellátás és a kritikus infrastruktúrák számára.

Hírszerkesztő
(Nyitókép: archív)