A járványügyi helyzet ugyan enyhülni látszik, viszont megszabadulni a vírustól sajnos még mindig nem sikerült. Már mutatkoznak eredmények a vírussal való küzdelemben, azonban nagyon úgy fest, a karácsonyt is a járványügyi szabályok mellett ünnepeljük, illetve az óesztendőt is hasonlóan búcsúztatjuk. A járvány még inkább megnehezíti az amúgy is rohanós és stresszes ünnepi időszakot. Sopoian Renáta Réka iskolapszichológust arról kérdeztük, hogy miképpen tudnak megbirkózni a családok a járvány sújtotta karácsony kihívásaival.

Nem titok, hogy minden családban a gyermekek és a fiatalabb generáció tagjai várják leginkább a karácsonyt. Mivel az idei évben a szeretet ünnepe egyáltalán nem lesz olyan, mint az előző években, könnyedén felmerülhetnek kérdések a gyermekekben, főleg a kisebbekben, hogy ennek mi az oka, miért kell most a megszokottnál visszafogottabban ünnepelni.

Az iskolapszichológus szerint a bizalom kialakulásának alappillére az őszinteség. „Célszerű a valódi élethelyzet bemutatása annak minden jó és kellemetlen oldalával együtt. A valóság eltorzítása, a titkolózás nem kíméli a gyermeki lelket, épp ellenkezőleg, terheli azt. A gyermek sokkal okosabb, mint ahogy azt mi hisszük. Ha nem is fogalmilag, de érzésben mindig tudja, mi zajlik a szülőben, s ha segítünk neki megérteni azt, kialakul a mély bizalom, biztonságérzet, és megszilárdul a szülő-gyermek kapcsolat. Próbáljuk meg mindig az igazat mondani! Igen, valóban más élethelyzet áll fent, rendhagyó. Mi a kulcs? Az alkalmazkodás. Nézzük meg, hogy ebből a helyzetből mit tudunk kihozni” — mutatott rá Sopoian Renáta.

A helyzethez való alkalmazkodásra számos lehetőség adott, amelyekből a szakember fel is vázolt néhányat. „Egész nyugodtan ragadjunk papírt és ceruzát, és írjuk össze mindazon dolgok listáját, amiket nyertünk ezzel a helyzettel. Például esélyt az átértékelésre, megváltozott értékrendet, több figyelmet olyan dolgokra, amelyeket eddig elhanyagoltunk, több együtt töltött időt stb. Egy következő lista mesélhetne arról, hogy milyen csodásan tudnánk kitölteni, eltölteni ezt az időt. Tűzzünk ki apró és megvalósítható közös célokat, heti terveket, melyek elérése sikerélményt biztosít, mint például: közös kártyázás, napi 15 perc közös olvasás, egy szekrény kitakarítása. Keressünk továbbá olyan megoldásokat, melyek mindenki számára megfelelők! Amennyiben ellenállásba ütközünk, akkor adjunk gyerekünknek választási lehetőséget, a döntés így az ő kezében van, és ezáltal nő az esemény fontossága — mutatott rá a szakember.

A gyermek lehet elkeseredett, és felteszi majd azt a kérdést, hogy mikor lesz már vége ennek a helyzetnek. Mivel erre a szülő nem tud hiteles választ adni, nem marad más, csak az, hogy elfogadjuk a gyermek érzéseit. Az iskolapszichológus szerint fontos, hogy biztosítsuk a gyermekeket a teljes figyelmünkkel, használjunk együttérző szavakat, segítsük őket az érzéseik megnevezésében, és teljesítsük vágyaikat képzeletben: „Ó, most nagyon szomorú lehetsz, bárcsak véget tudnék vetni ennek a helyzetnek!” A szakember elmondta, hogy sokszor elég a szeretetteljes hozzáállás, ha érzéseinek nevet adunk, vagy csak megértjük, hogy mennyire szeretne valamit, így máris könnyebb elviselnie a valóságot. Ezt a kamaszok is értékelni fogják. Beszéljünk a saját érzéseinkről és szükségleteinkről is, minél hitelesebb a szülő, annál mélyebb a bizalom.

Sajnos lesznek szeretett személyek, akik hiányozni fognak a fészekből, személyesítsünk meg egy tárgyat, egy gyertyát, egy gömböt, és keltsük életre azt. Fantáziánk segítő barátunk lesz. Használjuk fel a modern kor találmányait, s vegyük fel a kapcsolatot azokkal a személyekkel, akik értékesek számunkra! Írjunk levelet, küldjünk képeslapot, lepjük meg egymást, és adjunk ajándékba időt, figyelmet!” — javasolja Sopoian Renáta Réka.

A szakember kihangsúlyozta, hogy a családi hagyomány létfontosságú. Ez adja meg a léleknek a biztos talajt, a stabilitást. „Hozzunk létre új rituálét, mely a későbbiekben emlékeztetni fog majd minket arra, hogy mennyire fontosak vagyunk egymásnak, hogy a valódi kincsek bennünk rejtőznek, hogy bár rendhagyó ünnepnek nézünk elébe, tudjuk, hogy az érzelmi szállal összekötött emberek szétválaszthatatlanok” — mondta.
A szakember összegzésként Balzacot idézte, emlékeztetve arra, hogy a hála a szív memóriája. „Segítsünk szívünknek emlékezni! Kezdjük el a kincskeresést, s amikor megtaláltuk, köszönjük meg azt! Zárjuk a napot hálával!” — javasolta Renáta, hozzátéve, hogy az iskolák tanácsadóihoz bármikor fordulhatunk segítségért, jó tanácsokért, illetve ötletekért.

Kallós András