A Pro Urbe-díjat Kovács Jenő, Nagykároly polgármestere adta át a megjelent városi tanácsosok, nm. és ft. Schönberger Jenő megyéspüspök, ft. Szilágyi János, a nagykárolyi II. számú kerület esperese, barátok és jótevők, a szerzetesi közösség és az általuk nevelt gyermekek jelenlétében. Az ünnepelt és minden jelenlévő örömét növelte, hogy Judit nővér és Tünde nővér elsőként befogadott leányai (mára már felnőtt gyermekei) és azok családjai körében kerülhetett sor a vidám együttlétre.

A díj átadását megelőzően elhangzott a díjazott laudációja, amelyet Poszet Anikó, a nagykárolyi Kalazanci Szent József Római Katolikus Líceum korábbi igazgatónője írt meg és olvasott fel az egybegyűlteknek. A díjazott méltatását követően Nagykároly polgármestere köszönetét fejezte ki Judit nővérnek a vállalt hivatásáért és azért, ahogyan azt a gyerekek nevelésén keresztül szívvel-lélekkel megéli. Kovács Jenő szerint a magas színvonalú és lelkiismeretes munka gyümölcsei a várost is gazdagítják. Még hosszú és eredményes munkát kívánt Judit nővérnek a városvezetés és az egész közösség nevében. A polgármester a díjjal járó virágcsokor mellé átadott Judit nővérnek egy olyan képet is, amelyen a Celestina Anya Oázis család típusú intézménynek otthont adó épület művészi ábrázolása látható. Ezt az ingatlant a nagykárolyi emlékezet zárdaiskola néven tartja számon — részletezte a városvezető.

Nm. és ft. Schönberger Jenő megyéspüspök derűs lélekkel emlékezett vissza azokra az elmúlt több mint egy évtized alatt tett erőfeszítésekre, amelyek a piarista nővérek Nagykárolyban történt megtelepedését és eddigi szorgalmas munkáját kísérték. A püspök atya megköszönte a polgármester folyamatos és áldásos együttműködését, amely lehetővé tette, hogy a nővérek munkája a város javára bontakozhasson ki.

Az ünnepi hozzászólások végén a díjazott hálás szívvel beszélt munkájáról és köszönte meg a kitüntetést, amely szerinte a város és az otthon érdemeinek közös elismerése, hiszen valamennyien együtt érték el az utóbbi évek közös sikereit. Könnyűnek nevezte az idáig vezető útját, mert a Jóisten nagyszerű emberekkel ajándékozta meg. Háláját fejezte ki nővértársai, családja, barátai, munkatársai iránt, akikkel együtt dolgozva, beszélgetve, nevelve a rá bízott gyermekeket csodás fiatalokat láthat viszont maga körül. Zárásképpen így összegezte munkáját: szeretni kell, mert nincs ennél fontosabb.

A díjátadó ünnepség végén Fekete Daniella saját versét olvasta fel mintegy köszöntésként. A növendék ezzel kívánta kifejezni szeretetét és ragaszkodását az ünnepelt iránt. Az Oázis gyermekeinek énekes áldásába minden jelenlévő derűs lélekkel kapcsolódott be. A lelkileg felemelő délutánt barátságos, vidám hangulatú szeretetvendégség és kötetlen eszmecsere zárta.

Fontos számára a város

Kürti-Bokor Judit nővér lapunk kérdéseire válaszolva elmondta, hogy nagyon sokat jelent számára ez a díj, amelyet szeretett városától kapott szerda délután. „Természetesen nagyon fontos számomra ez az elismerés, hiszen tizennyolc éves munkát követően, amelybe szívemet és lelkemet teljesen belefektettem, visszaigazolást nyert, hogy jó úton haladunk” — fogalmazott a díjazott, aki elismerte, hogy nagyon meghatódott az elismerés átvételekor, de örömmel tölti el a munkája, büszke az elért eredményekre. „Ez a díj nem csak egyedül az enyém, hanem mindannyiunké, akik valamit hozzátettünk ehhez a munkához. Külön öröm számomra, hogy a város, a polgármester, a településvezetés döntött úgy, hogy elismeri munkánkat” — tette hozzá a piarista nővér. Mint fogalmazott, nagyon kötődik a városhoz, otthon érzi magát benne, és az elismerés a várost is illeti, amely lehetővé tette, hogy munkálkodhasson benne. Szeretné visszaadni a városnak az iránta való jóságát azáltal, hogy benne és érte dolgozik.

Judit nővér édesapja bogdándi születésű, édesanyja ákosi származású, ő pedig Ákoson gyerekeskedett, de Nagykárolyban járt iskolába. Tizenhárom éves korában a városba költöztek, és itt is érettségizett. Első perctől fogva otthonának tekintette a várost. „Nagyon szeretem a kisvárosokat, hiszen itt az utcán végigsétálva barátokkal, jótevőkkel találkozhatom nap mint nap. Beszélgetünk, egymásra mosolygunk, köszönünk, és ez számomra nagyon fontos” — véli a nővér.

Egyedüliek a magyar nyelvterületen

A nagykárolyi piarista nővérek közössége öt tagot számlál, és a várost tekintik otthonuknak. Ezt a helyet választották, ahol huszonhét gyereknek biztosítják az otthon melegét. Az első növendékeik már felnőttek, saját családot alapítottak, gyerekeik vannak. Sikerült révbe érnie az életüknek, és ez nagy öröm a nővérek számára. Jelenleg Judit nővér mellett Tünde, Ágnes és Borbála nővérek egyengetik a bennlakó gyerekek életútját. Magyar nyelvterületen a piarista nővéreknek egyedül Nagykárolyban van rendházuk. Itt egyesültek a Kárpát-medence magyar ajkú piarista nővérei, hogy továbbvigyék a városban évszázadokkal korábban megalapított szellemiséget. Ötödik testvérnőjük jelenleg Firenzében szolgál, de pár éve Nagykárolyban is dolgozott.

Az utóbbi két évben kialakult járványhelyzet miatt elmaradt a korábban jól működő napközis oktatási rendszer, amely keretében a városból a hátrányos helyzetű gyerekek délutáni iskolába járhattak a nővérekhez. Ott tanultak, játszottak, és uzsonnát is kaptak. Szombatonként és a vakáció ideje alatt egész napjukat a napköziotthonban tölthették. Ezt a programot a lehetőségekhez mérten hamarosan újra kívánják indítani. „Karizmánk ezen apró szeletkéjét tervezzük újra kibontakoztatni” — zárta beszélgetésünket Judit nővér.

Laudatio Kürti-Bokor Judit piarista nővér tiszteletére

Amikor líceumi vagy egyetemi ballagáson állok, és a szülők arcára nézek, éveket összeadó millió percet látok: munkát, erőfeszítést, virrasztást, biztatást, csalódást és újrakezdést, de mindenek felett büszkeséget és örömöt, hogy a gyermekből fiatal felnőtt lett, akinek sikere mögött ott áll a szülő. De azok a gyerekek, akik mellett és mögött mindez nincs, akik sodródnak, kiszolgáltatottak és peremre szorultak, az ő életükben eljön-e egy ilyen büszkeséggel teli perc? Ki áll melléjük?
Ez a feladat teljes szívet-lelket követel, méghozzá Istenhez emelt szívet-lelket, mert az emberi erő ide sokszor kevés. Judit nővér ezt vállalta, ehhez adta át szívét-lelkét előbb Istennek, aki aztán a rászoruló gyermekekhez vezette őt.
Fiatalkorától kezdve fogékony volt a szépség és az igazság csodálatára, örömét lelte a tanulásban, olvasásban, és a tanári pályát választotta. A Temesvári Egyetemen szerzett matematika-fizika szakos tanári, majd matematikusi diplomát. Lelki vezetői segítségével meghallotta az isteni hívást, és rátalált hivatására, a noviciátus következett Firenzében, ahol felkészült az Istennek szentelt életre, de szakmailag is sokat fejlődött. 2007-ben tett örökfogadalmat a Piarista Nővérek Boldog Celestina Donati által alapított szerzetesrendjében.

Nagykárolyban sokan emlékeznek a régi piarista iskolára és a tanárokra, de csak reménykedtünk, hogy egyszer visszatérnek majd közénk a piaristák. Judit nővér és társa, Tünde nővér 2004-ben csendben érkezett és kezdett dolgozni Nagykárolyban. A szürke, rendezetlen, leromlott állapotú épületre rá sem lehetett ismerni, amikor munkájuk nyomán megújult, virágokkal, színekkel, élettel telt meg és otthonná vált. Jöttek az első gyermekek, kislányok, akiknek nem volt esélyük a jövőre, és itt otthonra, családra találtak. Judit nővér 2004 és 2019 között házfőnökként vezette a közösséget. Elkötelezettségen alapuló, gazdag istenkapcsolat, mély lelki élet az övé: Isten hiteles jeleként él közöttünk. Valódi értékeken alapuló közösséget alakított ki. Szerzetesi hivatások kibontakozását ápolta, kísérte. A gondviselésre való, mély bizalmon alapuló, bátor ráhagyatkozás jellemzi.

Szerzetesintézményének életében egyre meghatározóbb szerepet vállalt, ugyanakkor részt vett a Nagykárolyban újrainduló, magyar tannyelvű római katolikus líceum működésének kibontakoztatásában is. Lelkiprogramokat szervezett, segítette a kapcsolatteremtést a magyarországi piaristákkal. Vezetésével a piarista nővérek közössége tevékeny tagjaként folytatta az évtizedekkel korábban félbeszakadt, gazdag piarista hagyományt, nemcsak a Kalazanci Szent József-templom plébániájának közösségében, hanem az egész város és a környező települések szerető szívű, nagylelkű lakói között is.

2009-ben szociális napközit és tanulóházat szervezett és vezetett. 2012-től a rend legfőbb elöljárójának lelki életért felelős tanácsosa lett. 2015-ben megvalósult igazi álma, a Celestina Anya Oázis, egy nagyobb, több gyermeket befogadó, család típusú otthon a felújított, egyházmegyei tulajdonú épületben. Ide már fiúkat is befogadtak. A kert, az udvar és az egész épület varázslatos hangulatú, a gyermeki lélekhez közel álló, békét sugárzó. Központjában a kápolna áll, ahol az oltáriszentséghez naponta betérnek imádkozni, és ünneplik a szentmisét.

Judit nővér mesét olvasott, biciklizni tanított, magyarázta a verset és a matekfeladatot, erdei sétára vitt, imádkozni és szeretni tanított. Közben sokszor virrasztott, hivatalokba járt, vastag dossziékat állított össze, engedélyeket szerzett be, pályázott, adventi koszorúkat ragasztott, iskolatáskákat pakolt be. Imádkozott, szeretett.

2019-től Olaszországban teljesített szolgálatot, házfőnök Rómában, és tanácsosi feladatai mellett kinevezték a rend gazdasági vezetőjévé.

Magyarságához és gyökereihez való ragaszkodását, az abból fakadó alkotókedvét át tudta oltani az általa nevelt gyermekekbe, jó szívvel és lelkesen ismertette meg a rábízottakkal a partiumi hagyományok gazdag tárházát, legyen szó anyagi kultúráról (a kézműves foglalkozásokon keresztül, kirándulások szervezésén át a kiállítások megismertetéséig) vagy a szellemi kultúra kincseiről (népdalok és a néptánc megszerettetése). Az általa nevelt gyermekek az anyai, emberi, szellemi és lelki nevelést úgy itták, isszák magukba, hogy közben szülőföldjükhöz is mély kötődés és élő kapcsolat alakul ki bennük.
Judit nővér egyszerre a közösségért élő, gondolkodó, tevékeny lélek, ugyanakkor mindig megszólítható és figyelmes hallgatójuk, építő jellegű beszélgetőpartnerük az őt megkeresőknek.

Ma már két gyönyörű épület igazolja munkáját és sok lelki épület: a gyerekek, az egészen kicsitől a felnőtt diplomásig, akik dolgoznak, családjuk van, akiket befogadott, nevelt, tanított, kísért. Egy ember „igen”-je mennyi életet változtatott meg!
Városunk közössége hálával tartozik neki, és példaképként tiszteli.

Végh Balázs, Tóth Borbála és Poszet Anikó