A föltámadás napja, a megváltó Krisztus, az Úr Pászkája, az a Pászka, amelyhez különböző más jelzőket is társítunk: szépséges, legtisztesebb, engesztelő, szent, szentséges, legszentebb, titokteljes, legtiszteltebb, szeplőtelen, nagy … a hívőké, a Paradicsom ajtaját megnyitó, a szomorúság váltsága és minden hívőt megszentelő Pászka Ő.

Így nevezzük a húsvétra sült édes, foszlós bélű, barnapiros héjú, rajta Jézus szenvedését és győzelmes áldozathozatalát fonatokkal ábrázolt kalácsot is. A kalácsra sodort tésztaágból kereszt kerül, amelynek szárain és közepén tésztarózsa van. Ez az öt rózsa, Krisztus öt sebének jele. A keresztet még egy tésztakoszorúval is körbe kell venni, a töviskoszorúra emlékeztetve. Édes puhasággal, könnyű finomsággal mutatja nekünk Jézus szeretetét, az élet örömeit, amit a mi Szentséges Pászkánk, Krisztus ad nekünk.

A Pászka Krisztus, hisz ő maga az élet kenyere, a görög tradíció értelmezésében az átmenetet kifejező eledel, amely a „halálból az életre, a földről az égbe” vezet át. Isten az embernek adott örök békességének ajándéka, patyolattiszta szépség, amely hív, ámulatba ejt, lenyűgöz, magával ragad és mágnesként vonz.

Húsvét, nem egy befejezett feladat, beteljesített prófécia lezáró fejezete, hanem „más, örök életnek kezdete”. Születés és újjászületés! Ezért nem is idegen, sőt igen szoros kapcsolatban van a megtestesüléssel. Az Istenszülő (Istenanya) megszüli gyermekét, az mennyei Atya kiszólítja a sírból a Fiát. A feltámadás előfeltétele a megtestesülés: Jézus megszületik, s ezzel üdvösséget hoz az embernek, szenved, meghal, és feltámadásával megnyitja a Paradicsom kapuit, hogy számunkra ez az üdvösség teljes legyen.

Az éjszaka sötétjében, ragyogó fényben megjelenő angyal megrémítette a pásztorokat, mégis így bíztatták egymást: Menjünk el … hadd lássuk a valóra vált beszédet. Sötétben, éjnek éjjelén indulnak az Üdvözítőt köszönteni. A feltámadás sírjához érkező asszonyok is halálra rémültek az angyal láttára, aki így hívta őket: Jöjjetek, nézzétek meg a helyet, ahol nyugodott, az Úr és siessetek, vigyétek hírül a feltámadás, az újjászületés tényét. Ők hajnalban már a sírnál vannak és világosságra ébrednek. Sötétség és fény kontrasztja. Átmenet a félelmetes, reményvesztett bizonytalanság sötétjéből az örök, reményt sugárzó, biztosabb előhaladásra serkentő fényre. A felkelő nap szemet, értelmet, testet, lelket elvakító világosságára ébrednek. Ez az üdvösséges éjszaka, a föltámadás napjának hajnalfényű előhírnöke lesz számukra, amelyen a sírból sugárzott, soha le nem alkonyodó, a mindeneket betöltő, örök világosságban lévővel találkoztak.

A pászka átmenet jelentése csak a feltámadással válik teljesen érthetővé. Ezért olyan nagy ünnep számunkra a húsvét. Ünneplésünk elmaradhatatlan kelléke a kosár, amely az idei jubileumi évben még hangsúlyosabbá válik. Benne a húsvéti eledelek közül a legfontosabba pászka. A remény zarándokaiként úton vagyunk. Krisztus a mi Útravalónk, a Pászkánk! Vigyázunk kell minden morzsájára. A kosár Mózesre is utal, aki kivezette a zsidó népet Egyiptomból. Ő is kosárban menekült meg a haláltól. „Föltámadás napja a pászka, az Úrnak Pászkája, világosodjunk fel, népek, mert a halálból az életre és a földről az égbe átvitt minket Krisztus Istenünk, kik az ő győzelmét énekeljük.”(kánon)

Jézus testben való születését és halottaiból történő feltámadását angyal közvetítette, de küldetést, feladatott is adott hozzá: „Menjetek, vigyétek hírül”. „Ezt hirdessétek: Föltámadt Krisztus! Valóban Föltámadt!

Pallai Béla
görögkatolikus parókus, Szatmárnémeti