Épített örökségünk amellett, hogy élő tanúja múltunknak és kultúránknak, mai mindennapjaink szerves része is — még akkor is, ha jártunkban – keltünkben talán csak annyit veszünk észre: milyen szépen fel van újítva (netán épp mennyire leromlott állapotban van), vagy már szinte észre sem vesszük, hiszen „amióta az eszemet tudom, ott áll”, anélkül, hogy ismernénk a történetét, a hozzá kapcsolódó eseményeket, mondákat vagy legendákat.

Erdély igen gazdag műemléképületekben, és fontos ezek nem csak tárgyi, de szellemi értékmegőrzése — ezért is indították útjára tizennégy évvel ezelőtt az Örökségünk őrei – Fogadj örökbe egy műemléket országos versenyt, amelynek egyik kiemelt célja megértetni a kisiskolásokkal, a nagyobbakkal, valamint a pedagógusokkal és a szülőkkel is, hogy a kultúra köt össze egy nemzetet, az erre való odafigyelésnek van igazán megtartó ereje. 
De ugyanilyen kiemelt cél az is, hogy a diákok kilépjenek a hagyományos történelem/művészettörténeti órák, történelmi előadások vagy idegenvezetések keretei közül, és önállóan fedezzék fel az épületek múltját, titkait.

A hatfős diákcsapatok miután „örökbe fogadták” a kiszemelt épületet, megkezdik az „ásatási munkát” — természetesen csak képletesen, ám annál alaposabban, hiszen a könnyen hozzáférhető információk mellett igyekeznek minél több érdekességet megtudni örökbefogadottjukról, szakembereket faggatnak, s ezeket saját prizmájukon keresztül be is mutatják, ugyanakkor kreatív tartalmakat is készítenek, amelyekkel minél több felületen mutatják be/népszerűsítik az épületet.

„Sokszor és sokat beszélünk ma az oktatásban transz- és interdiszciplinaritásról, kompetencia és élmény alapú tanításról, és ez a verseny úgy foglalja magába mindezt, hogy közben egy számunkra, erdélyiek számára sokkal fontosabb célt valósít meg: megőrzi és továbbörökíti nem csak a tudást, hanem a teremtő értéket is, amelyet őseink épített örökségünk által ránk hagyományoztak.” — köszöntötte szombaton délelőtt Pataki Enikő, a házigazda főgimnázium igazgatónője az ország legkülönbözőbb tájegységéről érkezett csapatokat. Emlékeztetve arra is: az örökbefogadás — akárcsak bármilyen más örökbefogadás — felelősségvállalást és gondoskodást is jelent. Nem mellesleg a döntőben Szatmárnémetit két csapat is, a Zárda–templom őrei és a Peronkommandó képviseli.

„Bátor felfedezők, kreatív alkotók és közösségépítők vagytok – azzal, hogy életre keltettétek Erdély és Partium műemlékeit, nemcsak a múltat őrzitek, hanem a jövő értékeit is formáljátok.” — summázta köszöntőjében Kereskényi Gábor polgármester, Pataki Csaba megyei tanácselnök pedig kiemelte: az épített örökség megóvása és népszerűsítése kiemelten fontos feladata kell legyen mindannyiunk számára. 

Lukács Dénes főtanfelügyelő–helyettes a verseny azon elsődleges célját említette, amelynek nyomán a diákok nem csak egy épületet látnak, hanem a hozzá kapcsolódó történeteket, embereket, és azt a közösséget, amely anno építette. Karácsonyi Zsolt költő, műfordító, színház- és irodalomkritikus, az idei versenybizottság elnöke egy jól ismert és sokszor emlegetett verssor–töredék — „a kő marad” — kapcsán úgy fogalmazott: ahhoz, hogy ez a kijelentés mindig igaz legyen, építkezni kell folyamatosan, és bárki, aki valamivel többet olvasott, utána járt dolgoknak, ehhez a folyamatos építkezéshez járul hozzá.

A köszöntőket s egyben a verseny ünnepélyes megnyitóját a Németi Nóra szavalatából, Nagy Regina énekéből, Marozsán Vivien népdalcsokrából, Egri Lara – Kispál Nándor néptáncából álló összeállítás zárta, s kezdődött maga a verseny.

A döntőbe jutott csapatok egy-egy rövid előadást kell bemutassanak, amelyben az általuk örökbe fogadott épület múltját és jelenét viszik színpadra.

Szabó Kinga Mária