A szükségállapot idején, amikor csak nagyon indokolt esetben lehetett kimenni és sokaknak lett kényszerűségből sok szabadidejük a technikai munkanélküliség miatt, sok olyan ház mellett is megjelentek a kiskertek, ahol eddig ilyenek gondozására nem volt idejük a lakóknak. Kertészekkel beszélgettünk ebben a témában, arra fókuszálva, hogy vajon teremnek-e annyit az ilyen kis háztáji kertek, amik határozottan, menüben és pénztárcában is érezhető módon hozzájárulnak a háztartás friss zöldséggel vagy akár friss gyümölccsel való ellátásához. Fülöp Tihamér, a Szamoskóródi Kert kertésze azon a véleményen van, hogy ez igenis lehetséges, és részletesebben is vázolta, hogyan valósítható meg.

Saját célra

Van egy ma is érvényes eredménnyel zárult agroökológiai kísérlet, amelyik 2 ár/család viszonylatában tanulmányozta, lehet-e kiskertben annyit termelni, ami függetlenít egy négytagú családot a piactól és a boltoktól legalább zöldség és gyümölcs terén. Az önellátás ilyen szempontból nem azt jelenti, hogy a családnak soha többé nem kell dolgoznia, csak a kertet művelnie, hanem hogy külső forrás nélkül képes egészséges, valóban házi és vegyszermentes dolgokat tenni az asztalra. A legtöbben attól tartanak, amikor saját célra termesztenek zöldséget, hogy csak egyoldalúan és rövid távra tudnak termelni maguknak, illetve hogy esetleg kárba vész a munkájuk, mert az elvetett mag nem kel ki, kedvezőtlen időjárás miatt meddő marad az ágyás, vagy kártevők tizedelik meg a termést.

Újravetés

Ezt Fülöp Tihamér szerint el lehet kerülni úgy, hogy tájfajtákat nevel az ember, illetve ha a 10–12-féle kerti növényből valamelyik nem kel ki, vagy alacsony a hozama, azt a piacról még pótolni lehet, a rendszer ennyitől még nem omlik össze. Az egyoldalú termelés is könnyedén kiküszöbölhető a vetemény változatossá tételével, új növényfajok vetésével, mindenből a kívánt mennyiséget ültetve, vetve. A tényleg kis méretű kertben gazdálkodóknak egyedül talán a burgonyát kell a palettáról kihagyniuk, hiszen ez eléggé területigényes növény, és észben kell tartaniuk, hogy egyes növényeket, például a borsót lehet egyazon évben kétszer is vetni. Ha kifogy a földből a hónapos retek, ennek a helyét átveheti a hagyma, a saláta helyére kerülhet később paprika vagy padlizsán.

Nincs locsolás

Aki abban a szerencsés helyzetben van, hogy még vannak régi tájfajta magvai, amik persze nem modern, hibrid növénytől származnak, nagyobb eséllyel vághat neki az önellátó kertészkedésnek, mert a modern, hibrid növények ugyan nagyobb hozammal kecsegtetnek, de kisebb eséllyel hoznak kielégítő termést vegyszeres kezelés, illetve locsolás nélkül. Fülöp szerint a locsolással sem kell költségként számolni, ha a tájaink szárazabb időjárását tűrő, helyben több generációt megélt növény magját vetjük, vagy ilyenből lett palántát ültetünk ki. A Szamoskóródi Kertben például az ültetést kísérő meglocsolást követően csak az esőből nyert vízből gazdálkodnak a növények, talajtakarásos módszer alkalmazásával van biztosítva a nedvesség megtartása a talajban. Hibrid növényről is lehet bio-, vegyszermentes termést szüretelni, ha az nem volt permetezve, viszont ezek a bő hozamú modern fajták sokkal kényesebbek, mint a tájfajták, vízigényük sokszor nagyobb, és számos betegségre fogékonyabbak… Számos kereskedelemben kapható hobbimag (kerti mag) már eleve hordozhat kórokozókat (betegséget), melynek a megnyilvánulása csak később, a növényen jelentkezik. A hibrid fajtákból gyűjtött magvak jövőre már nem biztos, hogy ugyanazokat a tulajdonságokat hozzák, mint az „anyanövény”. A hibrid magvak (F1) első generációja ugyanis még mindkét „szülő” értékes tulajdonságait hordozza, a második generáció (F2) viszont már torzul, és lutri, hogy küllemben vagy ízben hasonlít-e majd a termés az általunk választott eredeti fajtára. A hibrid fajtákból visszafogott magvak (F2) vagy sterilek, vagy alacsony csírázóképességgel rendelkeznek, és a terméshozamuk is eltér az F1 generációtól.

Saját magvak

Önellátó kerttel tervezőknek Fülöp Tihamér mindenképpen azt javasolja, hogy vagy falun élő idősektől, vagy piacokról, kistermelőktől, vagy akár az interneten is fellelhető magbankoktól, civil szervezetektől igényeljenek tájfajta magokat, de fordulhatnak az olyan ökológiai kertészekhez is, mint ő, aki a Szamoskóródi Kertet gondozza. Ha az ilyen növények magját a kertész érés után befogja, elteszi, és a következő évben is ebből vet, öt generáció után már akár saját tájfajtával is rendelkezhet, és ha odafigyel a „nemesítésre”, tényleg csak a legellenállóbb példányok magvait ültetheti ki a kertjébe.

Princz Csaba