Ha nem is pontban éjfélkor, tűzijátékkal és pezsgődurrogtatással, de megnyitottak a szatmárnémeti teraszok is — pontosabban egyesek megnyitottak, ugyanis foghíjas a városközponti paletta. Több helyen is csak az egykori terasz tujákkal körbevett dobogója, ácsozattal elkerített része árválkodik, s a hozzá tartozó kávézóban is többhetes por lepi a bútorokat, mozgásnak semmi nyoma. Van, ahol csak az emlékezet idézi fel a valamikori teraszt a járda díszkövein; s van, ahol a napernyőket kitették ugyan, de a szebb időre és a szomszédos teraszok tapasztalataira várva asztal-szék még nem került ki — míg pár héttel ezelőtt még úgy vélték, a teljes redőnylehúzástól megmentené őket, ha legalább a teraszok, kerthelyiségek üzemelhetnének, ma már nagyon sok vendéglátós mondja azt (s nem is alaptalanul), hogy ez a félüzemmód nem hogy valamennyire segítené a felszínen maradásukat, de igencsak komoly költségeket generál. „Kézfertőtlenítők a vendégek számára, az asztal, szék távozásukat követő fertőtlenítésére szolgáló szerek, a pincéreknek maszk vagy arcpajzs, no és minden kliens után új pár gumikesztyű. Ráadásul 'a tálaláshoz használt kesztyű nem használható az étel elkészítésekor', amit úgy is lehet (és biztos vagyok benne, hogy lesz olyan ellenőr, aki úgy is fogja) értelmezni: lefőzzük a kávét, kivesszük az üdítőt a hűtőből, s mielőtt kivisszük az asztalhoz, új pár kesztyűt húzunk. Csak ezek a fogyóeszközök csinos összegbe kerülnek — és akkor a 'lényegi kiadásokat' (alapanyagok, bérleti díj, alkalmazottak fizetése, közüzemi számlák stb.) még nem is említettem, amiket ugye szintén fizetni kell, hiszen működünk. Csak épp fél vagy annál is kevesebb vendégkörrel” — mondja az egyik tulajdonos.

A pár, annak rendje s módja szerint megnyitott teraszon sincs túl nagy vendégtolongás, pedig a szabályozás értelmében eredeti asztalszámuknak alig fele került ki, hogy betartható legyen közöttük a kétméteres távolság — egyedül a fagyizó előtti placc telt házas, köszönhetően a gyermeknapnak is, sőt, többen álldogálva várnak arra, hogy mások befejezzék a nyalakodást, s felszabaduljon egy asztal, hacsak nincs már előre lefoglalva — mert hogy teraszozni „csak előzetes bejelentkezéssel/asztalfoglalással lehet, elkerülendő a bejáratnál való tömörülést”. Az asztalt foglaló vendéget pedig regisztrálják (név, keresztnév, telefonszám, egyéb személyes adatot nem kérhetnek) annak érdekében, hogy megkönnyítsék az epidemiológiai vizsgálatot egy esetleges fertőzés esetén. S mi történik, ha összefutunk egy ismerőssel, akivel elkortyolnánk egy kávét, előzetes bejelentés nélkül reánk tör az éhség, és ennénk egy pizzát vagy napi menüt, meginnánk egy üdítőt? Amíg van szabad asztal, illetve a foglalások között üresjárat, egy vendéget sem küldenek el, nyomatékosítják a vendéglátósok, summázva azt is: a szabályzatot kidolgozóknak nincs túl sok tapasztalatuk a valós életben.

Szabó Kinga Mária