Pénz nélkül nincs élet, munka nélkül pedig nincs pénz – tapasztalhatjuk nap mint nap, főleg a mostanában uralkodó árak mellett. Igen ám, de nem minden csak a pénz, hiszen az anyagiak mellett az ember magánélete és lelkivilága is rendkívül fontos, amit sokszor jobban befolyásol munkája, mint amennyire kellene.
Az eJobs Románia legfrissebb felmérésében a résztvevők csaknem fele (45%) vallotta azt, hogy jelenleg aktívan keres másik munkahelyet, ezért folyamatosan állásokra jelentkezik és interjúkra jár. További 22,6%-uk szintén elégedetlen a jelenlegi munkájával, de egyelőre nem érzi magát elég motiváltnak arra, hogy valami mást keressen, 2,2%-uk pedig már talált másik állást, és felmondási idő alatt áll – 10 válaszadóból mindössze 3 vallja magát elégedettnek jelenlegi munkahelyén/szakmai státuszával, ezért nem tervez váltást a közeljövőben.
Nem a nagy munkamennyiség a legfőbb probléma
A válaszadók túlnyomó része (61,4%) természetesen a fizetésével kapcsolatos elégedetlensége miatt nézelődik új állás után. Továbbá az is kiderült, hogy a romániai dolgozókat nem feltétlenül a nagy munkamennyiség zavarja – csak 35%-uk állítja ezt –, hanem inkább az, hogy az általuk végzett munka nem hoz számukra szakmai kiteljesedést (56,9%), hogy nem érzik azt, hogy a vállalat, ahol dolgoznak, növekszik (54%), vagy nem érzik magukat megbecsülve vezetőjük által (17,4%). Mindezek annak a jelenségnek az alapjai, amely egyre több munkáltatót aggaszt – a “csendes kilépésé” –, amely egyfajta, sok esetben egy átléphetetlen korlátot jelent a dolgozók körében.
A jobb fizetés jobb motiváció is (lenne)
Arra a kérdésre, hogy éreznek-e motivációt arra, hogy többet teljesítsenek, mint ami a munkaköri leírásban szerepel, 66,3% válaszolt igennel, 33,7% pedig nemmel – utóbbiak közül 59,7% érezne motivációt többre, ha jobb fizetése lenne. A megkérdezettek 9,5%-ának szüksége lenne belső motivációra, és hajlandó lenne többet dolgozni, ha jobban szereti a munkáját, 7,8%-uk szeretne jobb kapcsolatot kialakítani a csapattal, 4,6%-uk pedig több erőfeszítést tenne, ha jobban kijönne menedzserével. Továbbá 8,8% gondolja úgy, hogy csak a pályakezdők, a kitűn(tet)ést igénylők vagy vezetők kellene többet dolgozzanak, mint amennyi a munkaköri leírásukban szerepel, míg 9,6% nem látja ennek értelmét, arra hivatkozva, hogy a személyes élet sokkal fontosabb a munkánál.
Vannak pozitívumok is
A másik oldalon ott van továbbá az a réteg, amely motivált arra, hogy többet teljesítsen – mindezt a fizetésen túl több tényezőnek köszönhetően: a csapatnak, a szakma iránti szenvedélynek, a közvetlen vezetővel való kapcsolatnak, a ténynek, hogy az alkalmazottak gyakran kapnak pozitív visszajelzéseket vagy a bizonyosságnak afelől, hogy ha teljesítenek, előléptetik őket. Ezek ellenére azonban a megkérdezettek fele úgy gondolja, hogy az ideális az lenne, ha minden alkalmazott csak azt a munkát végezné, amiért fizetik, ahogy az a munkaköri leírásban is szerepel – se többet, se kevesebbet. A maradék 35,4% nem ért egyet ezzel az állítással, 16% pedig úgy gondolja, hogy csak a pályafutásuk elején lévők, vezetők vagy az előléptetést fontolgatók kéne átlépjék a munkaköri leírásban szereplő határokat.
A többség a főnököket hibáztatja
A válaszadók 60,3%-a azt kifogásolja, hogy a munkáltató nem figyel a kiegyensúlyozottságukra, és a munkaköri leírásban szereplőnél többet kér a munkavállalóktól, míg 39,7%-uk elfogadta a ráeső munkaterhelést, mondván, hogy a vállalaton belül a magánélet és a szakmai élet egyensúlya megfelelő arányban van.
A felmérésben részt vevő munkavállalók 24,3%-a nyilatkozott úgy, hogy az egy évvel ezelőttihez viszonyítva többet és aktívabban dolgozik, további 21,8%-uk pedig úgy érzi, hogy kiégett állapotban van. 19,3%-uk csökkentette a ténylegesen ledolgozott órák számát, 34,5%-uk pedig ebből a szempontból semmi sem változott.
Szabó Beatrix