Az ebből a keretből történő kilépést segítette elő az Ady Endre Társaság által elindított Magyar Kultúra Hete rendezvénysorozat, melynek részeként a magyar kultúra iránt érdeklődők a kultúra több területére is bepillantást nyertek. Így lett volna ez ebben az évben is, ha a világjárvány nem akadályozta volna meg. A kultúraszervezőknek, a magyar kultúra éltetését szívügyüknek tartóknak, a magyar kultúra iránt érdeklődőknek ebben a helyzetben is meg kellett találniuk a lehetőségeket, hogy a magyar kultúra napja — hete — ne korlátozódjon csupán a virtuális térbe, hanem legyenek élő rendezvények is.
A kultúrától és annak milyenségétől függő identitás nem egy állapot, hanem egy folyamat, ami nemzedékek tapasztalatára, megvalósításaira alapozódik és épül úgy, ahogy a múlt örökségeihez hozzáadva a kor értékeit építjük. A technika fejlődése mára nem csak az életminőséget javítja, hanem a szellemi élet fejlődésére is kihat.
Nem biztos, hogy egyet kell érteni azokkal, akik azt állítják, hogy felgyorsult a nemzedékváltások ideje, vagy ma már nem cél a közösségteremtés és az érzelmi nevelés. Nem kell egyetérteni, mert a médiában és a közösségi oldalakon a legtöbbször a negatív példák kerülnek előtérbe, ezeken a fórumokon a negatív dolgokra van nagyobb igény, de ez nem jelenti, hogy nincsenek pozitív lehetőségek. Egy nemrég készült felmérés szerint az értékek sorrendje a család, a munka, valamint a barátok és a szabadidő. A fiatalabb korosztályoknál az utóbbi kap nagyobb teret. Azokban a családokban és nagyobb közösségekben jelentkeznek problémák, ahol hiányzik a párbeszéd. Még mindig vannak, akik a huszadik század hibái következményeinek tartják a kultúra hiányát, az identitászavarokat, az érzelmi intelligencia hiányát és mindazt, ami a kulturálatlanság jeleit mutatja. A kultúra nélkülözhetetlen az emberi méltósághoz, az emberiség megmaradásához. Az anyagiasságra, a hatalomra vágyó emberben nő a stressz, szorongóvá válik, mert a legtöbbször elérhetetlen célokat kerget. A számtalan felkínálkozó lehetőség világában könnyű elveszni, de azok, akik gazdag érzésvilággal rendelkeznek, megtalálják a maguk útját.
Nem biztos, hogy egyet kell érteni azokkal, akik azt mondják, hogy értékválság van. Az, ami ma történik, nem más, mint értékváltás. Ezt a váltást az emberiség mindig megélte a fejlődése során, csak nem érezte ennyire közel magához a változások következményeit. A kultúra nem működhet a demokrácia elvein, nem lehet az, hogy a tömeg kultúráját kövesse mindenki. Az értékrendet minden ember otthonról hozza, tehát az otthonokban kell rendet teremteni: a családokban, valamint a nemzeti és vallási közösségekben. És az ateisták közösségeiben. Mert nekik is kell hinni a szépben, a jóban és az igazban. A szép, a jó és az igaz mindenki kultúrája. Mindenki hite.
Nem biztos, hogy egyet kell érteni azokkal, akik azt mondják: nincs nemzeti, provinciális, népi és vallási kultúra, csak az egyetemes kultúra létezik. Ez épp olyan tévhit, mint amikor azt mondjuk: nincs szükség egyéni tudásra, csak közösségire. A magyar kultúra napján meg kell erősödjön bennünk az a hit, hogy a magyar nemzetet csak a magyar kultúra képes megtartani. El kell döntenünk, meg akarunk-e maradni.

Elek György