Vasárnap kezdődik a téli időszámítás, hajnali három órakor állítják vissza az órákat hajnali kettőre, kezdődik az „egy órával többet alszunk” időszak — igaz, minden csoda csak három napig tart, aztán lassan szervezetünk alkalmazkodik az új időszámításhoz. 
Hogy meddig tart még az óramutatók évente kétszeri ide – oda toloncolása, azt nem lehet tudni, s bár az utóbbi években többször is elhangzott, hogy „ez lesz az utolsó átállítás” , végső döntés mind a mai napig nem született. Az Európai Parlament még 2019-ben szavazta meg, hogy a tagországok felhagyjanak az óraátállítással és 2021 tavaszától kezdődően maradjanak az akkori nyári időszámításnál, illetve a tagállamok  maguk dönthetnek arról, hogy a közép-európai (CET) vagy a kelet-európai (EET) időzónához szeretnének tartozni. — az Európa Tanács azonban nem fogadta el ezt egyhangúlag, így három évvel az EU-s parlamenti szavazás után sem született meg a végleges döntés.
Az EU lakosságának egyébként mintegy 84 százaléka támogatta, hogy hagyjanak fel az óraátállítással, mivel az negatív hatással van az emberi szervezet működésére. Egy uniós felmérés szerint 4,6 millió polgár számolt be arról, hogy az óraátállítás miatt fizikailag és mentálisan rossz a közérzetük, sokan nehezen tudnak elaludni, mások álmatlanságtól szenvednek.
Egyébként Mexikó alig pár napja jelentette be, hogy felhagy az óraátállítással (amit nem is olyan régen, 1996 óta vezettek be), éppen azért, mert az elmúlt 26 évben nem volt jelentős hatása az energiafogyasztásra és a megtakarításra a nyári időszámításnak. A közép-amerikai országban a jövőben csak „Isten ideje” lesz érvényes – jelentette be Andrés Manuel López Obrador elnök, utalva a helyi köznyelvben a normál időre használt kifejezésre.

Miért is, és mikortól vezették be?

A nyári és téli időszámítás alkalmazását eredetileg gazdasági megfontolás, az áramfogyasztás csökkentése indokolta, egészségügyi hatásaival keveset foglalkoztak. Az átállásos rendszert elsőként a Német Császárság és az Osztrák–Magyar Monarchia vezette be 1916-ban, majd ezt az I. világháború alatt átvette az Egyesült Királyság és az Amerikai Egyesült Államok is. A háború után az országok visszaálltak az eredeti rendszerhez, majd később (a II. világháborúban vagy a '70-es években, az energiaválság idején) takarékossági okokból újra bevezették.
Ám azóta nagyot fordult a világ, s míg száz vagy akár ötven-hatvan évvel ezelőtt nagyon jelentősnek számított az az energiamennyiség, amit megspóroltak azáltal, hogy az óraátállítással meghosszabbították a világos órák számát egy napon belül, mostanra teljesen jelentéktelenre csökkent ez az energiaspórlás, köszönhetően az energiafogyasztásunk gyökeres átalakulásának. 

Ma a modern energiahálózatok és a közvilágítás is automatikusan működik, mindig alkalmazkodik az éppen aktuális fényviszonyokhoz. Így a lámpák ki- és bekapcsolása a sötétedéssel egy időben történik meg, az éjszaka hossza pedig független attól, hogy az óra éppen hány órát mutat. A fogyasztási szokások megváltozása, az egyre szaporodó háztartási készülékek használata jócskán megnövelte energiaigényeinket. 

Szervezetünket alaposan fejre állítja

A két különböző időszámításhoz való igazodás negatív hatással van a szervezetünkre, 
az átállást követő napokban sokan tapasztalnak ingerlékenységet, álmatlanságot, nappali fáradtságot, csökkenhet az immunrendszerük védekezőképessége. Ugyanakkor az óraátállítást követő hetekben a szokásosnál több a szívroham, az agyvérzés és a munkabaleset is, illetve jelentősen megnő a súlyos autóbelesetek száma is — ráadásul az átállás egyesek számára hetekig is elhúzódhat, ugyanis a szerveztünk sok folyamata kapcsolódik az időhöz, a biológiai óránkhoz.

Hírszerkesztő