Elkészült az első országos tanulmány az állami felügyelet alól kikerülő romániai fiatalok helyzetéről. Az eredményeket az SOS Gyermekfalu Románia és a fogyatékkal élő személyek és gyermekek jogait védő országos hatóság (ANDPDCA) közösen mutatta be a napokban.

A tanulmány premiernek számít Romániában, mostanáig ugyanis nem álltak rendelkezésre részletes adatok, bizonyítékok arról, hogy milyen helyzetbe kerülnek azok a fiatalok, akik kikerülnek a gyermekvédelmi rendszerből. A két intézmény kérésére a Sociometrics Egyesület végezte el a rendszert a 2014–2017 közötti időszakban elhagyó fiatalok felmérését — ez idő alatt 13 151 fiatal került ki az állami gondozásból.

Évente átlagosan 3288 fiatalnak kell önálló életet kezdenie biztos háttér nélkül, naponta tehát kilenc, szülők nélkül élő fiatal kezd önálló életet. Szatmár megyében évente átlagosan 41 fiatal kerül ki a gyermekvédelmi rendszerből. Országszerte évente a rendszerből kikerülő fiatalok közül 735-en valamilyen fogyatékossággal is küzdenek — 60 százalékuknak nem kell önálló életet kezdenie, a fogyatékossága súlyossága alapján intézményes keretek közé kerül, fogyatékkal élő felnőtteknek szóló központokba.

Mint az a kutatásból kiderült, azoknak a fiataloknak az aránya, akik nem tanulnak, nem dolgoznak, nem vesznek részt szakképzésben, illetve nem szereztek szakmát, kétszer magasabb a gyermekvédelmi rendszerből kikerülő fiatalok esetében. A lányok 5,5-ször sebezhetőbbek, mint a fiúk.

Az állami gondozásban lévő fiatalok közel negyede (24,3 százaléka) csak az általános iskola 8 osztályát végzi el, és mindössze 3,9 százalékuk szerez felsőoktatási diplomát 24 éves koráig. 65,9 százalékuknak nincs munkája, amikor kikerül a gondozásból, több mint felüknek (51 százalék) pedig szakmája sincs, így csak képzetlen munkaerőként tudna elhelyezkedni. A fiatalok 31 százaléka nincs felkészítve arra, hogy otthont találjon magának, 22 százaléka pedig arra, hogy munkát szerezzen. Azon állami gondozott lányoknak a fele, akiknek gyermekük van, 20 éves kora előtt szült. 11 százalékuk nem él együtt a gyermekével, 5 százalékuknak a csemetéje szintén állami gondozott.

A tanulmány meghatározta azokat a fő problémákat, amelyekkel a fiatalok az állami gondozás elhagyásakor szembesülnek: nem tudják megállni a helyüket egyedül (nem tudják, hogyan kell kezelni a költségvetést, nem tudnak főzni), nem rendelkeznek megfelelő iskolai végzettséggel, nem rendelkeznek decens otthonnal, és olyan kockázatoknak vannak kitéve, mint a prostitúció, kábítószer-kereskedelem.

Az állami gondozásból kikerülő fiataloknak átlagosan 19,8 évesen kell megállniuk a helyüket az életben egyedül, ehhez képest a családban felnövő romániai fiatalok csak 28,1 évesen kezdenek önálló életet.

Az állami gondozott fiatalok közül azok vannak jobb helyzetben, akik nevelőszülők pártfogásában élnek, mert a nevelőszülők zöme igyekszik felkészíteni a fiatalokat az önálló életre, tartja velük a kapcsolatot, tanácsokkal látja el őket azt követően is, hogy a hivatalos kötelék megszűnik. Egyébként azok a fiatalok voltak sikeresebbek az iskolában és tudták befejezni a tanulmányaikat, illetve találtak maguknak munkát, akik mögött állt egy határozott felnőtt, aki irányt tudott mutatni nekik.

A felmérésnek arra a kérdésére, hogy mit tanultak azon évek során az önálló életről, mennyire készítették fel őket, amíg állami gondozásban voltak, eléggé aggasztó válaszok születtek. 23 százalék egyáltalán nem volt felkészülve arra, hogy a saját lábára álljon, 14 százalék eléggé felkészületlennek érezte magát, szintén 14 százalék nagyon felkészültnek, 49 százalék pedig úgy érezte, hogy mindaz, amit tud, elégséges lesz az önálló élet elkezdéséhez.

Mi történik az első évben?

A gyermekvédelmi rendszerből való kikerülést követő első 12 hónapban a fiatalok 18 százaléka maradhatott a családdal, nevelőszülővel, amelyik befogadta, 9 százalékuk visszatért a vér szerinti családjához — szülők, testvérek, rokonok —, 5 százalékuk az állami gondozásból kikerülő fiatalok számára létesített központban élt, 6 százalékuk más otthonba — például anyaotthonba — került, 17 százalékuk költözött a párjához, 19 százalékuk albérletbe, 1 százalékuk az utcán élt, 0,3 százalékuk hajléktalanszállón, 4 százalékot egy karitatív szervezet segített fedélhez, 8 százalékukat szociális védelmi intézmények vettek pártfogásukba, 11 százalékuk pedig megházasodott. A körülmények azonban nem voltak mindenütt decensek: 22 százalék esetében túl kicsi volt a lakás, 15 százaléknál nem volt folyó víz, 18 százalék esetében nem volt toalett a lakásban, a lakások 0,7 százaléka nem rendelkezett árammal, 1 százalék fűtéssel, 19 százalék csatornázással.

A család és a kapcsolatok megléte nagyon fontos az állami gondozásból kikerülő fiatalok számára, 18 százalék a kutatás idején már házas volt, 16 százalék legalább egy gyermeket nevelt. 33 százalék élt kapcsolatban, közülük 21 százalék együtt, egy fedél alatt is élt az élettársával.

Az egészségi állapotával a fiatalok nagy része meg volt elégedve, 25 százalék szerint nagyon jó, 25 százalék szerint jó az egészségi állapota, 25 százalék szerint ellenben csak elfogadható, 4 százalék szerint rossz, 2 százalék szerint pedig nagyon rossz. Egy év alatt 19 százalékuknak lett volna szüksége szakorvosi vizsgálatra, de végül mégsem keresett fel orvost. 27 százalék azért, mert nem engedhette meg magának — drága volt, vagy nem volt biztosítása —, 32 százalék időhiányra panaszkodott, 14 százalék a nagy távolságra vagy a szállítási eszközök hiányára, 11 százalék félelmében nem ment orvoshoz, 7 százalék pedig inkább kivárta, hátha elmúlik a problémája.

A fiatalok 11 százalékának nem elég a jövedelme a legszükségesebbekre sem, 20 százaléknak csak a legszükségesebbekre elég, 30 százalékuk elfogadható anyagi helyzetben van, mindenre jut, amire szükséges, de nem tud költséges dolgokat megengedni magának, 15 százalék már költségesebb dolgokat is tud vásárolni, ha spórol, 17 százalék pedig megszorítások nélkül tud költeni arra, amire szeretne. Tavaly decemberben a felmérésben résztvevők 18 százalékának nem volt jövedelme, 10 százalék ezer lej alatti összegből gazdálkodott, 16 százalék 1001–1500 lej közöttiből, 18 százalék 1501–2000 lejből, sőt, olyan is akadt, akinek 5 ezer lej feletti volt a jövedelme (8 százalék).

Bumbuluţ Krisztina