2020 volt a világjárvány éve, amely legalább az első hónapokban sok romániai kórházat állított komoly megpróbáltatások elé — védőeszközök nélkül, hiányos orvosi személyzettel az orvosok és asszisztensek évek óta tartó külföldi exodusa után, kevés ággyal és elégtelen orvosi felszereléssel. Azoknak a betegeknek a nagy hányada, akik nem COVID-19-ben szenvedtek, sokszor nem jutott időben megfelelő kórházi ellátáshoz, drasztikusan csökkent a krónikus betegek kórházi kezelésének és műtéteinek a száma. Gyógyszerkrízis is sújtotta — több ízben is — a lakosságot, sokszor heteken-hónapokon keresztül hiányoztak a patikákból a pajzsmirigy- és a cukorbetegek létfontosságú gyógyszerei.
Idehaza a járvány kezelésében messze a közegészségügyi igazgatóságok bizonyultak a leggyengébb láncszemnek, azok az intézmények, amelyek reformjának szükségességéről évek óta beszélnek, és amelyek az epidemiológiai vizsgálatok lefolytatásával voltak megbízva, de sokszor vétettek hibákat a nagy nyomás alatt.

Egyre kevesebb az orvos

Az elmúlt években az egészségügyi szakemberek külföldre való vándorlása miatt a világjárvány még nagyobb terhet rótt a romániai kórházakra. A COVID-kórházak személyzete hónapok óta kimerültségre panaszkodik, ami nem is meglepő, hiszen amellett, hogy kevesen vannak, ezekben az intézményekben még nagyobb erőfeszítésre volt szükség a soha nem látott egészségügyi válság kezeléséhez.
Az elmúlt évtizedben nem kevesebb mint 25 ezer orvos hagyta el Romániát, és vállalt fejlettebb országokban jobban jövedelmező munkát. Míg a fiatalabbak külföldre vándoroltak, addig a hazai orvostársadalom lassan-lassan kiöregedik. A Világbank 2018 nyarán közzétett jelentése szerint az elmúlt években minden negyedik romániai orvos külföldre ment dolgozni. 2000 és 2013 között több mint 650 százalékkal nőtt az országot elhagyó román orvosok száma, 2013-ra meghaladva a 14 ezret, ami az összes román orvos több mint negyede.

Románia azon EU-s országok közé tartozik, ahol a legnagyobb az egy főre jutó orvos- és nővérhiány. Az Európai Bizottság által 2019 végén közzétett „Egészség az Európai Unióban” jelentés megmutatta, hogy hazánkban ekkor átlagosan csak 2,9 orvos jutott ezer lakosra, míg az Európai Unió átlaga 3,6. Ezenkívül Romániában átlagosan csak 6,7 ápoló jut ezer lakosra, szemben az Európai Unió átlagával, ami 8,5.
2020 nyarán Dorel Săndesc intenzív terápiás orvos, az Egészségügyi Minisztérium Anesztézia-Intenzív Terápiás Bizottságának elnöke a HotNews.ro-nak adott interjújában figyelmeztetett, hogy a román kórházakban csak 1000 intenzív terápiás orvos van és mintegy 800 rezidens. Családorvosokból szintén hatalmas hiány volt a 2020-as esztendőben — ez pedig az idei évben sem fordult a jó irányba. A tavalyi adatok szerint több mint 300 romániai községben egyetlen családorvos sincs, és további 1414 településen (községek és városok) elégtelen a számuk. 
A családorvosok munkáltatói szövetségének kimutatása szerint 1069 településen még egy-egy családorvosra lenne szükség — Szatmár megyéből Sződemeter, Érszakácsi és Egri szerepel a térképen —, 231-en két orvosra, 49 településen pedig háromra. Hét településen 11–15 családorvosra lenne még szükség. Van olyan település is, amelyen 38 családorvosra lenne még szükség, egy másikon pedig 34-re.

Kevés ágy, kevés eszköz

A romániai kórházak összesen 3495 intenzív terápiás ággyal rendelkeztek a világjárvány kirobbanása idején, amelyekből 1730 van mechanikus lélegeztetőgéppel ellátva — magyarázta a tavalyi év nyarán az említett interjúban dr. Dorel Săndesc.
Mivel ezen ágyak és lélegeztetőgépek egy részét nem COVID-betegek számára kellett fenntartani az intenzív terápiás osztályokon, alig több mint 1000, légzéstámogató lélegeztetőgéppel ellátott ágyat „osztottak ki” a COVID-betegek számára az intenzíveken.
Időközben érkezett még néhány száz lélegeztetőgép, de közülük néhány most is kihasználatlanul áll az Unifarm raktáraiban. Ami az intenzív terápiás ágyak számát és az intenzív terápiás orvosi személyzetet illeti, még mindig a szükséglet alsó határát súrolják.
Szatmár egyébként az év végére több intenzív terápiás ággyal rendelkezett a COVID-19-betegek számára, mint több, a miénknél nagyobb megye, hiszen 16 ágy van a koronavírusos betegek számára Szatmárnémetiben és 12 Nagykárolyban.

Egészségügyi védőfelszerelések nélkül

Tavaly tavasszal a koronavírus-járvány a legtöbb kórházat elegendő védőfelszerelés nélkül találta — nem volt elégséges a számuk a személyzet számára. Az egészségügyi dolgozók pedig jogosan emelték fel a hangjukat — orvosok, asszisztensek, sőt, a kórházak vezetői is a nyilvánosság előtt beszéltek arról, hogy nem védi meg őket az állam az új vírustól, halálos veszélynek teszi ki őket. Sok kórházba — köztük a Szatmár megyei intézményekbe is — civil szervezetek, vállalkozók összefogása révén jutottak el egyszer használatos maszkok, védőruházat, kesztyűk és fertőtlenítőszerek. Körülbelül 20 millió eurót gyűjtöttek össze a romániai civilek ebben az időszakban adományokból és szponzorizálások révén, amiből védőfelszereléseket és készülékeket adományoztak az egészségügyi intézményeknek — derül ki Vlad Voiculescu, a Magic Szövetség alapító tagjának és jelenlegi egészségügyi miniszternek a közléséből. A védőfelszerelések válságát más országok is megtapasztalták, ezen a ponton derült ki a kontinens országainak hatalmas függése az ázsiai és különösen a kínai importtól.

A nem COVID-betegek ellátatlansága

A krónikus betegek nagy része a 2020-as évben nem jutott be a kórházakba, vagy azért, mert egyes kórházak csak COVID-19-betegeket kezelő orvosi egységekké alakultak át, vagy néhány olyan kórház döntése miatt, amely drasztikusan korlátozta a betegek hozzáférését, a konzultációk, nem sürgős műtétek számát. Még a hatóságok is arra ösztönözték a lakosságot, legalábbis a világjárvány első hónapjaiban, hogy csak vészhelyzet esetén forduljanak a kórházakhoz, és amit lehet, a családorvosok segítségével oldjanak meg.

Az biztos, hogy a különböző betegszövetségek tavaly számtalan felhívást indítottak a kórházak újbóli megnyitására minden beteg számára, nemcsak a COVID-betegeknek, és arra figyelmeztettek, hogy a krónikus betegségekben szenvedő románok százai vagy ezrei meg is halhatnak, ha nem vizsgálják ki őket időben, és nem kapnak megfelelő kórházi ellátást. A krónikus betegek problémája, akik közül sokan hónapok óta nem kaptak kórházi kezelést, egyelőre 2021-ben sem megoldott.

Alapvető gyógyszerek hiánya

A 2020-as év nemcsak a világjárványt hozta el Romániába, hanem néhány, a krónikus betegek számára nélkülözhetetlen gyógyszer hiányát is.
Az Euthyrox, a pajzsmirigybetegek számára létfontosságú gyógyszer, amely dobozonként csak körülbelül 10 lejbe kerül, még mindig hiányzik a gyógyszertárakból, majdnem egy évvel a válság kezdete (2020. január) után. Míg az Egészségügyi Minisztérium az elmúlt év során többször is bejelentette, hogy ez a válság majdnem megoldódott, a betegek továbbra is nehezen találják meg a gyógyszert a gyógyszertárakban, vagy hosszú várólistákra feliratkozva várnak a gyógyszertár jelzésére.
Hiánycikknek számított egy időre a cukorbetegek által használt Siofor is, amely készítményt a nem inzulinfüggő, 2-es típusú cukorbetegség kezelésére használják.

A hazai gyógyszeripar azzal védekezett, hogy ezek külföldről importált gyógyszerek, amelyeknek a folyamatos utánpótlásában jelentkezett probléma az Európa-szerte kialakult járványügyi helyzetnek tudható be. A legtöbb nyugati ország a helyzetre való tekintettel az export helyett a készlet fenntartására rendezkedett be, így az alapanyagok importálása is nehézségekbe ütközött.

A leggyengébb láncszem

Ha a román kórházaknak — a hiányosságok ellenére — eddig többnyire sikerült szembenézniük a járvánnyal és kezelniük azt, ez nem mondható el a közegészségügyi igazgatóságokról.

Az epidemiológiai vizsgálatok lebonyolításáért és irányításáért felelős intézmények ebben az évben folyamatosan negatív módon hívták fel magukra a figyelmet, és messze az egyik leggyengébb láncszemnek tűnnek a járvány kezelésében hazánkban.
A közegészségügyi igazgatóságok az ország szinte minden megyéjében követtek el baklövéseket, a sajtó és a nyilvánosság figyelmét sikertelen epidemiológiai vizsgálatokkal, felesleges bürokráciával és a válsághelyzetben szinte teljesen hiányzó kommunikációval irányították magukra. Maga Nelu Tătaru volt egészségügyi miniszter is arról beszélt a 2020-as év folyamán több ízben is, hogy a közegészségügyi igazgatóságokat meg kell reformálni, de végül nem történt előrelépés ez ügyben.

B. K.