November 13-án, vasárnap két, nem megszokott témát körbejáró előadás is szerepel a zajló színházi fesztivál kínálatában:

17 órától  Catinca Drăgănescu: Városi test - Corp Urban (rendező: Catinca Drăgănescu), a Giuvlipen roma színház előadása – Szakszervezetek Művelődési Háza, színpadi nézőtér

Egyesek számára a test identitás, mások számára eszköz. Egyesek szerint a test egy közös nevezőnk, mások szerint éppen ez különböztet meg minket. A nő és teste közötti kapcsolatról mai napig keveset beszélünk, pedig lépten-nyomon találkozunk ennek ábrázolásaival. A nő és teste közötti kapcsolat annál nagyobb tabuvá válik, minél lejjebb haladunk rajta anatómiailag. A több száz évnyi konszenzusos hallgatás nyomán ez a téma szabályosan aknamezővé változott.
Az, ahogyan a roma nők viszonyulnak saját testükhöz, és ahogyan ez megnyilvánul a személyes, a közösségi, a társadalmi szférájukban, mégnagyobb tabu. Nem volt még példa ennek művészeti ábrázolására a mi kulturális terünkben.
A Nagyvárosi test négy roma nő történetét meséli el és vizsgálja a kapcsolatot köztük és testük között. A vizsgálat úgy személyes szemszögből, mint társadalmi kontextusban történik: a test mint termelési eszköz, a test mint tulajdon, a test mint az anyaság bölcsője; az egészséges test, a beteg test, a szégyenteljes test, a test mint a társadalmi élet tükre, mint az egyetlen személyes tulajdon. Ellátogatunk a kirekesztettek világába, felfedezzük az erkölcsiség és a társadalom szürke zónáit. Vitát nyitunk a szexuális jogok és a termékenység megosztó témáiról egy érzékeny, bátor és elszánt zenés előadásban, amely a testről, a szexualitásról, a túlélésről és az identitásról szól a XXI. század Romániájában.

19 óra 30 perctől 497 (rendező: Farkas Tamás és Tapasztó Ernő), az Aradi Kamaraszínház előadása - Szatmárnémeti Északi Színház

A  497 című műsor egy táncszínházi, „performance” jellegű előadás, amely táncdramatikus eszközökkel mutatja be négy romániai fiatal kálváriáját.
A történet szerint Dumitru Dan vezetésével 1908-ban négy Buzău-i zenész, táncos jelentkezett a Touring Club de France által meghirdetett világkörüli gyalogló versenyre. Az utazók román népdalokat és néptáncokat tanultak, valamint hangszereken kezdtek játszani annak érdekében, hogy útjuk során saját folklórjuk előadásával tartsák fenn magukat. A csoport 1910-ben román népviseletben kezdte meg a több mint tíz évig tartó utazását, amelynek során 497 pár bocskort használtak el.
Feljegyzések, térképvázlatok és naplótöredékek álltak az alkotók rendelkezésére, amelyek által betekintést nyerhettek a kontinenseket átívelő, kihívásokkal teli, sokszor drámai és tragikus utazásba. A gyaloglók voltak fogságban, vettek részt államelnöki fogadáson, érte őket baleset, de szórakozhattak egy híres indiai maharadzsa palotájában is, és mindezek folyamán számtalanszor megkérdőjelezhetővé vált a jelöletlen ösvényen haladás fontossága.
Ráadásul az I. világháború kitörése és az infláció miatt a 100 000 frankos díj értéke olyannyira csökkent, hogy a diadalmaskodó(k) anyagi helyzete változatlan maradt. Az alkotók felteszik a kérdést a fogyasztói társadalom és a globalizáció termékeinek létjogosultságaival kapcsolatban.

Az előadásokra jegyek válthatók a Szatmárnémeti Északi Színház jegypénztárában és a Biletmaster.ro-n, illetve a helyszínen az előadást megelőzően.

Hírszerkesztő