A járvány terjedésével párhuzamosan fokozatosan nőtt, nő az önjelölt virológusok, járvány- és oltásszakértők száma is. Ezek a botcsinálta álszakemberek általában a Facebookról és az ismerőseiktől tájékozódnak, vonnak le következtetéseket, és annak megfelelően cselekesznek. Nagyon sok ember számára az orvostudomány másodlagos, főként akkor, ha az orvosok nem azt mondják, amit elvárnak tőlük. Mindenki mindent jobban tud, mint a szakemberek, ha valamiben mégis határozatlanok, inkább a közösségi oldalakról és a szomszédtól kérnek tanácsot, mintsem az orvosoktól.
Az elmúlt év márciusában, amikor elkezdődött a karantén, sokkal nagyobb volt a fegyelem — talán a félelem miatt —, sokkal komolyabban betartották az emberek az előírásokat, a távolságtartást, a fertőtlenítést, a maszkviselést… Akkor előbb még mindenki abban reménykedett, hogy hamar lecseng a járvány, majd amikor megjelent a második hullám, már csak abban lehetett bízni, hogy jönnek az oltások, és az élet folytatódhat a megszokott medrében.
Az elején félő és aggódó emberek között elég sokan voltak, akik a közösségi oldalakon és a médiában terjedő álhírekre hivatkozva növelték a bátorságukat, és elkezdték élni a szabadabb életüket. A mozgás szabadságára hivatkozva tüntetéseket is szerveztek, nyaralni mentek, megnőtt a családi rendezvények száma, mondhatni, hogy életre kelt a közösségi élet. Ezzel párhuzamosan nőtt a megfertőzöttek száma is. A legnagyobb problémát a tanintézmények működtetése jelentette. Megoldásnak tűnt az online oktatás, de ma már tény, hogy eredménytelen.
Érdemes elgondolkodni azon, hogy az egy évvel ezelőtt tapasztalt fegyelem hogyan változott át fegyelmezetlenséggé. Okként lehet említeni, hogy még mindig nincs elfogadható magyarázat a vírus terjedésére vonatkozóan. Vannak, akik a legnagyobb óvintézkedések mellett is elkapják, vannak, akik a legnagyobb gondatlanságban sem. Emiatt nem könnyű hiteles tájékoztatásokat kiadni, hiszen sok az ellentmondás, a legjobb szakemberek véleménye is eltér bizonyos szempontok megítélésében. Mindezeket megzavarja az, amikor politikusok szólalnak meg olyan dolgokban, melyek nem az ő szakterületeik. Nagy károkat okoz az, amikor a világjárványt pártpolitikai érdekeknek megfelelően igyekeznek kezelni. Ehhez adódik még hozzá, amikor az oltóanyagokra vonatkozóan a gazdasági érdekeket próbálják előtérbe helyezni.
Mi szükséges ahhoz, hogy túljussunk a világjárványon? Mint szinte mindenhez az emberek életében, egy minimális intelligenciaszint, ami talán ott van már születéskor minden újszülöttben, de az őt körülvevő világban nem fejleszti ezt a szintet, hanem a meglévőről is lemond, mert a jelenlegi, mindenféle szuper jelzővel illetett világban nem ez az, amit megkövetel a társadalom.
Elek György