A nagy össznépi álarcosbál alatt például a férfiaknak nem volt borotválkozási kényszerük, kötelezettségük, fittyet hányhattak a figarózásra még a házastársi napokon is, sokaknál láttam, hogy akár rabbis szakáll is burjánzott a maszk alatt. Soha ilyen szép idők nem lesznek már. A hölgyek időt és pénzt megtakarítva, következmény nélkül mellőzhették a kozmetikázást, a rúzsozást, a paradicsomos és uborkás arcpakolásokat, a felvarrásokat, a botoxos kezeléseket és még sok egyéb renováló eljárást. Személyes megfigyelésem és meggyőződésem, hogy csak a csillogó szemüket és hajukat látva a hölgyek zöme szebbnek nézett ki maszkban, mint nélküle.
Vajon az arabok is ilyesmire gondolnak? A hölgyek a maszkos időkben is megtalálhatták a divatörömeiket, hiszen a szakma gyors reagálása folytán már maszkdivatirányzatok voltak kialakulóban. Az ügyesebbje házilag, egymással versengve talált ki és készített ötletesebbnél ötleteseb Covid- álarcokat. Ha még tartott volna egy kicsit a maszkviselés, valószínűleg megjelentek volna a femin nevű álarcok is a megkülönböztetés kiküszöbölésére, hiszen nagyon valószínű, hogy a maszk szó a maszkulinból származik. És következtek volna persze a szivárványos, homo elnevezésű arcelfedők is.
De egyéb előnyei is voltak a maszkviselésnek. Nem kellett hanyatt-homlok és megállás nélkül fogat mosni, lehetett reggel is hagymát, fokhagymát enni, a fogorvoshoz menéssel és a fogjavításokkal pedig nem kellett sietni. A műfogsor szinte állandóan a pohárban állhatott. A szappanfogyasztás nőtt hazai viszonylatban a járvány alatt, de vélhetően a fogpasztaforgalom csökkent ezzel arányosan.
A maszkérában a kellemetlen szomszédokat és ismerősöket nem volt kötelező megismerni, a kalapot a homlokra húzva pedig a teljes ismeretlenségbe lehetett rejtőzni. Aki emellett még napszemüveget is használt, azt még a vírus sem ismerte meg. Nagyon lényeges, hogy nem kellett kényszeredetten, erőltetve vagy kínosan mosolyogni, a főnökével szemben állva akár ajkát is biggyeszthette vagy nyelvét is nyújthatta a maszkos alkalmazott. Sokan az online munkában, de kapva az alkalmon még a családban is azért hordtak maszkot, hogy ne kelljen muszájból, bambán mosolyogniuk. A politikusoknak is nagyon jót tett a maszk, nem kellett kínosan vigyorogniuk, miközben az ország katasztrofális helyzetéről értekeztek. Az államelnök mindig maszkban jelent meg, de egyszer mégis levette. Unottabb, érdektelenebb, érzéstelenebb arcot nemigen találni az államelnökök klubjában.
Szóval így, maszk nélkül egymásra bámulva van min nosztalgiázni.
Tisztelettel,
Dr. Zagyva Miklós