Az mindegy is, milyen munkát végez, de nettó 1500 lejt ígérnek neki, három váltásban. 150 euró a bútorozott garzon havi bérleti díja, az akárhogy is számoljuk, most már 750 lej. Ha takarékoskodik — meg löknek neki némi kompenzációt —, lehet, hogy víz-gáz-villannyal együtt 1000 lej lesz a létfenntartáshoz sem elégséges havi minimum. Marad 500 leje enni, inni, buszozni, tisztálkodni, ruházkodni. Nem cigizik. A havi 500 lej az 16 lejt jelent naponta. Az mire elég? Nagyjából semmire. Utána se kell számoljon, látja, érzi anélkül is. Azt mondja, van egy lehetősége Németországban dolgozni, szálloda és étterem van a munkaadó tulajdonában, ott kellene csinálni ugyanolyan mindegy, milyen munkát, mint amilyet Szatmárnémetiben ajánlottak neki nettó 1500-ért. Németben is nettó 1500-at kapna, csak nem lejt, hanem eurót. Ami akárhogy is számoljuk, ötször annyit ér itthon. De az is igaz, hogy nem nyolc óra, hanem tíz lenne a napi robot. Odakint viszont nem kellene meleg ételre, szállásra, buszozásra költenie, megmaradna minden, amit keres.
Ilyen információk tükrében hogyan gondolhatja bárki is, hogy itthon maradnak a fiataljaink, akik igaz, hogy mindegy, milyen munkát végeznek, de csak dolgoznának valamit, amit szükséges valakinek elvégeznie. Hogy lehet ma egy minimálbérből megélni? Ja, hogy költözzön össze valakivel, menjen férjhez?! Ha lenne párja, és mindketten a minimált keresnék itthon, 2000 lejük maradna, miután az albérletet és a szűkös rezsit kifizetik, ami már 66 lejt jelent naponta, de csak 33-at fejenként. És ebből még félre is kell tenni, mert drágán dolgozik a vízszerelő meg a mosógépszerelő. Akkora órabérrel, amennyiért ő egy egész nap dolgozik.
Harminc éve demokrácia van és piacgazdaság, de még mindig van egy széles réteg, amelyik egyik napról a másikra él, pedig dolgozik. Mikor lesz olyan létbiztonság Romániában, mint amilyen a jóléti nyugat-európai országokban van? Ahonnan keletre tolják a hozzáadott értéket nem termelő munkafázisokat, itt meg nem fizetik meg azokat, akik megcsinálják azt, amit Nyugaton megcsinálni vagy nem éri meg, vagy nem hajlandó senki. Azokban a nyugat-európai meg skandináv országokban, ahol magasak az adók, magasak a lakbérek és drága a kaja, a benzin meg a megélhetés, mégis mindenki meg tudja fizetni. Senki nem jön keletre vendégmunkát vállalni a költséges nyugati megélhetésből azért, mert itt olcsó az élet, és ki lehet jönni akkor is, ha mélyen van a havi fix.

Princz Csaba