Szerintem ez sem egészen így van. Nézegetem a plakátokat, szóróanyagokat. A román pártok szeretnének a magyar szavazatokból is vinni, ez teljesen természetes. Korábban mint jó horgász a csalit, belógatták a magyarságnak a magyar nevű jelölteket. Volt is érdeklődés, nem is, mondanám, ha Mátyás király meséiben lennénk. Ki kellett találni valamit. Akkor jöttek a hangzatos ígéretek, de ez vakvágánynak bizonyult, miután abban a pillanatban, ahogy úgy érzik, hogy a nacionalitásuk veszélybe kerül, összezárják soraikat, és ívesen tesznek rá, hogy a korábbi ígéreteik akár csak egy pirinyó részét is teljesítsék. Most szaporodóban vannak a magyar nyelvű nyomtatott anyagok. Egyetlen icipici hibát vélek felfedezni bennük. Nagy részüket ugyanaz fordította, aki a különféle szupermarketek polcain sorakozó termékek elnevezését: olyan emberek, akik csak azt hiszik magukról, hogy tudnak magyarul. S kérdezem én most mindenkitől, hogy ha arra nem figyelnek oda, hogy Lázári helyett ne Lázari legyen a plakáton — pedig a számítógép láthatóan egyszer megértette, hogy vannak speciális karaktereink —, vagy arra, hogy a gyönyörű magyar nyelvünk legalapvetőbb szabályait betartsák, akkor érdekli őket a mi nyelvünk? Érdekli őket a mi lényünk? Érdekli őket a mi sorsunk? Szerintem önök is tudják erre a választ. Bár azt mondják, hogy igen, de aki a másik felé azt a tiszteletet nem adja meg, hogy odafigyeljen a részletekre, attól én nemhogy nem sokat, de semmit sem várhatok el, ha olyan sokkal súlyosabb kérdések lesznek terítéken, mint fejlesztésre szánt pénzek elosztása vagy a jogaink figyelembevétele. Nekik mi csak arctalan, hangtalan számok vagyunk, akikről ha a sorba beállva hozzásegítettük őket a vágyott székhez, már meg is feledkezhetnek. Addig is csak annyira minimálisan figyelnek ránk, amennyi elég ahhoz, hogy kicsit megszédüljünk. Kívánok vasárnapra mindenkinek szédülésmentes döntést!

Őri-Pákay Franciska