A Páskándi–Dsida–Jakabffy Napok egyik utolsó momentuma volt pénteken a Páskándi Gézára (Szatmárhegy, 1933. május 18. – Budapest, 1995. május 19.) emlékezés szülőfalujában. A 21. alkalommal megtartott megemlékezés része volt a szatmárhegyi könyvtárban berendezett állandó Páskándi-kiállítás meglátogatása, az egykori szülőháza helyén álló épületen lévő emléktáblájának a megkoszorúzása, illetve főhajtás a Páskándi-mellszobornál.

Néma csendek

Huszti Gyula szatmárhegyi RMDSZ-elnök megjelenteknek szóló „Isten hozta” üdvözlése után Szili Katalin, a magyar Országgyűlés volt elnöke, miniszterelnöki biztos osztotta meg gondolatait a közönséggel, akiknek felhívta a figyelmét, hogy olyan író, költő, publicista emléke előtt tisztelegnek, aki nemcsak a magyar, de a világirodalom számára is maradandót alkotott. Olyan ember volt, akinek mindig is volt tartása, és aki mindig is szülőföldjének tekintette Szatmárhegyet. Muzsnay Árpád, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) főtanácsosa röviden bemutatta a huszonhét évvel ezelőtt meghalt irodalmár életútját, és szomorúan jelentette be a rossz hírt: özvegye, Páskándi Sebők Anna 2022. május 6-án követte őt az öröklétbe, 78 éves korában elhunyt. Félperces néma csenddel adóztak az ő emlékének a megjelentek, egy másik félperces néma csenddel pedig dr. Bauer Béla emlékének, aki Páskándinak volt jó barátja, és aki szintén nincs már köztünk.

Kitartott a szellem

Betegsége és élemedett kora miatt egykori rabtársa, lányának a keresztapja nem tudott eljönni a megemlékezésre, de beszédét eljuttatta a helyszínre, ezt Láng Gusztáv szombathelyi egyetemi tanár, irodalomtörténész olvasta fel helyette. Láng saját élményeit is felelevenítette: őszinte, önzetlen, áldozatkész barátot ismert meg Páskándi Gézában, akinek nagyratörő álmai voltak, és nem csak fiatal korában. Azt vette észre az íróval való barátsága idején, hogy egy nagy embert nem a tehetsége tesz naggyá, hanem a jelleme, nagy íróvá lenni jellemet feltételez. A börtönévek, a kommunista cenzúra és a diktatúra sem tudta kikezdeni a jellemét, hívta fel a figyelmet Láng Gusztáv, Páskándi ugyanannak a szellemnek volt a közvetítője a megpróbáltatások után is. „Mindenkinek azt kívánom, legyen olyan, mint Páskándi Géza volt”, mondta a szónok, aki jellemének követésére hív mindenkit emlékezete és művei által.

A Páskándi-kultusz

A megemlékezés következő helyszíne a kultúrház előtti parkban álló Páskándi Géza-mellszobor volt, ahol alkalom adódott arra, hogy Muzsnay Árpád díszoklevelet adjon át Marián Évának, mert könyvtárosként ő az, aki szívügyének tekinti a Páskándi-kultusz életben tartását Szatmárhegyen. A kitüntetett szerényen fogalmazott köszönőbeszédében: nem egyedüli erénye neki a kultusz táplálása, egy egész csapat teszi ezt a községben, úgyhogy a szatmárhegyiek oklevelének tekinti a díjat, amit kapott. A Páskándi-mellszobornál kapott szót Szűcs Szabolcs szatmárhegyi polgármester, aki rámutatott, hogy a 2005-ben állított szobor azóta is szellemi erőforrása a helynek. Pataki Csaba, a Szatmár Megyei Tanács elnöke annak a reményének adott hangot, mely szerint sok jó magyar ember követi Páskándi jellemét és ápolja örökségét. Szili Katalin magyar miniszterelnöki megbízott itt is felszólalt, s elmondta, hogy ma sincs másképp, mint Páskándi idejében is volt: minden magyar számít, főleg ilyen helyzetben, amikor ezt a népszámláláson regisztrálják is. Számokban is kell most a magyar, mutatott rá, hogy a jövőben is legyen aki emlékszik a régi nagy nevekre, tudja, hogy ki volt Dsida, Jakabffy és Páskándi.

Állhatatos szervezés

A szatmárhegyi esemény szerves része volt a koszorúzás, amit úgy az emléktáblánál, mint a mellszobornál is megejtettek úgy civil szervezetek, közhivatalok, egyesületek és pártok képviselői, mint magánemberek. A beszédeket fiatalok által szavalt versek tűzdelték, őket Zilahi Klára készítette fel az eseményre, az emlékhelyeken felszólalók közül többen is köszönték Muzsnay Árpád állhatatosságát, amiért évről évre összegyűjti az embereket közelről s távolról a szatmárhegyi Páskándi-kultusz jegyében.

Princz Csaba