Bár az idei esztendőben kellett volna megrendezni a népszámlálást, a koronavírus által okozott világjárvány miatt több ország a halasztás mellett döntött. A romániai népszámlálás így 2022 márciusa és júliusa között lesz. A népszámlálás során számos alapadatot gyűjtenek Románia rezidens lakosságáról, alapvető célja a lakosság számának és életkörülményeinek feltárása. Az erdélyi, romániai magyarság számára különösen nagy tétje van a népszámlálásnak, ugyanis számos, eddig elért jogunk függ attól, hányan élünk az országban. A 2022-es népszámlálás egyik alapvető kérdése, hogy a romániai magyarok száma és aránya miként változott az elmúlt tíz évben — emeli ki a kolozsvári Közpolitikai Elemző Központ Egyesület, mely egy honlapot — www.nepszamlalas.ro — is létrehozott az erdélyi magyarság tájékoztatására.

A magyar közösség szempontjából a legutóbbi népszámlálás egyik legfontosabb eredménye az volt, hogy több mint 1,2 millió magyar nemzetiségű lakost számláltak meg. A 2022-es népszámlálás fontos kérdése, hogy ez a szám miként változott.

A legutóbbi, 2011-es népszámláláson Románia állandó lakossága 20,1 millió fő volt, amiből mintegy 1,2 millió személyt adminisztratív adatbázisokból (nyilvántartásokból) emelt be az Országos Statisztikai Intézet a végső adatbázisba, mivel a tényleges összeírás folyamata számos problémába ütközött. Becslések szerint a lakosság mintegy 94%-a vett részt valójában a cenzuson. Fontos tudni, hogy az adminisztratív jegyzékekből kipótolt személyek nem rendelkeznek etnikummal, anyanyelvvel, vallással (mivel erről nem nyilatkoztak). Az etnikumukról nyilatkozók körében a romániai magyar lakosság lélekszáma 1 227 623 fő volt, ami a teljes romániai lakosság 6,5%-ának felelt meg.

A 2022-es népszámlálás egyik alapvető kérdése, hogy számunk és arányunk hogyan változott az elmúlt évtizedben. Közös érdekünk, hogy mindannyian részt vegyünk a népszámláláson — hangsúlyozzák a tájékoztató portálon. Ahhoz pedig, hogy a 2022-es népszámlálás számait értelmezni tudjuk, érdemes tisztában lenni azzal, hogyan alakultak ezek a számok egy évtizeddel ezelőtt. Össze is gyűjtötték a legbeszédesebb számokat a legutóbbi népszámlálás eredményeiből, melyeket most olvasóinkkal is megosztunk.

Mindenkinek ki kellene tölteni

A 2011-es népszámláláson 1 227 623 személy vallotta magát magyar nemzetiségűnek Romániában. Ez a szám azonban csalóka, a szakértők szerint ugyanis a magyarok száma a valóságban jelentősen nagyobb, mintegy 1,28 millió lehetett. Az ok egyszerű és tanulságos a 2022-es népszámlálás szempontjából is: az összeírás csupán 94%-os hatékonyságú volt, sok ezer magyar egyszerűen nem töltötte ki a kérdőívet — emelik ki.

A 2002-es és 2011-es népszámlálások között a romániai magyar lakosság hivatalos lélekszáma mintegy 150 ezer fővel csökkent, az aránya viszont alig változott. Romániában 6,6-ról 6,5%-ra, Erdélyben 19,6-ról 19%-ra csökkent, ami statisztikai szempontból nem számottevő. A székelyföldi és a partiumi tömbterületen pedig még a legszigorúbb számítás szerint is megmaradt a magyarság korábbi aránya (87, illetve 49%). Éppen ezért arra kellene törekedni, hogy ne a kitöltések elmaradásán múljon az eredmény jövőre sem — hangsúlyozzák.

Hol vannak többségben a magyarok?

Egy évtizede Románia 3181 közigazgatási egységéből 1208-ban élt legalább 3 magyar, míg 197 olyan települést (20 várost és 177 községet) számoltak össze, ahol a magyarok voltak többségben. Minden népszámlálás fontos kérdése, hogy hány közigazgatási egységben haladja meg a magyarok aránya a 20%-ot, hiszen bizonyos jogaink csak ekkor érvényesülnek. 2011-ben 324 ilyen település volt. Önmagában is izgalmas kérdés, hogy 2022-ben ennél több vagy kevesebb ilyen hely lesz.

2011-ben már nem „Erdély fővárosában”, vagyis Kolozsváron, hanem „Székelyföld fővárosában”, Marosvásárhelyen élt a legtöbb magyar. (A fordulat már korábban, 1992-ben bekövetkezett, Vásárhely azóta tartja az elsőségét.)

A 2011-es népszámlálás eredményei szerint Partiumban Nagykároly volt a legnagyobb magyar többségű város, mert Szatmárnémeti ugyan nagyobb lélekszámú település, de nem magyar többségű. Hargita megyében Csíkszereda volt a legnépesebb, Székelyudvarhely pedig a legtöbb magyarnak otthont adó város.

Történelmi magyar egyházak

A 2011-es népszámlálás szerint több mint 1 millió hívő vallotta magát katolikusnak: 871 ezren római katolikusnak, 151 ezren pedig görögkatolikusnak. A legnépesebb katolikus többségű település Csíkszereda volt. Érdekesség, hogy az erdélyi római katolikus érsekség székhelyéül szolgáló Gyulafehérvár lakosságának mindössze 1,9%-a volt római katolikus. (A város három legnépesebb felekezete az ortodox, a pünkösdista és a görögkatolikus volt.)

Egy évtizede mindössze 601 ezer személy vallotta magát reformátusnak az országban. A legnépesebb református közösségek Marosvásárhelyen, Kolozsváron és Nagyváradon éltek, ám ezeken a településeken is kisebbségben voltak más felekezetekhez képest. Ahol a reformátusoké volt a legnagyobb felekezet, az Nagyszalonta. Itt a 18 ezres lakosság 48%-a vallotta magát reformátusnak.

A történelmi magyar egyházak közül az unitárius a legkisebb. Romániai híveinek száma egy évtizede mintegy 58 ezer fő volt. A 2011-es népszámlálás idején a legtöbb unitárius Székelyudvarhelyen élt (4838 fő), ám a legnagyobb unitárius többségű település mégis Siménfalva község volt, ahol a 3776 lakosból 2612-en vallották magukat unitáriusnak.

Több gyerek = növekvő magyarság?

A 2011-es népszámlálás eredményei szerint a magyar családoknál valamivel nagyobb volt a gyermekáldás, mint a románoknál. Egy magyar édesanya 40–44 éves korára átlagosan 1,64 gyermeket vállalt, míg egy román édesanya 1,58-at. Természetesen nem ez az egyetlen adat, amely befolyásolja a magyarság arányának alakulását. Ráadásul az sem biztos, hogy ez a gyermekvállalási különbség megmaradt az elmúlt évtizedben. A 2022-es népszámlálás ezekre a kérdésekre is választ ad majd.

Egy évtizede a lakosság 4,2%-a volt elvált. Ráadásul a népszámlálás adataiból úgy tűnt, mintha az ipar sem lenne a holtomiglan-holtodiglan tartó frigyek garanciája. Arányát tekintve ugyanis a dél-erdélyi iparvárosokban volt a legnagyobb a válások aránya: Resicán az emberek 6,9%-a, Petrozsényban és Vajdahunyadon pedig a 6,8%-uk volt elvált. A negatív rekorder azonban kétségkívül Déva. Itt a lakosság 7,6%-a bontotta föl a házasságát.

Fogyóban

1992-ben Brassó, Kolozsvár és Temesvár lakossága még nagyon hasonló méretű volt: mindhárom városban hozzávetőleg 330 ezer ember élt. A népességfogyás azonban különböző mértékben sújtotta ezeket a településeket, így 2011-re már határozott sorrendet lehetett fölállítani közöttük: Kolozsváron 325 ezer, Temesváron 319 ezer, Brassóban 253 ezer lakost írtak össze. Vajon milyen számokat kapunk a 2022-es népszámlálás után? — teszi fel a kérdést a Közpolitikai Elemző Központ Egyesület a nepszamlalas.ro portálon.

A tízévenkénti összeírásnak köszönhetően az adatok változásáról az is eldönthető, hogy trendszerűek-e, vagy önmagukban állnak. Sokszor egy-egy folyamat újabb állomásáról adnak hírt. Sajnos a magyar lakosság arányának csökkenése is ilyen folyamat a legtöbb településen. 1977-ben például Kolozsvár lakosságának egyharmada volt magyar nemzetiségű, ekkor még több mint 86 ezer magyar élt a városban. 1992-ben azonban már csak 75 ezer, 2002-ben 61 ezer, 2011-ben pedig 53 ezer, ami akkor a kolozsvári lakosság 16%-át tette ki. Ne a kitöltési hajlandóságunkon múljon, hogyan folytatódik majd a számsor 2022-ben!

Van viszont ellenpélda is az említett folyamatra. Sepsiszentgyörgyön nem a magyarság, hanem a románság aránya csökkent az elmúlt évtizedekben. 1992-ben a város 24%-a, 2002-ben 23%-a, 2011-ben pedig csupán a lakosság 22%-a vallotta magát román nemzetiségűnek a népszámláláson. Az előző népszámlálás adatai szerint ugyanakkor Tusnádfürdő volt az a székelyföldi település, amely kevesebb mint 2000 lakossal, mégis városi címmel büszkélkedhetett.

És végül még egy érdekes adat: 2011-ben egyetlen olyan erdélyi várost találtak a statisztikusok, ahol senki sem vallotta magát magyarnak, ez pedig a Máramaros megyei Dragomérfalva, melynek lakossága akkor 3200 fő volt. SZFÚ