Néhány nappal Gemma Donati mennyei születésnapja után köszöntötték munkatársaikat, önkénteseiket és jótevőiket a Piarista Nővérek, mindazokat, akik készségesen osztoznak karizmájukban. Boldog Celestina Donati és testvére, Gemma testvérként nőttek fel, és később sem távolodtak el egymástól, bár eltérő volt jellemük, és életútválasztásukban és törekvéseikben is különböztek. Két hívő nő, akiknek különböző volt a hivatásuk, de közös a céljuk: az életüket a szeretet szolgálatában, a kicsinyek iránti odaadásban, Istennel egyesülve akarták élni. A szentmisében a szerzetes nővérek hálát adtak a rájuk bízott gyermekekért, a nevelésükkel együtt rájuk bízott feladatokért és mindazokért, akik osztoznak velük munkájukban. Az Úr segítségéért fohászkodtak, hogy szeretetben növekedhessenek fiatalok és felnőttek egyaránt, a különbözőségeik ellenére együttműködő lélekkel, közösen végezhessék szolgálatukat, mindenki a saját életállapotának megfelelően és tehetsége szerint, de közösen, a Szentlélek sugallatának engedelmeskedve. Mindennapi feladataik között egyesülnek abban a szenvedélyükben, hogy megélik a piarista nevelői karizmát. A gyermekek szemébe nézve, kézen fogva őket, együtt segítik őket abban, hogy a gyermekek és fiatalok megtalálják személyes útjukat, azon bátran elindulva egy szebb és értékesebb jövő alkotó részeseivé váljanak. Ez a feladat, amelyet a Jóisten bízott mindannyiukra, ebben osztoznak velük munkatársaik, önkénteseik, jótevőik.

„A jó embereket arról ismered meg
Hogy jobbá lesznek
Ha megismered őket. (…) De ők egyúttal
Jobbá teszik azt, aki rájuk néz
és Azt, akire néznek.
S nem azáltal, hogy betevő falathoz
Vagy a fényre segítik,
inkább Azért, mert tudjuk: élnek ők, s a világot Megváltoztatva használnak nekünk.”
(Bertolt Brecht: Dal a jó emberekről, Garai Gábor fordítása)

A püspök atya prédikációjában így bátorított minden jelenlévőt: „Szép hagyománnyá kezdett válni, hogy Gemma Donati halálának az évfordulóján megköszönik a nővérek a laikus testvérek munkáját, amivel az ő karizmájuk megélésében a segítségükre vannak. A legszebb köszönet és a legszebb hála a szentmise. Nemcsak egymást segítve, hanem egymásért imádkozva is folytathassák azt a munkát, amit Isten dicsőségére végeznek. A mai evangélium egy nagyon érdekes mozzanatot rejt magában. Ugyan a kenyérszaporításról több helyen is hallunk az evangéliumban, de csak ebben a részben van az, amikor Jézus imádkozik, és hálát ad a mennyei Atyának, a kenyeret és a halat nem osztja szét az emberek között, hanem odaadja a tanítványainak, és azt mondja: ti osszátok szét! Nagyon kedves ez a finom megjegyzés. Azért kedves, mert utal ez egy kicsit a nővérek gyakorlatára is. Amikor megkapták ezt a karizmát az alapító anyától, minden karizma a Szentlélektől van, a Szentlélek adta Boldog Celestina Donatinak, ő pedig továbbadja a leányainak, a nővéreknek. Celestina anya nem akarta kisajátítani a Szentlélek ajándékát saját magának, meghívta a nővéreket, hogy osztozzon velük. De a nővérek sem akarják megtartani a Szentlélek ajándékát saját maguknak, hanem megosztják a mennyei kegyelmet laikus testvéreikkel. S azok a jótevők mind, akik támogatják a nővérek munkáját, ők is részesülnek ebben a karizmában.
Az Eucharisztikus Kongresszuson Áder János, Magyarország államfője így foglalta össze élettapasztalatát tanúságtétele végén: Sokan úgy gondolják, hogy Isten úgy segíti őket, hogy leül melléjük a padra, vagy melléjük lép az utcán, és azt kérdezi, miben segíthetek. Az Isten keresése, befogadása cselekvő aktivitást jelent. A hit nem lehet passzív. Jeleket mindannyian kapunk, csak rajtunk múlik, hogy a véletlent vagy Isten keze munkáját látjuk bennük. Az én tanúságom, hogy ha az isteni törvények szerint élsz, jól sáfárkodsz a rád bízott talentumokkal, ha nem fizikai valójában, hanem szívedben, lelkedben, cselekedeteidben keresed Istent, akkor meg is találod. Kedves munkatársak, a ti hitetek is nem abból áll, hogy rácsodálkoztok, milyen szép dolgot végeznek a nővérek, hanem azt mondjátok, és hogy még jobban végezhessék, én is melléjük állok. Mindenki, aki hitét cselekedetekbe tudja önteni, aki elkezd dolgozni azért, amiben hisz, az már munkatárs. Olyan csodálatos dolog, hogy mi is részesei lehetünk annak a kegyelmi ajándéknak, amit a nővérek megkaptak hivatásuk folytán. Mi is részesei lehetünk, de nemcsak a kegyelemnek, hanem a munkának is. Isten megteremtette a világot és megteremtette az embert, hogy munkálkodjon benne. Legyünk Istennek munkatársai mindnyájan: nővérek és laikusok egyaránt. Így lehet részünk a nagy mű kegyelmi többletének a gyarapításában, s közben mi magunk is gyarapodunk általa” — hangsúlyozta Schönberger Jenő megyéspüspök, Celestina anya bizalommal teli szavaira — Sok szívből egy szív, és Jézus velünk lesz — emlékeztetve a híveket.