Az 1970. május 14-i árvízről elnevezett lakótelep központi terén van az az emlékmű, amelynél – már több mint húsz éve –, megemlékezést szerveznek azok tiszteletére, akik a katasztrófában életüket veszítették, megsérültek, vagy épp odaadásukkal javakat, életeket mentettek.

Szokás szerint a himnusszal és a történelmi egyházak papjainak imáival kezdődött a meghitt esemény, ortodox, görögkatolikus, római katolikus és református papok kérték az áldozatok bűnbocsánatát. Kérték a Fennvalót az odaveszett hősök igazak közé sorolására, örök boldogságot és bőséges jutalmat számukra a mennyekben. A ma élők számára az volt a kérés, hogy mentesüljenek mindenféle természeti csapástól.

Az emlékmű előtt Kereskényi Gábor polgármester arról beszélt, hogy a tragédia nyomán új szellem is született, az összefogás és a segítségnyújtás szelleme és egy máig ható figyelmeztetést: mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy egy ilyen katasztrófa ne ismétlődhessen meg.

Az emlékező és intő szavak után közintézmények, politikai pártok és magánszemélyek helyezték el koszorúikat az emlékmű oldalain. Fejet hajtott ott a Magyarországról érkezett Kaizer Ernő nyugalmazott vezérőrnagy is, aki annak idején a „’70-es víz” idején hősiesen mentette az emberéleteket és az anyagi értékeket és aki az emlékműnél a keddi megemlékezésen Medveczky Máriával közösen koszorúzott.

Princz Csaba