A végéhez közelednek az ősszel szokásos kerti nagytakarításoknak a kertes házban lakók, a fás vagy zöldhulladéktól a klasszikus, égetéses módszerrel ma már törvényes keretek között gyakorlatilag lehetetlen megszabadulni. Tarlót, avart, gallyakat égetni gyakorlatilag csak akkor lehet, ha ezt növényvédelmi szempontok indokolják, a környezetvédelmi igazgatóság jóváhagyta az égetést, az esemény jó előre be volt jelentve a tűzoltóságnak, és ez megadta az engedélyt a tűzgyújtásra. Ez a szabály városi és falusi környezetben egyaránt érvényes.

Sok a macera

Aki ezek ellenére mégis égetésre adná a fejét, az a növényvédelem engedélyét fogja tudni a legnehezebben megszerezni. Ilyet ugyanis csak abban az esetben kaphat, ha a szakhatóság kijelenti: olyan betegség ütötte fel a fejét a megmetszett fákon vagy a tarlón, amitől az égetésen kívül más módszerrel nem lehet megszabadulni. Ez az egyedüli indok, amivel ez a hatóság jóváhagyja az égetési szándékot. A környezetvédelmi igazgatóság maga is mérlegeli, hogy tényleg indokolt-e a tűzgyújtás, de ez a levegőminőséget tartja szem előtt, ami miatt időjárásfüggő dátumot javasolhat az égetési feladat elvégzésére. Nézik továbbá azt is, hogy nincs-e védett területen az illető kert, gyümölcsös vagy szántóföld, mert ha így van, akkor a védett terület gondnokaihoz irányítják az ügyet, s ez fog dönteni az égetéssel kapcsolatban.
Ha a tűzoltósághoz kerül az ügy, ott az ilyen esetekben betartandó tűzvédelmi szabályokról tájékoztatják majd az égetni készülő személyt, és ők is időjárástól teszik függővé az égetést, mindenképp szélcsendes napot jelölnek majd meg, csökkenő légköri nyomás idején, hogy a tűz ne terjedhessen el könnyedén az erős légmozgás miatt, illetve hogy a felfelé áramló levegőnek köszönhetően a füst hamar távozzon a talaj közeléből.

Alternatív megoldások

Két választásuk marad tehát azoknak, akik ezek ellenére sem döntenek a gyümölcsösük, kerti gyümölcsfáik vagy szántóföldjük felszámolásáról, és nem akarnak a városokban időközönként megszervezésre kerülő zöldhulladék-elszállítási programtól függeni. Az egyik lehetőség a komposztláda beszerzése vagy saját komposztáló építése, amiben a gallyakat hasznosítani sajnos nemigen tudják, de a nem fás kerti hulladékanyagok ilyenekben nagyon jól újrahasznosíthatók. Ház körüli hulladékanyagokból, esetleg raklapokból ilyet bárki össze tud eszkábálni magának, de kereskedelemben 100–300 lejes áron — mérettől függően — műanyag komposztálók is vásárolhatók. A másik megoldás az ágdaráló gép használata, amivel már a fás anyagok is eltüntethetők a kertből; ilyen, alkalmi célú felhasználásra való szecskázógépeket márkájuktól, erejüktől, illetve kapacitásuktól függően 500–1500 lejért lehet beszerezni a kereskedelemben.

Princz Csaba