— Mikor kezdtél bele a környezettudatos/hulladékmentes életmódba, és mi ösztönzött erre?

— Nem egy tudatos döntéssel indult, ezért nem is tudnám pontosan meghatározni, hogy mikor. Az például mindig is magától értetődő volt számomra, hogy saját szatyrokkal megyek bevásárolni, és nem hozom haza a kétezredik műanyag szatyrot is a piacról csak azért, mert ingyen van.
Jó tíz éve, egy lassú folyamatként indult el ez az egész nálam, mely egyszer csak felgyorsult, aztán elmélyült, majd az egész életemet átalakította. Egy emlékezetes fordulópont volt az, amikor — jó pár éve már ennek is — teljesen véletlenül rábukkantam egy komolyabb írásra, mely a vegyi hajfestékek káros hatásait taglalta. Teljesen kiakadtam tőle, hogy milyen ártalmas következményeknek teszik ki az embereket, valamint a környezetet is — pusztán anyagi érdekeken alapuló divathóbortok miatt. Innentől fogva aztán „elindult a lavina”: lecseréltem minden kozmetikumot és tisztítószert vegyszermentesre, fokozatosan átalakultak a táplálkozási szokásaim, és arra is elkezdtem odafigyelni, hogy a vásárlásaimmal kiket támogatok. Ezekhez adódott hozzá magától értetődő módon a hulladékszegény életmód apránként, folyamatosan (víztisztító berendezés, kulacs stb.), hiszen nem szerettem volna már hozzájárulni a természeti erőforrások pazarlásához sem.

— Mi az, amit változtattál a táplálkozási szokásaidon?

— Zömében helyi és szezonális termékeket, organikus (természetközeli/vegyszermentes) gazdálkodásból származó élelmiszereket fogyasztok. Nem vagyok vegán, de kevesebb állati eredetű élelmiszert fogyasztok, és nagyon kerülöm a nagyipari állattartásból származó termékeket.

— Volt valami, amit fel kellett adnod az addigi életedből a környezettudatosság/hulladékmentesség miatt?

— Felhagytam az impulzusvásárlással (mindig pontos bevásárlólistát írok, amihez tartom is magam), illetve teljesen lemondtam a fast fashion árucikkekről. Nem vásárolok új technikai kütyüket sem — például nemrégiben elromlott a telefonom, de úgy döntöttem, hogy nem veszek újat, hanem „átveszek” egyet az ismerőseim által kiszuperált darabok közül (van bőven, amiből válogatni lehet).
Ennek az életmódnak a velejárója, hogy néha a spontaneitás szenved egy kis csorbát a hétköznapokban, illetve főleg utazáskor, hisz mindig elég aprólékosan át kell gondolni — annak függvényében, hogy hova és mennyi időre indul az ember —, hogy mi az, amit be kell tenni a táskába (pohár, szatyrok, tárolók, kanál, elemózsia, kulacs, mosható betét stb.), de idővel már megy ez is rutinosan.
Ha már szóba jött az utazás: inkább közeli helyeken bóklászom, kirándulok, kapcsolódom ki, mint külföldön. Bár ezt sem élem meg lemondásként, hisz soha nem voltam egy nagy világutazó, sőt, nem is értem, hogy miért van annak még manapság is akkora ázsiója, ha valaki — általában óriási karbonlábnyomot hagyva maga után — céltalanul körbecsatangolja a Földet. Én azt vallom, hogy értelmes lényekhez méltóbb viselkedés, ha az esetleges kalandvágyunkat megpróbáljuk úgy kiélni, hogy közben tiszteletben tartjuk a véges természeti erőforrásokat, mi több, esetlegesen hozzájárulunk ezek regenerációjához.
Ami pedig az ünnepeket illeti: évek óta nem állítunk már itthon karácsonyfát — ez sem hiányzik, több időnk marad nagyobb hangsúlyt fektetni az ünnep lényegére. Szeretném elérni a rokonságom körében, hogy ne vegyenek nekem ajándékot karácsonyra — de őszintén, ebbe egyelőre beletörött a bicskám minden évben…

— Egy átlagember hogyan tud környezettudatos/hulladékmentes lenni a hétköznapokban?

— Fokozatosan, apránként érdemes lemondani az agyoncsomagolt dolgokról — saját szatyor, saját kulacs, egy egyszerűbb otthoni víztisztító beszerzése —, ezek olyan dolgok, amik nem igényelnek különösebb befektetést senki részéről.
A környezetbarát tisztítószerek használata szintén egy fontos lépés lehet, egészségügyi szempontból is, és szerencsére most már sok helyen, elérhető áron, csomagolásmentesen/környezetbarát csomagolásban hozzáférhetők hatékony ökotisztítószerek.
Nagyon fontosnak tartom azt, hogy tudatos vásárlóként kit támogatunk a vásárlásainkkal, hisz az elköltött pénzünk a valódi szavazat. Tudatosítanunk kell, hogy minden egyes elköltött petákkal szavazatot adunk le a világra, amelyben élni szeretnénk, hisz a kereslet határozza meg a kínálatot — ez ilyen egyszerű. Zero waste, pazarlásmentesség, tágabb értelemben vett környezetvédelem, méltányos kereskedelem — ezekre mind hatással vagyunk a hétköznapi, legapróbb választásaink által. Kereskedelmi szempontból nézve a vásárlónak óriási ereje van, hisz gondoljunk csak bele, hogy elég, ha egy vállalkozás csak 10%-os visszaesést érzékel a profitban, máris el fog gondolkodni rajta, hogy mit változtasson, hogyan szolgálja ki jobban a vásárlók igényeit.

— Hogyan lehet környezettudatossá vagy akár hulladékmentessé tenni a karácsonyt?

— Némi tervezéssel, egyszerűsítéssel. Amit érdemes szem előtt tartani, az az, hogy a multik marketingesei hónapok óta tervezik már az ünnepi „kihagyhatatlan ajánlatokat” — ne dőljünk be nekik, ne vásároljunk össze felesleges kacatokat, amik aztán a kukában landolnak! Előzzük meg az élelmiszer-pazarlást, mértékletesen vásároljunk a romlandó áruból (még ha akciós is), az esetleges ételfelesleget fagyasszuk le, ajándékozzuk el! Ajándékozzunk élményt, időt, időtálló, helyileg előállított terméket! Én személy szerint teljesen lemondtam a karácsonyfáról. Sajnos sem az élő, sem a műfenyő nem számít igazán környezetbarát megoldásnak (a cserepes fenyők nagyon kis százaléka éli túl az ünnepek utáni átültetést, túl sok nekik a hőmérséklet-ingadozás, aminek ki vannak téve, illetve a gyökerük is sérül).
Aki viszont ragaszkodik a karácsony eme szimbólumához — ezt is meg tudom érteni —, az számtalan jópofa ötletet talál az interneten az igazi vagy a műfenyő helyettesítésére — akár be lehet vonni az egész családot egy jó kis upcycling „csináld magad” tevékenységbe, vagy csak egyszerűen néhány fenyőág feldíszítésével (természetes anyagokkal, pl. csillagánizs, fahéjrúd, dió, aszalt alma-narancs karikák, WC-papír-gurigából gyártott díszek, otthon fellelhető régi „csecsebecsék” stb.) is szépet és egyedit lehet alkotni.

— Anyagi szempontokat nézve mennyivel drágább/olcsóbb a környezettudatos/hulladékmentes életvitel?

— Ez attól függ például, hogy mi az, amit készen akarunk vásárolni, és mi az, amit esetleg hajlandók vagyunk magunk előállítani (legyen szó élelmiszerről vagy akár kozmetikumokról, egyebekről). Érthető módon a tömegtárgyak, illetve a konvencionális áruk olcsóbbak (legalábbis hozzáférhető egy igen olcsó, silány minőségű kategória is), mint a helyileg előállított kézműves termék vagy organikus élelmiszer/kozmetikum. Itt emelném ki az ökológia egyik fő alapszabályát: az olcsó árucikk pusztán illúzió, ugyanis valaki, valahol mindig megfizeti a valós árat (a környezet szennyezése, modern rabszolgák kizsákmányolása gyermekmunka formájában). Sajnos a legtöbbször feláldozzuk az egészségünket és a következő generációk jövőjét is az olcsó árucikkek oltárán.

— Ha drágább, akkor a szegényebb vagy kevésbé tehetős emberek hogyan tudnák kivitelezni ezt az életmódot?

— Ha az életmódváltás együtt jár a(z önkéntes) minimalizmussal (ideális esetben pontosan ez lenne a cél, hogy egyszerűsítsünk, ahol lehet, ne halmozzunk tárgyakat stb.) és az értékrendszerünk mélyebb átalakulásával, akkor idővel kevesebb dologra költünk (azok viszont értelemszerűen minőségibb termékek), ezzel pedig hosszú távon mindenki jól jár — egészségügyi, anyagi és környezeti szempontból is.
Például ha az összes tárgyamat, kozmetikumomat és egyebeket le akarom cserélni környezetbarátabb, de készen kapható megoldásra, az bizony sokba fog kerülni. Lehet viszont, hogy a szükséges élelmiszerek egy részét megtermelem magamnak (akár közösségi kertben), és fel is dolgozom őket (befőzés, aszalás). Érdemes emellett a vadon gyűjthető ehető növények és gombák tanulmányozásába fektetni, és kirándulások alkalmával gyűjtögetni — a vadnövények ugyanis az igazi szuperélelmiszerek, és ezekből szerencsénkre óriási a bőség a Kárpát-medencében. Továbbá lehet, hogy nem vásárlok többé nasikat, hanem magam készítem el őket. Az is meglehet, hogy idővel lemondok a felesleges sminkcuccokról, körömlakkról és egyebekről. Mosáshoz pedig egy remek, helyi és ingyenes megoldás a vadgesztenye termése (gépi mosás) vagy a reszelt háziszappan (gépi és kézi mosás). Van, aki imád otthon kozmetikumokat kutyulni — ez egy olyan hobbi, amivel szintén sokat lehet spórolni. Aztán lehet, hogy lemondom a tv-előfizetést (ez erősen javasolt amúgy is mindenkinek, az agymosást megelőzendő).

— Sokan úgy vélik, hogy nem az ő felelősségük a környezetvédelem, hanem a nagyvállalatoké. Nekik mit üzennél?

— Fogalmam sincs már, hogy hol olvastam, de nagyon egyetértek vele (talán Greta Thunberg): „A természettel és a fizikával nem lehet alkudozni, egyezkedni.” De bizony azzal is mélyen egyet lehet érteni, miszerint a multik felelőssége óriási — viszont ha csak felelősséghárításra használjuk ezt a kijelentést, akkor üres frázissá válik. Mert a helyzet az, hogy nekünk kell kezdenünk és igényelnünk a változást, erre fognak reagálni a nagyvállalatok és a politikusok is. Amíg egy multi prosperál abból, hogy agyoncsomagolt kacatot gyárt — mert ugye megvesszük —, akkor miért is változtatna bármin is? Ha csak hárítjuk a saját felelősségünket, azzal nem teszünk egyebet, mint amit a — profittól elvakult — nagyvállalatok tesznek. Körbepasszolgatjuk a felelősséget, aztán majd szép lassan megfulladunk a saját szemetünkben. Nem az a lényeg, hogy ki a fő hibás, hanem az, hogy a magunk szintjén megtesszük-e, megtettük-e a tőlünk telhetőt egy jó ügy és mindannyiunk érdekében.
Igen, a gyártók-kereskedők teszik elénk a műanyagba csomagolt, silány árut. Mi pedig — pusztán kényelmi és/vagy anyagi megfontolásból — megvesszük. De ha nem vennénk meg, nem gyártanák le a sok előre csomagolt kacatot. Erre az szokott lenni a kifogás, hogy „én nem számítok, egy fecske nem csinál nyarat”, a valóság azonban az, hogy már egy viszonylag kisebb számú ökotudatos vásárló is óriási hatással van a termelésre-gazdaságra (lásd fentebb). Személy szerint szívügyemnek tekintem a tisztességes, fenntartható módszerekkel dolgozó kistermelők, illetve a méltányos kereskedelem népszerűsítését, sőt, állítom, hogy legalább olyan fontos alappillére a fenntarthatóságnak, mint a zero waste mozgalom.

— Hogyan kötelezzük el az embereket, hogy belekezdjenek ebbe az életmódba?

— Mindenkit más motivál, de az biztos, hogy a környezettudatos életmód általában együtt jár egy számunkra, illetve családunk számára is egészségesebb életmóddal — rövid, de hosszú távon pedig főleg. Például inkább a helyi, minőségi, friss élelmiszereket vásároljunk — mert ehhez könnyebb (műanyag) csomagolásmentesen hozzájutni; natúr kozmetikum és tisztítószer használata stb.
Sokakat a gyermekvállalás indít el egy környezettudatosabb úton — érthető módon, hisz szeretnének gyermekeiknek, unokáiknak is élhető jövőt biztosítani, egészségesen, szép és tiszta környezetben. És hogy mi köze ennek a műanyaghoz? Nagyon is sok. A mondás szerint „semmi sem örök” — na hát kivéve a műanyag, a műanyag az örök. A műanyag nem bomlik le, csak lassacskán apró, úgynevezett mikroműanyagokká esik szét — amik bekerülnek gyakorlatilag mindenhová: a vízhálózatba, a termőföldbe és mindezek által a táplálékláncba is. Sajnos tudományosan is igazoltak már a különböző típusú műanyagok egészségkárosító (direkt és indirekt) hatásait.
A környezettudatossággal összefonódó minimalista életmód is kecsegtető lehet sokak számára — hisz annyira túlhajszoltak és túlzsúfoltak már a hétköznapjaink, hogy komoly megkönnyebbülést jelenthet, ha nem vásárolunk már felesleges dolgokat (amiket aztán csak teszünk-veszünk és kerülgetünk a házban).
Itt jegyezném meg, hogy a környezettudatos életmód — ha minimalizmussal párosul — akár pénzmegtakarítással is járhat. Egyértelmű, hisz csak azt veszem meg, amire igazán szükségem van, legyen szó élelmiszerről, kozmetikumokról, takarítószerekről, ruhákról, gépekről vagy bármi másról.
Na és nem utolsósorban a tiszta lelkiismeret, hogy igen, odafigyelek, rajtam nem fog múlni. Soha ne hagyjuk, hogy a „most már úgyis mindegy”, „mit számítok én” és a hasonló vélemények elbátortalanítsanak, hisz ezek csak kényelmes kifogások, valójában igenis sokat tehetünk, mindenki a saját szokásai és háztartása táján. Az alulról jövő kezdeményezések sarkallják a döntéshozókat a törvények, szabályozások, irányelvek megváltoztatására, legalábbis nagy löketet adhatnak ez irányban is.

— Hogyan lehetne kivitelezhető a környezettudatosság/hulladékmentesség például egy vendéglátóhelyen vagy irodában?

— Iroda: saját pohár, kulacs, evőeszköz, ezt viszonylag egyszerű kivitelezni. Ételt csomagolhatunk otthonról magunknak, vagy olyan, az irodához közeli étteremből/kifőzdéből vásároljunk, ahol lehet saját tárolóba kérni az élelmiszert! Magyarországon már kiépülőben van egy vendéglátóhely-hálózat, melynek tagjai rozsdamentes acélból készült dobozban szállítják ki az élelmiszert a megrendelőknek. Reméljük, hogy hamarosan akad majd olyan hazai vállalkozó is, aki lát majd fantáziát az éttermi visszaváltható, cseredobozok rendszerében. Környezettudatos vendéglátóhelyek egyébként léteznek már az országban (például a jászvásári „Cuib”) — ők nemcsak a műanyagmentességre figyelnek oda (befőttesüvegben szállítják ki a megrendelt ételt, műanyag evőeszközök nélkül), de a szezonalitásra is, és hogy zömében inkább helyi alapanyagokból készült élelmiszereket kínáljanak, kávéból-teából pedig méltányos kereskedelemből származót.
Sajnos viszont sok még az olyan (gyors)étkezde országszerte, ahol — az egyébként már törvényileg betiltott — egyszer használatos műanyag étkészletet tukmálnak az emberekre, még helyben fogyasztás esetén is. Az ilyen helyeket érdemes bojkottálni: egyszerűen ne vásároljuk tőlük!

— Milyen apró, „házi trükköket” tanácsolnál a tudatos környezetvédelem/hulladékmentesség első lépéseiként? És milyeneket a haladóknak?

— Kezdő zöldülőknek: egy saját kulaccsal és egy otthoni kis víztisztítóval (ha ennek szükségét érezzük, mert nem szívesen fogyasztjuk a csapvizet) óriási mennyiségű műanyag palack szemétté válásától óvjuk meg a környezetet. Érdemes ezzel kezdeni — nagyon szemléletes lesz a szemétmennyiség csökkenése a kukában, ami a továbbiakban is motiváló hatású lehet. A bevásárlószatyrokat és a kulacsunkat akasszuk a bejárati ajtó kilincsére vagy a fogasra (avagy a biciklire, esetleg tartsuk az autóban) — így nem felejtődnek otthon.
Középhaladóknak: szezonális, helyi élelmiszerek előtérbe helyezése. Hordozható étkészlet, többször használható szívószál (inox, üveg, nem műanyag!), sőt, lehet inni szívószál nélkül is. Bevallom, én a mai napig is sokszor elfelejtem mondani a vendéglátóhelyeken, hogy nem kérek szívószálat — hisz olyan abszurd, hogy szinte minden italba beleteszik. Aztán jöhetnek a textilzsebkendők, textilszalvéták, mosható intim betétek (vagy menstruációs bugyi, esetleg kehely).
Haladóknak: multibojkott, helyi termelők, méltányos kereskedelem támogatása. Komposztálás (kültéri/beltéri — igen, beltéren is lehetséges). Digitális minimalizmus. Kisgyermekes családok esetén mosható pelenka használata (műanyagmentes változatok — például amelyek újrahasznosított gyapjúból készülnek).
1–2 generációval korábban ezek java még természetesen illeszkedett a hétköznapokba, mint ahogyan az is, hogy ha valami elromlott, akkor azt megpróbálták megjavítani vagy megjavíttatni, erre buzdítanék én is mindenkit. Ha pedig valami javíthatatlan, akkor érdemes átgondolni, hogy mi egyébre használható (pl.: régi trikóból szütyő vagy konyharongy), csak a sor legvégén legyen a szelektív kukába kerülés!
Végezetül azt tudom mondani, hogy bár manapság divat nagy feneket keríteni a dolgoknak, nem szükséges túlspilázni ezt a „zero waste”-et sem, hisz semmilyen szuperképesség nem szükségeltetik hozzá, hogy saját kulacsból igyunk, vagy szívószál nélkül, egyszerűen a szánkkal. Vagy hogy a kilincsre akasszunk néhány textilszütyőt, hogy induláskor ne feledkezzünk meg róluk. A tágabb értelemben vett fenntarthatóbb életforma kialakítása már nagyobb kihívás, erre viszont már tekinthetünk akár az önfejlesztés részeként is. Pazarlásmentes, bensőséges karácsonyt kívánok, az ünnepeken innen és túl pedig fenntartható hétköznapokat!

Merk Viktória