Amikor erre a liberális pártnak lehetősége adódott, kiderült, hogy mégsem így van. Sem önállóan, sem koalícióban nem működik a kormányzás, most újabb bizalmatlansági szavazás előtt állunk. Az országnak a válságból való kilábalásban a jelenlegi lehetőségek szerint az sem segít, ha megbukik a kormány, s az sem, ha marad. A PNL és az RMDSZ nem rendelkezik abszolút többséggel, a parlamentben nagy számban jelen levő PSD-vel a PNL nem kíván szövetkezni, elképzelni is nehéz, miként alakul a helyzet a továbbiakban. 

Érdemes elgondolkodni azon, hogy a huszonegyedik században mennyire működőképes még az ókorban kidolgozott, demokráciára épülő társadalmi berendezkedés. Azonnal rávághatnánk a választ, hogy nem a szabályrendszerrel van a baj, hanem annak alkalmazásával, ami valóban mindig kérdéses volt. Az ókortól napjainkig minden társadalmi rendszer valamilyen módon demokráciát hirdetett (gondoljunk csak a népi demokráciára), sokszor nagyon jó törvények születtek, de azok csak elméletben léteztek, a gyakorlatban mindig hamisan alkalmazták őket.
A jelenleg is működő képviseleti demokrácia elméletileg kiváló szabályokra épül, mégis azok alkalmazása messze elment azok szó szerint történő betartásától. A lakosság — a választópolgárok — folyton azt reméli, hogy megbízott képviselői az őket felhatalmazó választók érdekeit képviselik majd, hiszen ezt vállalták, mégis egyre kevesebb olyan példát tudunk felsorolni, amikor megvalósulnak az ígéretek. Éppen ezért — napjainkban is — a választók folyton panaszkodnak, hogy egyre nehezebb az élet, nem elég a fizetés, a nyugdíj, folyton emelkednek az árak… 

Panaszkodni lehet, bár az nem megoldás. Az emberek többsége nem megy el szavazni, otthon várják, hogy minden jobb legyen. A demokratikus rendszerben ők azok, akiknek nincs joguk a panaszra. Azok, akik elmennek szavazni, és valamelyik párt képviselőit felhatalmazzák, hogy képviseljék őket, nem kérik az elszámoltatást. Ki tud olyan politikust, akinek miután közgyűlésen beszámolt a parlamenti munkájáról, azt mondták a választói: ez kevés, e miatt a tevékenység miatt nem hatalmazunk fel újra. Általában a politikusok egymással harcolnak a pozíciókért, nemcsak kampány, de a kormányválságok idején is. 

Minden párt arra hivatkozik: azért nem tudja teljesíteni a választási ígéreteit, mert kevesen mennek el szavazni, nincs eléggé erős döntéshozói felhatalmazása, hogy érvényesíteni tudja a választók akaratát. Nem mondja egyetlen képviselő sem, hogy gyengék a képességei, emiatt visszalép a politikából, azt mondja, kevesen mennek el szavazni, és azok sem az ő pártját tartják a legalkalmasabbnak a problémák megoldására. Kormányválságot követ újabb kormányválság, az életszínvonal csökken, egyre világosabban látszik, hogy a helyzet minden területre kihatással van, a politika oldalán pedig erősödik az egymásra mutogatás, s a választókkal meg akarják értetni, hogy nem azok a felelősek, akikre ők szavaztak, hanem mindig valaki más.

Elek György