Hiába a szatmári politikusok és közintézmény-vezetők optimizmusa és maga a kerülőút-építést megrendelő közútkezelőnek az októberi ígérete, csak jövőre fogják megnyitni a szatmárnémeti elkerülőút reptéri út és Károlyi út közötti szakaszát. Amikor október végén a Károlyi út és a Petei út közötti körgyűrűszakaszt megnyitották, arról beszéltek a sajtótájékoztatón, hogy decemberben meg lesz nyitva a körgyűrűnek egy másik szakasza, mégpedig a reptéri úttól a Károlyi útig tartó rész, tovább tehermentesítve a tranzittól Szatmárnémetit és a megyeszékhelyt környező kényszerelkerülő utakat. Decemberről beszéltek, mert nem lehetett pontosabban behatárolni a nyitási dátumot, de péntek éjszaka vége lesz a hónapnak, és addig nem fog megtörténni az átadás. A késlekedés oka az időjárás.
Jövő év első harmada
Korábban megkérdeztük a közútkezelő társaságot (CNAIR), hogy lesz-e decemberi körgyűrűszakasz-nyitás a reptéri út és a Károlyi út között. A válaszból kiderült, hogy december 20. volt a kivitelező által beígért nyitási dátum, és az is, hogy a csapadékos idő miatt nem tudták ezt tartani és befejezni a munkát ezen a szakaszon. Az új és csak körülbelüli dátum: 2022 első harmada, és ez is csak abban az esetben érvényes, ha az időjárás megfelelő lesz.
Május vége a munka vége
Megvan ugyanakkor annak a dátuma is, hogy a kivitelező mikorra ígéri a Petei út és a Lázári út közötti harmadik szakasz átadását, ez a CNAIR-tól kapott tájékoztatás szerint 2022. május 31-e lesz. Ha minden igaz, erre a dátumra az utolsó, Batizi útig érő szakasza is készen lesz a körgyűrűnek, és a teljes beruházással végez az olaszok által vezetett utászcsapat.
Nem volt vízelvezetés
A sok csapadék egyébként nagyon sok gondot okozott az utászoknak, és az volt a legkisebb probléma, hogy a felázott, lágy talaj miatt a munkagépek nem tudtak közlekedni a munkatelepen. Az Országos Talajjavító Hatóság (ANIF) által elhanyagolt esővíz-elvezető árkok miatt a körgyűrű környékéről a rengeteg csapadék nem lett elvezetve, úgyhogy nem a munkavégzés tempójával volt baja a kivitelezőnek, hanem az építmény aláázását kellett megakadályoznia. A szerződésben vízelvezető árok megépítése is szerepelt a körgyűrűtől bizonyos távolságban, azonban ilyen téren sokkal nagyobb távolságban is be kellett avatkoznia az építőnek. Nem csak mélyítenie kellett az árkokat több száz méter hosszan a körgyűrű körzetében, hanem kitakarítani is; nem csak szeméttel voltak ezek tele, hanem karvastagságú fák is nőttek már ezekben, még inkább megakadályozva a vízelvezetést.
Princz Csaba