Tucatnyi íjász és nézőik, vendégeik gyűltek össze szombat délelőtt a zajtai Szent György római katolikus műemléktemplom udvarán. Nem csak a sportoláson volt a hangsúly.

A találkozás öröméért szerveztek íjásztalálkozót augusztus tizedikén a magyarországi Zajtán, ahová Bakonyszegről, Szatmárnémetiből, Nagykárolyból és Ibrányból is érkeztek íjászok és vendégek.

A megjelenteket Huszti Róbert, a Vitéz Gaál Lajos Egyesület elnöke fogadta és pár közismert zajtai adomát és igazságot osztott meg a vendégekkel: Zajtán él csonka Magyarország legkeletibb római katolikus, illetve sváb közössége, a zajtai vasútállomás a mai Magyarország legkeletibb állomása. Elmondta, nem véletlenül kapta a zajtai íjászcsoport a Zajtai Vitézek nevet, hiszen köztudomású és bizonyított tény: az I. világháborúban a magyarországi települések közül - a lakosság számához viszonyítva -, Zajta küldte a legtöbb katonát a csatákba.

Ezt követően véget érni nem akaróan szálltak a nyílvesszők a templomudvaron, amelynek közepén magasodó, 800 éves istenháza a verseny idejére megnyitotta kapuit. Itt ez alkalomból nem csak rövid imára kulcsolhatták kezeiket a résztvevők, de Huszti pár, a műemléktemplommal kapcsolatos adatot is megosztott a hallgatósággal.

Az íjászok a templom körül felállított tizennyolc célon „lőtték át” magukat, a versenyt ugyan pontozták, de tét nélküli küzdelem zajlott. A körverseny után szétlövéses párbaj is indult, a legjobbak (és a kevésbé jó is) érmet és oklevelet kaptak. Ami mindenkinek járt, a házigazdák jóvoltából: hagymás zsíros kenyér, helyben készült gulyásleves, zajtai töltött káposzta, helyi borok és kóstoló az íjászok által főzött mindenféle pálinkákból.

A nyár az örömíjászkodásban sem ért véget, a határ román oldalán folytatódnak a hagyományőrzéssel egybekötött találkozások, a következő hétvégéken Szatmárnémeti és Nagykároly lesz az ilyenfajta közösségi események helyszíne.

 Princz Csaba

(Fotók: a szerző felvételei)