A Határtalanul középiskolai vetélkedő Nagydöntőjét a szatmárnémeti csapat, a Hám János Római Katolikus Teológiai Líceum X. B osztálya nyerte. A magyar Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága által lebonyolított Határtalanul program egy rövid beszélgetést is készített a szatmári diákok oktatójával a tapasztalatokról, élményekről és terveikről. Felkészítő tanáruk és egyben osztályfőnökük, Simon Laura büszke a diákjaira, és azt mondja, megérdemelték a győzelmet, mert hetek óta szinte éjjel-nappal erre a megmérettetésre készültek.

Simon Laura: Néztem én is a közvetítést, és együtt izgultam a diákjaimmal, hihetetlenül felfokozott volt a hangulat. Telefonálgattak egymásnak, hogy már csak egy pont különbség van, biztatták egymást és én is őket, hogy meglehet az első hely. Egy picit már majdnem nekikeseredtünk, amikor a rajzpályázat eredményhirdetése volt, ott pont a konkurens csapatot, a Fifikásokat emelték ki, s akkor azt éreztük, hogy elveszítjük a döntőt, és azért is volt nagyon nagy meglepetés, amikor végül megláttuk a pontjainkat, és kiderült, hogy megnyertük. Úgy látom, hogy a maximális teljesítményt nyújtották a diákok, nagyon komolyan vették a felkészülést, és azt is el kell mondani, hogy a győzelem részben a családok érdeme is, mert a szülők is támogatták gyermekeiket a felkészülésben, és a döntő alatt ugyanúgy izgultak, szurkoltak, akárcsak a versenyzők.

— Mire költik az egymillió forintos nyereményt?

Simon Laura: A nagy részét osztálykirándulásra, de adományozni is fogunk belőle, és az iskolának vásárolunk olyan eszközöket, amiket valamennyi diák használhat.

— Tudják már, hogy hová utaznak majd?

Simon Laura: Már korábban is megszületett az óhaj a gyerekek részéről, hogy ők szívesen bejárnák Felvidéket. Van egy belső igényük arra, hogy minél jobban megismerkedjenek a magyar kultúrával, emlékhelyekkel, a magyar történelemmel, kézzelfogható élményeket gyűjtsenek, és ugyanez az igény a szülők részéről is megfogalmazódott. A vetélkedőre való jelentkezésben vonzott minket természetesen a díj is, de ők alapvetően kíváncsiak, érdeklődnek a többi külhoni magyar terület iránt. Amikor pedig az egyes fordulókon rendre továbbjutottuk, és végül bekerültünk a döntőbe, az adott egy plusz impulzust ahhoz, hogy még több mindent megtudjanak az adott nemzetrészről, az ott élő magyarokról, szokásaikról, hagyományaikról. Az osztályban csoportok alakultak, és minden csoport vállalta, hogy feldolgozza, áttanulmányozza a történelmi Magyarország egy-egy területét, aztán beszámol a többieknek róla, akik jegyzeteltek, és megpróbálták kitalálni, hogy vajon ezekből milyen kérdéseket lehetne feltenni, és így célirányosan folytattuk a felkészülést. Az oktatóvideók is nagyon sokat segítettek, a döntőre való készülés hajrájában már csak ezeket nézegették, többször is, hogy minél jobban rögzüljenek az információk.

— Mióta vesznek részt a Határtalanul programban?

Simon Laura: Iskolánk évek óta pályázik a diákutazásokra. Szeretünk kirándulni, igyekszem minden nyáron és év közben is vinni őket, és nagyon jó látni, hogy a 21. században is vannak olyan tizenéves fiatalok, akiket érdekel, hogy honnan származnak, honnan erednek a gyökereik, miért alakult így a sorsunk, hogy egy elszakított területen élünk, mint ahogy Felvidéken, Délvidéken, Kárpátalján is hasonló helyzetben vannak az ott élő magyarok. Tehát amúgy is utaztunk volna, de ebből a pénzből biztos, hogy egy hosszabb és tartalmasabb útra lesz lehetőségünk, amikor majd elmúlik a járványhelyzet, megnyitják a határokat, és biztonságosan lehet majd utazni. Úgy gondolom, hogy határon túli, magyar tannyelvű intézményként fel kell vállalnunk, hogy igenis felkeressük a nemzetünk történelméhez kapcsolódó fontos emlékhelyeket. Az ismeretanyagot pedig úgy adjuk át a diákoknak, hogy ezáltal felkeltsük a kíváncsiságukat, hogy még többet meg akarjanak tudni a múltjukról. Ez pedig tapasztalataim szerint nagyon megerősíti az identitásukat, azt, hogy magyarok maradjanak.