Mi újság?

Komoly kihívás az idős demens gondozása

Egy mosoly, egy érintés — fejezzük ki empátiánkat, ahányszor és amilyen módon csak tehetjük, javasolja a szakember Fotó:Szatmári Egyházmegyei Caritas Szervezet
2022.07.18 - 09:16
Nem ismerjük fel, és ő sem ismer fel bennünket… Egy demens idős gondozása komoly kihívás a családtagok és a szakemberek számára egyaránt. Hogyan álljunk helyt ilyen helyzetben? — ez volt a témája a Jiului sétányon működő idősklubban megtartott szemináriumnak.

Az utóbbi évtizedekben a demencia egyre gyakrabban jelentkezik az idős korosztálynál. E betegség folytán a szépkorú más személlyé válik, mint amilyennek mi ismertük, és akivel együtt éltünk. 
Nem ismerjük fel, és ő sem ismer fel bennünket… Mégis, ebben az állapotban mindennél nagyobb szüksége van a szeretetre, gyengédségre, elfogadásra, türelemre, megértésre, egy nyugodt, családias környezetre, amelyben biztonságban érzi magát. Mit tehetünk ennek érdekében szakemberként? — ez volt a témája a Jiului sétányon lévő idősklubban megtartott szemináriumnak. Az idősek számára szociális szolgáltatásokat nyújtó szakembereknek szóló eseményre a Szépkorúan is aktívan elnevezésű projekt keretében került sor, amelynek gyakorlatba ültetője a Szatmárnémeti Szociális Igazgatóság, partnerségben a Szatmári Egyházmegyei Caritas Szervezettel. 
Bár a szeminárium szakembereknek szólt, a két előadó: Tóth Klára pszichológus és kommunikációs szakember, valamint Kincses Angéla, a Caritas szatmárnémeti Szent Jakab idősnapközijének vezetője nagyon sok olyan információt is ismertetett, amelyek a demens beteget gondozó családtagok számára is hasznosak lehetnek, ezért az alábbiakban néhány tanácsot, tippet, javaslatot ragadtunk ki a rendezvényen elhangzottak közül. 

Az időskori demencia nem törvényszerű


Az életkor előrehaladtával az ember egyre feledékenyebbé, szétszórtabbá válhat. Mégsem törvényszerű, hogy az emlékezetünk időskorunkra jelentősen romoljon. A demencia nem természetes velejárója az öregedésnek, mint ahogyan azt sokan tévesen gondolják. Azoknál, akik jelentős romlást tapasztalnak, a demencia valamelyik formáját állapíthatjuk meg. A tünetek összetettek, és többféle területen jelentkeznek. Arról, hogy milyen fajtái léteznek, és mire kell odafigyelniük a betegségben szenvedőknek és azok hozzátartozóinak, hogy minél jobban meg tudjunk felelni a kihívásoknak, amelyekkel egy demens beteg gondozása során találkozunk, többet kell megtudnunk erről a betegségről, az illető személy helyébe kell helyeznünk magunkat, megpróbálva megérteni, mit érez, mivel szembesül — állítja Tóth Klára. 
A demens szépkorúval való kommunikáció javítása érdekében a szakember azt javasolja, álljunk vagy üljünk úgy, hogy azonos szinten legyünk beszélgetőpartnerünkkel; ejtsük ki a nevét, hogy felkeltsük a figyelmét a beszélgetés elején, majd közben is; ismételjük meg, amit mondtunk, ha nem vagyunk biztosak abban, hogy hallotta vagy megértette; kedvesen emlékeztessük arra, amit ő vagy amit mi mondtunk. 
A demencia kezdeti és kevésbé előrehaladott szakaszában segítségére lehetünk az idős memóriájának szinten tartásának, bátorítva őt, hogy írjon jegyzeteket; szöveget és képet tartalmazó címkéket helyezve az ajtókra és a fiókokra; feljegyezve a nap eseményeit, történéseit; a telefonkészülék mellett írószert és papírt tartva; a fontos információk rendszeres, napi megismétlése által; bevonva az időst a döntések meghozatalába úgy, hogy elkerüljük a kontroll átvételét. Fontos, hogy segítsünk neki abban, hogy megértsen minket — véli a pszichológus. Ennek érdekében beszéljünk tagoltan és világosan, normál hangvitelben; fogalmazzunk röviden és egyszerűen; hangsúlyozzuk a kulcsszavakat; tartsunk szünetet, ezáltal időt hagyva az illetőnek arra, hogy feldolgozza, amit mondtunk; illetve segítsük a megértést írott szavak és képek felhasználásával is! 
A verbális kifejezés támogatása céljából tartsuk szem előtt, hogy a demenciában szenvedők gyakran összekeverik az igent a nemmel, és fordítva, ezért a kérdések kerülendők, inkább javasoljunk, például „Mi lenne, ha innánk egy csésze teát?” vagy „Gyere, sétáljunk egyet!” Tartózkodjunk attól, hogy befejezzük a beszélgetőpartnerünk félbehagyott mondatát; bátorítsunk más közlési formákat is, mint a gesztusok, arckifejezések, képek. 
A szakember egy listát is összeállított a demens személyekkel való kommunikáció során ajánlott és elkerülendő kifejezésekkel. A nem javasolt listán olyan megfogalmazások szerepelnek, mint: „Ezt épp az imént kérdezted”, „Már megint elfelejtetted”, „Már mondtam neked”, „Fejezd ezt be!” stb. 
A demencia egyéb formáit a gondolkodás, a kognitív funkciók hanyatlásán kívül olyan viselkedésbeli és érzelmi változások is kísérhetik, melyek kezelése komoly kihívást jelent a beteg szerettei, gondozója számára. Amikor például a beteg agresszív vagy dühös, emlékeztesse magát, hogy a viselkedést, amit tapasztal, a betegség okozza. A szakember olyan terápiás módszerekről is beszélt, melyek segíthetnek és pozitív hatással lehetnek a demenciával élőkre. Előadása végén Tóth Klára kiemelte, hogy a demenciában szenvedő személyekkel való kapcsolódás az empátia révén valósul meg, ezért azt ajánlja, fejezzük ki empátiánkat ahányszor és amilyen módon csak tehetjük: egy mosoly, egy érintés, kedves szavak által. A demenciás beteghez a kapcsolódás az érzelmek útján érhető el, a kötődést az érzelmi elérhetőség és a válaszkészség építi fel.

Biztonságérzetet ad a napi rutin


A folytatásban Kincses Angéla, a Caritas Szent Jakab idősnapközijének vezetője beszélt, megosztva a jelenlévőkkel a demens idősek gondozása terén szerzett tapasztalatait, hiszen a központnak 23 éves működése alatt nagyon sok demens ellátottja is volt. 
„A demens szépkorúakkal való munkánk során elsődlegesen arra kell figyelmet fordítanunk, hogy az idős alapszükségletei kielégüljenek, csak azután léphetünk a következő szintre: a biztonságérzet megteremtésére” — állítja Kincses Angéla. Tapasztalatai szerint a nagyon pontosan leszögezett keretekhez igazodó rutin, a napi tevékenységek szigorúan betartott órarendje a demens idős számára biztonságérzetet adnak. Annak érdekében, hogy ezt a rutint fenntartsák, az idős ne veszítse el a realitással való kapcsolatát, a Szent Jakab központban heti programot vezettek be: hétfőn vallásos témákat taglalnak, kedden az egészséggel kapcsolatos kérdéseket, szerdán szabadon beszélgetnek tetszés szerinti témákról, míg csütörtökön a kommunikáció áll a központban, pénteken pedig a memória. Ilyen módon, még ha a demens idős nem is tudja, épp milyen nap van, a témáról rájön. A szakember úgy gondolja, nem véletlen, hogy az ellátottak „ovikának” nevezik a központot, ezzel is azt fejezik ki, hogy az intézmény egy olyan hely, ahol úgy érzik, támogatják, elfogadják őket, és így biztonságban is érzik magukat. 
A demenciában szenvedő szépkorúakkal az érzelmek révén is hatékonyan kommunikálhatunk — véli a Szent Jakab idősnapközi vezetője. Példaként egy olyan helyzetet említett, amikor a téma gyermekkorunk kedvenc ételeinek receptje volt. A kedves gyermekkori emlékek, élmények felidézése által természetes, hogy megjelent az arcokon a mosoly, belül pedig a felszabadulás érzése töltötte el a résztvevőket, még ha a receptet már nem is tudták elmondani. Sok demens beteg elfelejt főzni, ami főként nők esetében igen frusztráló lehet. A helyzet enyhíthető azáltal, hogy felsoroljuk a hozzávalókat, és megkérjük az időseket, hogy nevezzék meg az ételt, ami ezekből az alapanyagokból készíthető, ami többnyire sikerül is nekik. Így aki válaszol, jól érzi magát, mert tudta a választ, és ez a kellemes elégedettség érzése egy ideig fenn is marad, míg akik hallották a válaszát, visszaemlékeznek az információra, ami ideig-óráig segíti is őket, de hosszabb távon már valószínűleg nem. 
A közeli hozzátartozók számára mindig nagyon nehéz lesz demens szerettüket gondozni, ezért a szakember azt javasolja, hogy vonjanak be egy harmadik személyt is folyamatba, amennyiben úgy döntenek, hogy a szépkorút otthoni, családi környezetben látják el. Az érzelmi kötődés nem teszi lehetővé a hozzátartozó számára sem azt, hogy objektíven álljon hozzá a dologhoz, sem azt, hogy empátiát érezzen — hiszen iszonyúan nehéz egy számunkra nagyon kedves személyt, például édesanyánkat, aki egész életében támogatott bennünket, látni, ahogyan kiszolgáltatottá válik, és mindenben ránk szorul — mondta Kincses Angéla. 

Veled, érted, de nem helyetted


A demens beteg felügyelete nagyon kimerítő feladat, egy folytonos harc még önmagunkkal is, mivel feltesszük magunknak a kérdést, hogy jól csináltuk-e, amit csináltunk, és ha ez a kérdés újra és újra felmerül, és általában ez így szokott történni, teljesen felőröl bennünket. Nem véletlen, hogy sok központ nem is fogad demens betegeket, mégpedig a felügyelettel járó magas költségek miatt, mivel két demens beteg megfelelő ellátásához legalább egy ápoló ajánlott. 
Az előadó felhívta a figyelmet annak a fontosságára, hogy ne tegyünk meg az idős demenciás helyett olyan dolgokat, amelyeket ha nehezen vagy lassan is, de még képes megtenni, célunk legyen az, hogy minél tovább megőrizze önállóságát. Ha a tőlünk való függőségét tápláljuk, idejekorán teljesen dependessé válik. Sok orvos mondja, hogy messze nem lenne annyi idős beteg páciense, ha a család tisztán szeretetből nem mentesítené az időst olyan feladatok elvégzése alól, amelyeket el tudna végezni. „Tartsuk magunkat ahhoz a szabályhoz, hogy veled, érted, de nem helyetted” — javasolta a szakember. 
A demens személyekkel való kommunikáció során használjunk egyszerű nyelvezetet, kerüljük a bonyolultabb szavakat, és legyünk felkészülve arra, hogy türelmesen újra és újra elmagyarázzunk mindent, ha szükséges. Általában kommunikáljunk velük úgy, hogy érezzék, partnerként kezeljük őket. 
Kincses Angéla azt tanácsolta a szakembereknek, hogy igyekezzenek minél több információt beszerezni a demens idős ellátottról annak családtagjaitól, mivel ezek nagy segítségükre lehetnek abban, hogy megértsék az illető személy félelmeit, és ezáltal lecserélhessék például azokat a tárgyakat, amelyek negatív reakciókat váltanak ki az illetőben egy őt ért, régi trauma miatt. 
Az előadás keretében az előadó több olyan játékos foglalkozást is megismertetett a résztvevő szakemberekkel úgy, hogy őket is bevonta a játékokba, amelyeket a maguk során ők is alkalmazhatnak idős demens betegekkel való munkájukban. 
„Tény, hogy egyre több demenciában szenvedő idős lesz közöttünk. Azt tehetjük, hogy elfogadjuk a helyzetet, elfogadjuk, hogy a demens személyeknek is szükségük van emberi érzésekre, megértésre és mosolyra, amely bármilyen típusú ellátottal való foglalkozás alkalmával nélkülözhetetlen. A mosoly jelzi az elfogadást, a megértést, az empátiát, az emberséget” — ezekkel a szavakkal zárta előadását Kincses Angéla. SZFÚ

Ajánljuk még a témában:

Sport

Cselgáncs: érmekkel jöttek haza Szentegyházáról

Thiruvadi és Dihenes aranyat, Tóth bronzot hozott haza.
Mi újság?

Hajlamosabbak a demenciára azok, akiknek gyakran van rémálmuk

Azok a középkorúak, akik gyakran álmodnak rosszat, gyorsabb lehet a kognitív hanyatlás, és idősebb korukban nagyobb lehet a demencia kockázata – derül ki egy új tanulmányból. Ha ez beigazolódik, a tanulmány új módszerekhez vezethet a demencia kiszűrésére, valamint olyan kezelésekhez, amelyek késleltetik a betegség kialakulását, sőt megelőzik azt.
Egészség

Egy génmutáció befolyásolhatja a betegség súlyosságát

Nagyobb valószínűséggel lesz súlyosabb lefolyású a Covid-19 betegség azoknál az embereknél, akiknek szervezetében jelen van egy demenciakockázatot növelő génmutáció - állapították meg brit szakemberek.