Igen, tudom, hogy a mai rohanó, felgyorsult világban sokszor nincs idő másra, csak a címek átfutására. Ha viszont nincsenek tisztában azzal, hogy mi áll a cikkben…
A koronavírus-járvány — igen, itt bizonyára sokan abbahagyják az olvasást, hiszen a „korona”, „járvány” szavak említésére a legtöbbjüknek égnek áll a haja — rengeteg fájdalmat és veszteséget okozott. Higgyen bárki bármiben — összeesküvés-elméletekben, abban, hogy nem létezik a vírus, vagy egyszerűen csak fogadjuk el, amit a tudomány állít —, az elmúlt két év az egész világot kizökkentette a pályájáról. Folyamatos stresszhelyzetet okozott az állandóan változó járványhelyzet, a betegségtől való félelem vagy akár a vírus létének tagadása, az, hogy korlátozva lettünk sok mindenben. Rengetegen váltak magányosakká. A frusztrációt, keserűséget pedig ki kell adni valahol, ugye?
Úgy érzem, hogy a legtöbben a legegyszerűbb módját választják ennek: az online térben fröcsögik szét mindazt az epét, ami bántja a gyomrukat. Hiszen ehhez nem kell más, csak egy internet-hozzáféréssel rendelkező okostelefon. Manapság mindenki véleményt nyilvánít a világhálón, hol azért, mert jobban tud valamit, tájékozottabb, hol azért, mert… miért ne? Csak úgy, durr bele, hadd szóljon, hadd legyen balhé! Tele van „megmondóemberekkel” közösségünk is, akik közül sokan érzik úgy, hogy a szólásszabadság azt jelenti, kommentelni KELL, nekik el KELL mondani a véleményüket, a mondandójuk nélkülözhetetlen mások számára. A hozzászólóknak joguk van a posztok alatt véleményt formálni, a legtöbben pedig büszkék a „negatív kritikára”, amivel csak az a baj, hogy sokszor nem más, mint vagdalkozás. Az értelmes, vitákat generáló hozzászólások, a vicces vagy építő jellegűek helyett ellepték a közösségi hálót a trágár, szélsőséges, erőszakra buzdító kommentek, amelyek ráadásul sokszor nem is illeszkednek egy-egy témához.
Kommentelni bármikor, bármit lehet a közösségi oldalakon, de tényleg mindig muszáj? Csak akkor nyugszik meg az a háborgó gyomor, ha gyűlöletkeltő, erőszakot gerjesztő, szidalmazó hozzászólásokat öntenek olyan írások alá, amelyeknek nem értenek egyet a címével, esetleg az első fél mondatával?

Bumbuluţ Krisztina