Sólyomkővárra utaztunk, egy kis szlovák faluba. Közel a természethez, két vendégházban szállhattunk meg a szomszédos templom plébánosa jóvoltából. Távol a város forgatagától az osztályunk jobban összekovácsolódott ennek a három napnak a folyamán, mint azt reméltük volna.

Az első napon egy csapatépítő képzésen vettünk részt, amit Lepedus István vezetett. Szót ejtettünk a párkapcsolatokról, arról, milyen fiúként vagy lányként megélni ugyanazokat dolgokat, érzelmeket, sor került önismereti és az egymásba vetett bizalmunkat tesztelő feladatokra is. Az osztályunk elég őszinte és megbízható társaságnak bizonyult ahhoz, hogy megosszunk egymással személyesebb tapasztalatokat is, ezzel közelebb kerülve a többiekhez. Habár komoly témák vetődtek fel, szinte egész végig könnyed volt a hangulatunk, roppant jól töltöttük el az időt. A nap végén mindannyian hálásak voltunk a párórás programért, ami alatt összébb rázódtunk, érdekes kérdéseket válaszoltunk meg közösen, és sok újat tanultunk egymásról és önmagunkról is. Az éjszaka leszálltával focimeccsnézésre került sor, akiket viszont nem tudott lefoglalni az Eb, azok táncoltak egy kisebb buli keretén belül. Habár vihar közeledett, és nem maradhattunk sokáig a szállás udvarán, ez nem vette el a kedvünket attól, hogy odabent folytassuk a beszélgetést, szórakozást, ezennel már egy jobb, összetartóbb osztályként.

A következő nap programjában a természetjárás kapta a főszerepet. Sólyomkővár dimbes-dombos környékén néhány kilométert gyalogoltunk egy magaslat tetejére, ahonnan szép kilátás tárult elénk a közeli falukról, dombokról és foltos szántóföldekről. Egyeseknek tetszett a túra, akik pedig ellenkező véleményen voltak, végül sikerült megvigasztalják magukat azzal, hogy a közös szenvedés is csak jobban összeráz minket. Nemde? A szálláshoz visszaérkezve jóleső pihenőre került sor, majd a délután folyamán a társaság egy része újból a focinézésnek szentelte az idejét, beszélgetett vagy egy filmet nézett, ami a második világháborúról szólt, és igaz történet alapján készült. Későbbre tábortűz volt betervezve, ami sajnos végül nem lobbant lángra. Páran viszont mégis összegyűltünk egy szobában, és gitáros kísérettel énekeltünk.

A harmadik, egyben utolsó napot beszélgetős foglalkozással kezdtük, amit az osztályunk mentora, Sztankovics Erik vezetett. Szót ejtettünk az eltelt tanévről, kellemesen töltve az időt a patak partján, a természet lágy ölén. Végső programunk egy focimeccs volt a szálláshoz közeli pályán — lányok, fiúk, tanárok egyaránt részt vettek rajta. A hazaúton habár mindnyájan kifáradtan üldögéltünk a buszon, a jókedv nem hagyott el minket. A nevetéssel, izgalmakkal, új tapasztalatok szerzésével töltött osztálykirándulás mindannyiunkban pozitív élményként maradt meg. Rég nem tudtunk már ilyen jól kikapcsolódni, és azt hiszem, mind hálásak vagyunk azért, hogy ott lehettünk Sólyomkőváron, és ebbe az osztályba járhatunk.

Végül, de nem utolsósorban hadd köszönjem meg a többiek nevében is az oszinknak, Csorján Árpád tanár úrnak, amiért lehetővé tette a kirándulást, és magyartanárnőnknek, Fazekas Katalinnak, amiért eljött velünk, és hozzájárult az emlékezetes három nap megvalósulásához. Mind reméljük, hogy sok-sok ehhez hasonló, élménydús napot fogunk még eltölteni a hátralévő középiskolás éveinkben.

Szerény Eszter,
Kölcsey Ferenc Főgimnázium, IX. D osztály