Tegnap délután ballagtak el a Kölcsey Ferenc Főgimnázium tizenkettedikes diákjai, végső búcsút intve a város — talán túlzás nélkül — legikonikusabb középiskolájának. Az év végi ünnepség előbb zártabb körben, a tanáriban vette kezdetét, majd a diákok kivonultak az épület belső udvarára. 
A tanáriban zajló ünnepség keretében a kölcseys tanárok és a meghívott vendégek hosszú sora fogadta az osztályonként felvonuló, más-más dalt énekelő maturandusokat, tiszteletüket és személyes búcsújukat kinyilvánítván a végső szerenád által. A felvonulást megelőzően a végzősök egy búcsúbeszéddel köszönték meg a tanároknak, hogy végigsegítették őket középiskolás éveiken, egy-egy csokrot nyújtva át az osztályok nevében.
Az “előballagást” követően a diákok osztályonként, az osztályfőnökükkel közösen vonultak ki az iskola udvarára, más-más dalt énekelve, majd  miután mind a hat osztály a helyére került, a Gaudeamus igiturt zengve nyitották meg a ballagási ünnepséget.
A ballagási ének után a kölcseys diákok köszöntötték az egybegyűlteket, külön megköszönve a díszvendégek részvételét, majd felkérték Pataki Enikőt, az iskola igazgatóját, hogy mondja el nyitóbeszédét.
Az igazgatónő egy idézettel köszöntötte az egybegyűlteket, vendégeket és családtagokat, majd végül, de nem utolsó soron a ballagó diákokat. A végzősökhöz intézvén szavait, az életben levő célok eléréséről, s a célhoz vezető út megélésének fontosságáról beszélt. Mint hangsúlyozta: „Talán még csak most körvonalazódik a cél, de a legfontosabb az, hogy minden lépés legyen számotokra élvezetes, és akkor lehettek elégedettek — mert a célhoz vezető út legalább olyan fontos, mint a cél maga.” – mondta, hozzátéve: biztos benne, hogy a szembejövő kihívásokkal könnyen megbirkóznak majd diákjai. Vidámabbra fordítva a szót, számos jó tanáccsal és kedves gondolattal látta el a végzősöket, majd zárásképpen arra buzdította őket, hogy őrizzék meg és vigyék tovább a kölcseys szellemiséget.
Pataki Enikő beszéde végeztével a polgármester, Kereskényi Gábor és Póti Eduárd, a Református Kollégium igazgatójának üzenetét is tolmácsolta, sok sikert és jó szerencsét kívánván a végzős kölcseyseknek.

Legyen kevésbé göröngyös az út, mint diákéveik alatt

A folytatásban Pataki Csaba tanácselnök köszöntötte a jelenlévőket. Szerencsés évfolyamnak nevezte a ballagókat, mondván, hogy a vírusnak “hála” lehetőségük adódott kétszer, jobban megismerni egymást. Arra is kitért, hogy sosem volt könnyű diáknak lenni Szatmáron, de vigasztalásképpen azt kívánta, s azzal biztatta a ballagókat, hogy életük során kevésbé göröngyös utakkal találkozzanak majd, mint iskolás éveik alatt és soha ne felejtsenek el visszatérni hazájukba, mert “Szatmár hazavár!”
Az elnök után Miklós Judit szaktanfelügyelő köszöntötte a ballagókat, beszédében három fontos dolgot emelve ki: a családot, a lelket és a közösséget – azon tényezőket, amelyek elengedhetetlenek a boldog élethez, mivel a család a legfontosabb keret, ami semmilyen anyagi javakkal nem pótolható, a lélek az ember legfontosabb “eszköze”, a közösség pedig az, ami legnagyobb részt határozza meg az ember személyiségét.
Beszéde végén ő is jó tanácsokkal látta el a diákokat, majd sok sikert kívánt a vizsgákhoz és az élethez.
A köszöntők sorához az iskola diákjai és együttese is csatlakoztak, és egy közös énekkel búcsúztak a tizenkettedikesektől, ami igencsak vidám hangulatba ringatta a résztvevőket, és a csillogó szemű diákokat.
A diákok fellépését követően Kása Petra XI. osztályos tanuló egy Ilyés Gyula verssel örvendeztette meg az összegyűlteket, szép szavalatát követően pedig a tizenegyedikesek búcsúztatója vette kezdetét, amelyben kavarodtak az örömmel, szomorúsággal és jóakarattal teli gondolatok.
A búcsúztató végeztével a hagyományos iskolazászló felszalagozása következett, amelynek keretében a két évfolyamelső tanuló – Poszet Kinga és Cserés Nicole-Vivien –  ünnepélyesen feltűzte évfolyamuk szalagját a kölcseys zászlóra, amit az alsóbb tagozatok diákjai végig kitartóan és büszkén tartottak a ballagók elé.
Ahogy a tizenegyedikesek elbúcsúztatták a végzősöket, a ballagók is elmondták búcsúbeszédüket az év végi ünnepség keretében, majd a kulcsátadásra sorakoztak fel a diákok, amit a végzősök felszólítása és a kulcsot átvevők végzősöknek tett ígérete tett teljessé.
A tanárok nevében Sárándi Andrea tanárnő Szilágyi Domokos: Hétmérföldes csizma versét elszavalva búcsúzott a végzősöktől, majd az ünnepélyes díjátadó vette kezdetét: előbb az osztálydíjakat, majd a különféle érdemdíjakat osztották ki a kimagasló teljesítményt nyújtott diákoknak, akik között többen is végeztek színtízes átlaggal, ezzel is bizonyítván az iskola felső szintű és minőségi oktatását. Az oklevélözönök sorát a Kölcsey Nagydíj átnyújtása zárta, amelyet idén Téglás József tanártanár vehetett át, jelképes köszönetként és elismerésként pedagógusi munkájáért.
A megható ballagást a Szózat éneklésével fejezték be.

Szabó Beatrix