Az Örökségünk őrei – Fogadj örökbe egy műemléket versenyt 2012-ben indította az RMDSZ. A célja, hogy a fiatalok jobban megismerjék és megszeressék az épített örökséget, és aktívabban részt vegyenek a helyi közösségek életében.

A versenyre a Fehér Imola némettanárnő vezette Áldottak néven benevező Kölcsey Ferenc Főgimnáziumi csapat bemutatkozója:

Iskolánk volt diákja, Szilágyi Domokos soraival élve, "Én játszom ugyan, de ti vegyetek komolyan." 

Valahogy így indult az egész tavaly decemberben, amikor Sütő Zsolt kollégám ösztönzésére a Kölcseyből nem hat, hanem tizenkét hetedikes diák jelezte, hogy beszállnának az Örökségünk őrei versenybe.
Ez pont kétszer annyi diákot jelentett, mint amennyit Zsolt vállalni tudott, így gyors megoldásra volt szükség: kellett még egy csapatvezető tanár. Ilyenkor lépnek színre a nyelvtanárok. Személyemben – Fehér Imola vagyok –, a hetedik osztály némettanára.

Tavaly figyelemmel kísértem a Tűzoltótorony őreinek aktivitását és megfogalmazódott bennem, hogy jó lenne saját iskolánk épületét örökbe fogadni. Decemberben hirtelen alakult egy lelkes csapat s igent mondtunk. Én is rájuk, ők rám. És egyben iskolánkra.

Így alakult meg az Áldottakat csapata, a Kölcsey Ferenc Főgimnázium őrei. Csapatnevünkkel szerettünk volna utalni iskolaépületünk jezsuita múltjára, s közben Kölcsey Ferenc Himnuszának első sorára is. Jó névválasztásnak bizonyult, szeretjük.

A csapattagok mind hoztak magukkal valamilyen különleges adottságot:
Csorján Kristóf áldott jó érzékkel tárja fel iskolánk történelmi hátterét.
Czapp Yvett áldott jó érzékkel ügyel a részletekre és a csapat egységére.
Schmidt Dániel áldott jó érzékkel szerkeszt videókat, hogy a múlt képei ma is éljenek.
Kiss Anna áldott jó érzékkel találja meg a legszebb szavakat épületünk bemutatásához.
Lantos Márk áldott jó érzékkel táncol, mert a hagyomány nálunk mozgásban van.
Verdes Máté áldott jó érzékkel örökíti meg a pillanatot, hogy semmi ne merüljön feledésbe.

Visszatekintve az elmúlt hónapra, elmondhatom, mindenkinek jót tett ez a játék, ez a vállalás. Többet tudunk a helyről, ahol napi 6-7 órát töltünk és jobban meg is szerettük. Hiszen csak amit igazán ismerünk, kerülhet hozzánk közel. Most már nem puszta falakat látunk, nem rideg folyosót. Emlékek tárházát nyitogatjuk, a kopott lépcsőkön ott látjuk a száz évvel ezelőtt élők lábnyomait.

Mélyre ástunk az elején, Bura László könyveit lapozgatva a jezsuita múltat kutattuk, majd régi újságcikkek, blogok, képeslapok, tanulmányok következtek. Erre kerültek a különböző rétegek: irodalomtól a játékon át a technikai részletekig. Minden téren kaptunk segítséget.

Fülöp Emőke megrajzolta a logónkat, Muhi Sándor tanár úr elvitt bennünket egy Szatmári Sétára, Szőcs Pétertől régi térképeket és képeket kaptunk, amelyekből Fülöp Emőke segítségével állandó kiállítás készül.

Kallós Zsolt videókészítési tippeket adott, Gnandt-Márkus Éva tartalomkészítés és média területén segített, nt. Schönberger Jenő püspök úr a Püspöki Palotában fogadott bennünket, Tóth Géza-Ivor műemlékvédelemről mesélt, Korda Zoltán tiszteletes úr a Láncos-templomban várta a csapatot s az osztályt, Nagy Máté orgonán megszólaltatta a Himnuszt.

Frumen Gergő színművész jövő héten látogat el hozzánk és otthonosabbá teszi a színpadot, a napokban interjút készítünk az igazgatónővel, és még sorolhatnám. Természetesen a diákszövetség és a kórus támogatására is mindig számíthatunk. Mindamellett a kollégák is biztosítják a hátszelet, ami nélkül lehetetlen volna ennyi tervet valóra váltani.

S a legcsodálatosabb a csapat, ahogy a gyerekek fejlődnek a hetek során. Nem kell nógatni őket, nem fáradnak, nem mondanak semmire se nemet, sőt, egyik ötlet szüli a másikat és vevők minden terv megvalósítására. Igazán hálás vagyok nekik, hogy az irodalmi szálakat ugyanolyan lelkesen görgetik fel, mint én és nem kell kétszer mondani, ha valahova menni kell, vagy videót kell készíteni. A verseny sok fejlődési lehetőséget biztosít, ha igazán bele tudsz mélyedni.

S mi, az Áldottak csapata minden benevezett csapatnak ezt kívánjuk: örömmel, kíváncsian kutassák épületük múltját. És ha tehetik, játszanak! Mert bár verseny, de a játék a lényeg. Játék az idővel. A múlttal, a jelennel, a jövővel. S játék a csapattagokkal és a vezetőtanárral. De azért néha komolyan is vesszük, ha kell. A cél nem más, mint hatni, alkotni, gyarapítani.

A döntő

Hamarosan itt a regionális döntő (február 14., Kolozsvár), ezért kérünk minden szatmári lakost, szorítson a három csapatnak, akik a megyét képviselik. Főleg, hogy az országos döntőnek idén a Kölcsey Ferenc Főgimnázium ad otthont. Őrizzük egy kicsit jobban a múltat, közben támogassuk a felnövő generációt ebben a játékban, mert jó mulatság, csapatmunka!

A csapat kéri, hogy kövessék az Áldottak csapatot a Facebookon.

Fehér Imola
(szerkesztve)