Nulla fok körüli éjszakai hőmérséklet idején már érdemes kihelyezni az etetőket, a még az első hó előtt kitett etetők főleg olyan helyeken lényegesek, ahol először csinálnak ilyet a lakók. Aszályos nyár után (ez most éppenséggel nem indokolt) szükséges még a nappali fagyok beköszönte előtt kihelyezni és feltölteni az etetőket, mert ilyenkor már kevesebb magot találnak maguknak az itthon telelő madarak. A madarászok szerint nem is az a legfontosabb, hogy az ember mivel tölti fel az etetőt, hanem hogy ha egyszer elkezdte, és a madarak odaszoktak az etetőre, akkor április közepéig ne is hagyja abba. A telelő szárnyasok hajlandók nagyobb távolságot is megtenni egy-egy megkedvelt etető meglátogatásáért, így a testhőrabló téli hidegben különösen végzetes lehet a kis testű madarak számára az üresen talált kalória-lelőhely. Vizet is érdemes a táplálék mellé tenni, mert ugyebár télen azt is ritkán találni a szabadban, de ilyet kevesen vállalnak, mert a befagyó víz miatt gyakrabban kell az itatóval foglalkozni, mint az etetővel.

Aki falun lakik, és használ téli etetőt, az verebeken és cinegéken kívül zöldikét, pintyféléket, ökörszemeket, csízeket, zöld küllőket, meggyvágókat, vörösbegyeket, szürkebegyeket, barátposzátákat és rozsdafarkúakat is megcsodálhat. Ha sokáig nagy a hó, és kemény a hideg, az erdei madarak is közelebb húzódnak a házakhoz. Városon főleg gerlék, verebek, cinkefélék, pintyek és meggyvágók fogják látogatni az etetőt, ilyet nem csak kertes házban lakóknak érdemes kitenniük, tömbházak erkélyére, csendesebbik oldalon lévő ablak párkányára kitett táplálékra is rájárnak a nálunk telelő madarak.

Princz Csaba