Egyre több standon piroslanak-illatoznak az eperhalmok a szatmári piacokon és a Halmi felé vezető út szélén, a „fordulónál” is kint vannak a halmi, túrterebesi árusok — igaz, még ritkás a sor, nem érik egymást az asztalok, epres ládák, hiszen a mordabb időjárás miatt legalább két-három hetet késik a szezon (s ezt igazolják az árak is, mert átlagosan 20–25 lejt kérnek el a kosárkákért, amelyekben — árustól függően — fél- vagy majd' egész kilónyi gyümölcs van).

„Ezek még mind a fóliasátorból vannak, ott érik úgy, ahogy kell. De tessék csak megnézni, kint a földeken mekkora különbség van a fátyolfóliával lefedett sorok és a szabadon hagyottak között! Most már látszik, mert mindenki feltekerte már a fátylakat, s a töveken nagyon bőséges a termés — igaz, zöldek még a szemek, de sok van, s most már csak meleg kellene neki. Persze nem az a hirtelen jövő túl meleg, ami a növekedés nélküli gyors érésre kényszeríti, mert attól kicsik, fejletlenek maradnak a gyümölcsök, hanem a mostaninál egy olyan tíz fokkal melegebb. És tartósan meleg. Ami meg nem volt lefedve, ott még rajta a virág, még csak most alakul a gyümölcsképződmény… Meg van késve az egész szezon két-három héttel” — magyarázza az egyik nyírestanyai fiatalember, hozzátéve: ő úgy számolja, május végén, június elején lesz a szezon telje, és valóban dömping lesz, mert az idei nagyon furcsa tavasz ellenére nagyon bőséges termés ígérkezik.

Persze ez még nem teljesen biztos, mert a májusi (bármennyire enyhe) fagyok keresztülhúzhatják az eper és a termesztők számításait is, és bár most már a fordulótól Dabolcig mindenhol fellebbentették a fátyolfóliát a sorokról, és szórták a szalmát a tövek alá, a meteorológusok által hétvégére jósolt hűvösebb időjárás megtorpanthat mindent.

Ráadásul ami egyiknek áldás, a másiknak átok alapon míg egyes (fóliafátylas) eprészek inkább a melegnek örülnének, hogy pirosodjanak-édesedjenek a szemek, mások az esőnek, hogy növekedjenek, ugyanis az epertermesztők már jó ideje kénytelenek voltak búcsút venni az Ugocsában őshonosnak számító premial fajtától (amely ugyan ízében, zamatában és illatában utolérhetetlen, és később érő is, szállításra viszont már kevésbé alkalmas, mert hamar összetöpped és levet ereszt), és helyette a kora- és középérő fajtákat (joly, a clery, regina, darselect) termesztik.

Sokan pedig — ismerőseik, szomszédaik nem is annyira sikerén, mintsem anyagi hasznán felbuzdulva — még csak most kezdtek eprészkedni, ami egyben azt is jelenti, hogy tavaly késő ősszel ültettek, s azokról a tövekről pedig csak még később, június közepén-végén szedik majd a gyümölcsöt, ami szintén azt támasztja alá: ha minden a természet megszokott, normális rendje szerint halad, igencsak hosszú lesz az idei eperszezon.

Szabó Kinga Mária