József és Mária karácsonya teljesen más volt, mint amilyenek a mi karácsonyaink szoktak lenni. Nem volt hóesés, sem karácsonyfa, sem sült pulyka, sem forró tea, sem kandallóban ropogó tűz, nem osztogattak egymásnak piros masnis nagy ajándékdobozokat, nem volt együtt a nagy összesereglett család. Hosszú kilométereket utaztak úttalan utakon Názáretből Betlehemig, menniük kellett, mert Augusztusz császár úgy határozott, hogy mindenkinek mennie kell szülőfalujába összeírásra.

Egy piszkos barlangistállóban töltötték az éjszakát állatok közelében, és mégis a legcsodálatosabb karácsonyuk volt. Kaptak valakit Istentől, aki nem csak számukra, hanem az egész emberiség számára a legcsodálatosabb és legfontosabb ajándék: egy gyereket, aki megszabadítani jött az embert. Mitől  kell bennünket mégis megszabadítani?

Isten álomban egy angyalt küld Józsefhez, akinek elmagyarázza, hogy Mária gyereke a Szentlélektől fogantatott — az Úr terve ezzel megszabadítani az emberiséget a legveszedelmesebb vírustól: nem a koronavírustól vagy ehhez hasonló, pusztító kórtól, hanem létezik évezredek óta egy olyan vírus, amire  ember nem találhat ellenszert, és amit a Biblia a bűn vírusának nevez. Bármennyire is szeretnénk jobbakká lenni, előbb-utóbb tapasztalni fogjuk azt, hogy a bűn erősebb nálunk. Ott van a DNS-ünkben, és nem tudunk tőle szabadulni, bármit is tennénk. Nincs vírusmentes ember. Ezért nem lehetett József sem, ez a talpig becsületes ember Jézusnak a vér szerinti apja, mivel ő is  vírushordozó volt. A Messiásnak ettől a vírustól tisztának kellett lenni, és csak úgy lehetett tiszta, ha maga Isten lesz emberré. Azt, amit az első Ádám elszúrt, a második Ádám — az Úr Jézus Krisztus — helyrehozta. Ő azért jött, hogy „megszabadítsa népét a bűneitől”. Ezért, és nem másért. Ez a karácsony  lényege — ezért ünneplünk, és ezért imádjuk az Úr Jézus Krisztust. Tiszta lehetsz, ha engeded, hogy benned is megszülessen az Úr Jézus. Csak Jézussal lehet a diagnózisod negatív.

Illyés Sándor lelkipásztor, 
Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház