Jóformán véget sem ért a határon átnyúló együttműködési program megnyitója, a Partiumi Falugazdász Hálózat csapata már át is kelt a határon, hogy részt vegyenek az Ízek és hagyományok – kárpátaljai gasztroműhely foglalkozáson az Ungvári járásbeli Nagydobronyban. 

A közel 6000 lelkes nagyközség jelenleg Kárpátalja legnagyobb magyarlakta, sőt színmagyar települése —  és itt él a legkeletibb palóc közösség, amelynek tárgyi hagyományait, egyedi, piros és kék alapszínekben domináló hímzéseit (amelyet még napjainkban is készítenek) a tájházban ismerhetők meg, az igen komplex közösségi térként működő Magyar Ház mellett.

Ám Nagydobrony nem csak ezekről ismert: az itt készített, hagyományos virágmintás  —  tulipán, szegfű, margaréta, árvácska, és az egyedi "kampuri" —, színpompás hímes tojások nevezetesek Kárpátalján.
Természetesen a falugazdászok ezek készítésével is megismerkedtek, mint ahogy képletesen és szó szerint is belekóstoltak a hagyományos kárpátaljai húsvéti ételekbe a Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola nagydobronyi képzési központjának tankonyhájában. 

Itt a résztvevők a projektpartner Pro Agricultura Carpatika Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány gazdaasszonyainak útmutatásai nyomán lépésről lépésre sajátíthatták el a hagyományos húsvéti ételek elkészítésének módját, hiszen a program a gasztronómiai örökség megőrzését és népszerűsítését is célozza, főleg a hagyományos falusi receptekre és helyi alapanyagokra fókuszálva. 

Szatmár vidékén sem ismeretlen a sárga túró és a pászka (kalács) — amelynek tetejére, legyen bármilyen kicsi is, a katolikusok keresztet, a reformátusok valamilyen fonott vagy sodort mintát formáznak —, mint ahogy a sóskaleves sem. Igaz, a sonka főzőlevére készített leves különlegesebb, sokkal sűrűbb, szinte egytálétel, ugyanis felkockázott krumpli és főtt tojás is kerül bele, magához a sonkához pedig tejfölös reteksaláta dukál. 

A vajbárány viszont teljesen újdonságnak számított a szatmáriak számára — a vajdarabból formázott bárány készítése görögkatolikus szokás, és nem hiányozhat a szentelésre vitt húsvéti étkek közül a kosárból. 
Munkálkodás közben természetesen szóba kerültek a lassan mindenhol eltűnő húsvéti szokások; a locsolkodás ugyan még nem ment ki teljesen a divatból, viszont a piros/hímes tojás gyűjtése már alig dívik, a „kiskertészek” sokkal inkább a pénzt vagy csokitojást részesítik előnyben.

A nagyon jó hangulatban eltelt, tartalmas napnak hamarosan folytatása lesz, amikor egy hagyományos vasárnapi menüt készítenek el, illetve a május eleji, nagykárolyi vásáron is részt vesznek.

Szabó Kinga Mária

SZÓLJON HOZZÁ FACEBOOKON!