— Az elmúlt hónapokban megnehezedett a dolguk azoknak a romániai fiataloknak, akik magyarországi iskolákban és egyetemeken tanulnak. Volt időszak, amikor egyáltalán nem léphették át a határt, volt olyan időszak, amikor a határátkelés után karanténba kellett vonulniuk, most pedig negatív koronavírusteszthez kötik a beutazásukat. Van-e esély az enyhítésre?

— Folyamatosan azon dolgozunk, hogy a határ menti együttműködés keretében akadálymentesen lehessen Romániából átmenni Magyarországra tanulni és munkát vállalni. Én azt remélem, hogy a román hatóságok is partnerek lesznek. Most azt hiszem, Magyarország részéről kell megtenni a lépéseket, amelyek könnyítik a határátkelést. A járványügyi helyzet teljesen kiszámíthatatlan. Olyan furcsa dolgok történnek, hogy például Románia és Törökország egymást zöld országgá nyilvánítja, Ukrajna pedig Magyarországot vörössé. Úgy tűnik, hogy a racionalitást felülírja valami más szándék, ennek ellenére a koronavírus-járvány megmutatta, hogy egymásra vagyunk utalva, hiszen Magyarország folyamatosan a tranzitútvonalak megnyitásával támogatta a román vendégmunkások hazatérését és természetesen az erdélyi magyarság mozgását is. Most úgy tűnik, egyszerűbb román igazolvánnyal utazni, mint magyarral, de én remélem, hogy ez rövidesen meg fog változni.

— Nem várt meglepetés érte azokat a diákokat, akik érettségizni mentek át Magyarországra abban a tudatban, hogy sem átutazás után, sem visszatéréskor nem lesz karanténkötelezettség. Miután visszatértek, mégis karanténba kellett vonulniuk. Számíthatnak-e hasonló helyzetekre, vagy történik valami megoldás az érdekükben?

— Én azt hiszem, hogy a két ország között hiányzik az a bizalmi légkör, ami Magyarországnak a többi szomszédaival megvan, éppen ezek a részletkérdések bosszantották fel joggal az embereket, hiszen világos ígéret volt arra, hogy az érettségizőknek karanténkötelezettség nélkül lehet oda-vissza átmenni a határon, de sok esetben ez nem így volt. Én azt gondolom, hogy alapvetően új alapokra kell helyezni a két ország kapcsolatait, ami a kölcsönös tisztelet és az őszinte megértés felé mozdul el, nem pedig hangzatos politikai nyilatkozatok felé.

— Az egyetemisták közül sokan egy-két napra kellene átmenjenek dolgaikat rendezni, ezt viszont nem tehetik meg. Ezen a téren várhatók újabb intézkedések?

— Ezek azok a részletkérdések, amelyek számunkra a legfontosabbak. Azért vagyunk büszkék, ha az erdélyi diákok Magyarországon tanulnak, mert abban reménykedünk, hogy minél nagyobb számban térnek vissza és erősítik az erdélyi magyar közösségeket és a szülőföldön való maradást. Erre sajnos nem sok példa van. Más részről nekünk arra is ügyelni kell, hogy ne csábítsuk el a diákokat Budapestre vagy a nagyobb városokba. Éppen ezért az a célunk, hogy az erdélyi városokban biztosítsunk színvonalas magyar felsőoktatási intézményeket, amelyek versenyképesek nemcsak a magyarországi, hanem a nyugat-európai oktatási intézményekkel is.

Az átadásra került szatmárnémeti oktatási központok mindenben megfelelnek a legmagasabb szintű magyarországi, de mondhatjuk azt is, hogy a nyugat-európai színvonalnak. Én azt gondolom, hogy ez nem csak az ide járó gyerekek szüleit és nagyszüleit fogja büszkeséggel eltölteni, hanem azt is hirdeti, hogy a magyar nemzetpolitikai beruházások mind az európai értékeknek megfelelő színvonalon és minőségben készültek és készülnek ezentúl is.

— A táborozni induló diákcsoportoknak milyen esélyük van arra, hogy eljutnak magyarországi táborokba?

— Rendkívül képlékeny a helyzet, nagyon nehéz biztosat mondani. Lesznek olyan táborok, melyeket megszerveznek, de lesznek olyanok, amelyeket nem. Akár napról napra is, de hétről hétre biztosan változik a közegészségügyi helyzet. Mivel Magyarországon jelen pillanatban láthatóan a kívülről behurcolt esetek okozzák a fertőzések számának a növekedését, ezért különösen fontos mind a légi, mind a közúti határok kérdése. Természetesen előnyben fogjuk részesíteni a magyar közösségek tagjainak a határátlépését, amiben sokat segít az, hogy ma már régiónként lehet értékelni a járványhelyzetet.

Elek György