A darab alapját a Tevje lányai, valamint Sólem Aléchem más novellái képezik. A történetet több módon is feldolgozták, 1964. szeptember 22-én mutatták be a musical-változatot New York-i Broadwayn, és azóta is sikerrel jelenik meg a világ színpadain. 1969-ben meg is filmesítették, Norman Jewison rendezésében, az alkotás a 44. Oscar-gálán az öt jelöléséből hármat díjra tudott váltani.

„Márkó Eszter mindig szívesen látott vendég társulatunknál, hiszen színészi pályája városunkban indult, és azt gondolom, szatmári munkái rendezői pályafutásának is fontos mérföldkövei. Akárcsak az Illatszertár esetében, most is érzékenyen ajánlott darabot: olyan történethez nyúlt, amely hihetetlenül fontos értékekről mesél: hagyományról, progresszivitásról, hitről, emberszeretetről, családról, közösség és egyén viszonyáról – és persze a mindent elsöprő, igaz szerelemről...
Amikor a Hegedűs a háztetőnre esett a választásunk, éreztük, mekkora felelősséget jelent, szakmai és morális értelemben is. Itt, Szatmárnémetiben, ahol egykor az ország egyik legjelentősebb zsidó közössége élt, amely mára világhírűvé is vált, a szatmári rebbék és szatmári haszidok révén (akikről sikerkönyvek és népszerű sorozatok is készültek már), de ahol alig maradt zsidóság napjainkra, ez a történet különös erővel, mégis általános emberi üzenettel szólal meg napjainkban, különösen ha kisebbségi sorshelyzetből tekint rá az ember... Ez a gyönyörű, szívfájdítóan szép történet, a közismert, hatalmas sikerű dalaival meghódította már a világ színpadait a maga mélyen emberi történetével, amelyben egy vallásos apa küzd saját meggyőződéseivel is, lányai boldogságát tartva szem előtt, egy olyan, ősi világvallás közösségének szellemi talaján, amelyben a lánygyermek az egész nép jövőjének letéteményese (a közösséghez tartozás anyai ágon meghatározható). Amikor lányai jövőjéről próbál helyes döntéseket hozni, Tevje egész népének jövőjéről is gondolkozik. Óriási dilemmákkal szembesül egy felfordult, pogromok és forradalmi eszmék kereszttüzében háborgó világ közepén, amelyben a hagyomány ereje még mindig alapérték, de egyre nehezebben fenntartható. Szerencséjére azonban van kivel megbeszélnie kétségeit: Tevjének olyan beszélgetőtársa van, aki képes kivezetni népét Egyiptomból és Anatevkából is, és aki nélkülözés idején nemcsak égi mannát, de akár egy varrógépet is képes küldeni választottainak. 
A tejesember története Amerikából nézve a túlélők nosztalgikus eredettörténet meséje is talán – Európából tekintve viszont egy eltűnt (elpusztított és részben elvándorolt) közösségről is beszél, amelyet elsodortak a történelem viharai. Ezer tanulsággal szolgál nézőjének, miközben mindvégig az emberről beszél, és olyan problémákat feszeget, amelyekkel vallási hovatartozástól és származástól függetlenül, a mai napig szembesülhetünk. 
Márkó Eszter és alkotótársai keze alatt egy érzékeny, költői mélységű előadás született, amely nem szólalhatna meg így, ha nem csatlakoztak volna a projekthez immár másodízben a Dinu Lipatti Filharmónia nagyszerű művészei. Azt hiszem, a közös alkotómunka során olyan előadás született, amely a világ legnagyobb musicalszínpadai után a szatmári közönség szívét is meg fogja hódítani” – mondja Bessenyei Gedő István társulatigazgató. 

Az előadás díszleteit Bodor András készítette, aki első alkalommal dolgozott Szatmárnémetiben. A jelmeztervező visszatérő vendég, Kupás Anna, aki a Raszputyin és a Csongor és Tünde előadások látványvilágát is tervezte. Manfrédi Annamáriával közösen vállalta az előadás zenei vezetését - immár társulati tagként - Bakk-Dávid László, aki az előadás karmestere is. A rendező az előadás koreográfiájának elkészítését Darabos Péter Aranysarkantyús táncosra bízta, akivel számos produkcióban dolgoztak már együtt korábban is. A tervezők munkatársa Szabó Anna díszlet- és jelmeztervező volt, az előadás koreográfus-asszisztenseként pedig Vonház Ingrid segítette az alkotófolyamatot.

Nehéz megragadni, miben áll a Hegedűs a háztetőn világsikerének titka. Egy keserédes musicalé, amely épp annyira szól a túlélésről, mint a veszteségekről, amelyek árán ez megvalósítható. A hagyomány megtartó erejéről, de arról is, hogy az általános emberi értékek (emberség, jóság és szerelem) még ezzel is dacolni képes ős-erők. Tevje, a zsidó tejesember története mást jelent Amerikából, Izraelből vagy Európából nézve (a túlélők nosztalgiája vagy az eltűntek és ittmaradtak vesztesége felől). Mást békében és mást háborúban. Mást Szatmáron és mást Brooklynban. Mást hívőnek és ateistának, mást zsidónak és kereszténynek. Mást jelent többségben és megint más kisebbségben élő nézőinek... De talán éppen ebben rejlik az a bizonyos titok: hogy mindenkinek jelent valamit – miközben távlatot nyit fölfelé. Reb Tevje bölcsessége ugyanis nem a Bibliából fakad (amit folyton pontatlanul idéz), nem ideológiákból (amelyekre nem sokat ad), nem atyai autoritásából (amelyet alárendel érzéseinek) és végképp nem abból, hogy előre tudni vélné, melyik út lesz a biztosan helyes. Emberi nagysága, amely még népének üldözőit is tisztelőjévé teszi, épp abban áll, hogy a megoldást nyitott szívvel keresve, még egy zárt vallási hagyomány merev szorításában is szüntelen párbeszédet folytat. Nemcsak embertársaival – hanem valaki mással is. Élő párbeszédet azzal, aki évezredekkel korábban – mint égő csipkebokor – már beszédbe elegyedett egyszer valakivel – mindegy is, hogy Ábrahámnak, Mózesnek, vagy éppen Tevjének hívták az illetőt...

Az előadás szereplői: Rappert-Vencz Gábor, Kovács Nikolett, Bogár Barbara, Budizsa Evelyn, Keresztes Ágnes, Kovács Éva, Poszet Nándor, László Zita, Szabó János Szilárd, Péter Attila Zsolt, Gaál Gyula, Nagy Orbán, Orbán Zsolt, Bodea Gál Tibor, Zákány Mihály, Méhes Kati, Gál Ágnes, Varga Sándor, Diószegi Attila, Erdei Máté, Frumen Gergő, Bándi Johanna, LaczkóTekla, Nagy Regina, Kovács Szofia, Bakk-Dávid László, Papp Máté, Váradi Milán, Székely Alpár, Gătina Márk Albert, valamint , Barbara Ádám, Blága Lehel, Budai József, Erdei Márton, Fleisz Patrik, Kecskés Szabolcs, Vonház Ingrid és Vonház Erik.

Az előadás díszlettervezője Bodor András, jelmeztervezője Kupás Anna, asszisztensük Szabó Anna volt. Az előadás létrejöttében Manfrédi Annamária és Bakk-Dávid László zenei vezetőként, Darabos Péter koreográfusként működött közre. A koreográfus asszisztense Vonház Ingrid volt, az előadás ügyelője Szabó Ritta, súgója pedig Varga Katalin. 
Közreműködnek a Dinu Lipatti Filharmónia zenészei: Balaskó Balázs (zongora), Didi Péter (dob), Lukács Zsolt (klarinét), Simó Péter (nagybőgő), Szávuly Albert Károly (harsona) és Székely Alpár (hegedű).

A Harag György Társulat februárban a tervek szerint több alkalommal is műsorára tűzi a produkciót. A bérletes előadásokra jegyek is kaphatók, de csak korlátozott számban.

Hírszerkesztő