November 4-én, 18 órakor, a Németi református templom gyülekezeti termében lesz megtartva Gál Mihály Virrasztó igék című előadása: „Az utat én akartam, mert engem akart az út”
A műsor olyan verseket, prózai részleteket tartalmaz, amelyek összetartozás, magyarság megerősítését, az anyanyelvhez, a szülőföldhöz való ragaszkodást szolgálják.

A műsor első része Alfalutól Csíksomlyóig, 1567-től napjainkig – amikor pünkösd napján elindul István pap népe, Erdély népe, a Kárpát-Duna medence népe, emelkedett lélekkel, a hit megtartó erejével Csíksomlyó felé, a Napba öltözött asszony felé, a magyarok Nagyasszonya, a székelyek oltalmazója felé, a hűségnek és hálaadásnak ünnepén, hogy óvja, védelmezze az ő népét, tartson meg minket továbbra is őseink szent hitében és erényeiben.

A második rész a magyar irodalom nagy csillagainak, édes anyanyelvünk őrtállóinak nagy műveiből áll, akik harcoltak szóval és tollal az itthonmaradottakért, hitünk és anyanyelvünk megtartó erejéért: Márton Áron, Erdély nagy püspökének intelmei; Ft. Hajdó István: részlet a 2005-ös csíksomlyói búcsún elhangzott ünnepi beszédéből; Czakó Lajos: Csíksomlyói csoda; Vörösmarty Mihály: Szózat —  részlet; Tamási Áron: Jussomat ne vitassátok —  részlet;  Ferenczes István: Csíkszentdomokos balladája Márton Áron püspök emlékére — részlet; Reményik Sándor: Ahogy lehet —  részlet; Wass Albert: Magyar miatyánk — részlet, Üzenet haza; Kányádi Sándor: Vannak vidékek —  részlet; Dsida Jenő: Psalmus Hungaricus —  részlet; Kós Károly: Kiáltó szó —  részlet; Nagy László: Adjon az Isten.

A művész hitvallása

Gál Mihálynak – önvallomása szerint –, műsorával az a célja, hogy ráébressze a hallgatóságot: ebben a háborúkkal terhelt, békétlen, az élet igazságaitól elszabadult, emberpróbáló, értékvesztett világunkban a hit megtartó erejével lehet csak fennmaradni a Szent Istváni örökségben, azon a földön, amelyet karddal szereztek meg eleink, de a magasba emelt keresztbe vetett hitünk őrzött meg.

„Egyetlen hazánk van, ez a magyar nyelv – hangsúlyozza Gál –. Mi ebbe a magyar nyelvbe csomagolva jöttünk több évezreden át, és érkeztünk meg ide, a magyar Isten kiválasztott népe. Nekünk ezt a földet elhagyni nem szabad, ez a miénk, még akkor is, ha ez másoknak nem tetszik, mert őseink könnye és vére puhította a barázdákat itt. Drága hamvaik porladnak Erdély szent röge alatt. Ezért öleljük mi éjjel-nappal ezt a földet, ezért hull vissza rá meghasadt szívünk, ha elszakasztanak tőle.”

Hírszerkesztő
(Fotók: Az előadó közösségimédia oldala)