Ezt a befogadó, segítő szándékú tapasztalatot élhették át a nagykárolyi Kalazanci Szent József Római Katolikus Líceum kilencedik osztályt kezdő „gólyái” az elmúlt hétvége folyamán. Újlaki Vivien végzős diák, az iskola diáktanácsának aktív tagja foglalta össze a gólyahétvége főbb eseményeit.
„A gólyabál, úgy gondolom, minden diák számára nagyon fontos. Épp ezért is mi, a szervezők próbáltuk izgalmassá és élvezetessé tenni ezt a kilencedikes diákok számára. Bár a tavalyi évben elmaradt, s idén sem a megszokott formában, gólyabálként zajlott a beavatás, mi mégis megpróbáltuk a lehetőségekhez mérten a legjobbat kihozni belőle, beletettünk mindent, hogy emlékezetes legyen számukra ez a délután. A célunk elsősorban az volt, hogy a gólyák jól érezzék magukat, illetve hogy kicsit jobban összeszokjanak, mert más, amikor a suliban vannak együtt, és más, amikor ehhez hasonló, közös programokban vesznek részt. Továbbá cél volt, hogy a két osztály megszeresse egymást. Ezért is döntöttünk úgy a szervezőkkel, hogy vegyes csapatokat alkotunk majd. Így nem osztályok harca volt, hanem vegyes csapatok mérkőzése egymással, melynek végén csapatszinten hirdettünk győztest, nem pedig az osztályok között. A gólyák változatos próbákon bizonyíthatták rátermettségüket, ismerkedős, valamint ügyességi feladatok egyaránt helyet kaptak a programban. Így amellett, hogy jobban megismerték egymást, ügyességüket is összemérhették, az egészséges versenyszellemet is szabadjára engedhették. Fontos volt számunkra, ezért nekik is elmondtuk, hogy a játékok célja az volt, hogy jól érezzék magukat, nem pedig az, hogy vita vagy összetűzés alakuljon ki köztük az eredmények miatt. És ahogy mi láttuk, ezt ők is megértették, és tudtak örülni a maguk, de egymás sikerének is, és ezt csodás volt látni. Szervezőként részt venni egy ilyen délutánon elsősorban eléggé izgalmas, várakozással teli feladat, kihívás, felmerült bennünk néhányszor a kérdés, hogy vajon tetszeni fog-e nekik, jól fogják-e érezni magukat. Viszont a mosoly az arcukon mindent elárult. Mi azt láttuk rajtuk, hogy tetszett nekik, hogy jól érezték magukat, és ez minden ezzel kapcsolatos kétséget elfeledtetett. Csodás volt részt venni szervezőként. Látni, ahogy mi, a végzősök vagyunk a példaképek, és látni azt, hogy örülnek, hogy boldogok, és belegondolni abba, hogy ha már csak egyetlen mosoly is miattunk volt, az fantasztikus érzés. Szívből köszönjük a Communitas Alapítvány támogatását, mely biztosította programunk eredményességét” — mondta Újlaki Vivien.