Az Erdélystat szakemberei a Koronamonitor mellett ezentúl a gazdaság állapotának alakulását is nyomon fogják követni egy újszerű gazdasági mobilitási mutató segítségével. Ennek alapján jelenleg elmondható, hogy a szükségállapot után Erdély gazdasági mobilitása az országos átlaghoz képest jobban meg tudta közelíteni a járvány előtti szintet, de nem érte el azt.

Régiók tekintetében Közép-Erdély, azon belül Kolozs megye gazdasági mobilitási indexe csökkent a leginkább, hiszen eltérő gazdasági struktúrával rendelkezik, és a szolgáltató szektor itt jóval nagyobb, mint a többi megyében. Partiumban és Székelyföldön kisebb mértékű volt a visszaesés. A járvány második hullámának kezdete óta a gazdasági mobilitási mutató újra egyértelműen csökkenő pályára állt, viszont a csökkenés mértéke jelentősen elmarad az áprilisi mélyponttól.

A gazdasági mobilitási mutató

A koronavírus-járvány és gazdasági következményei kihívások elé állították a statisztikusokat is, mivel a hagyományos gazdaságstatisztikai mutatószámok több hónapos, akár féléves késéssel kerülnek publikálásra, így egy ilyen változékony időszakban már szinte megjelenésükkor elavultnak tekinthetők. Emiatt a világban mindenütt előtérbe kerültek az újszerű adatokat felhasználó alternatív mérőszámok. Ilyen az Erdélystat szakemberei által készített gazdasági mobilitási mutatónak nevezett mérőszám is, amely a Google mobilitási adatain alapszik. Ezt az adatforrást számos gazdasági szervezet (többek között a Világbank, a Nemzetközi Valutaalap, a Financial Times és a Bloomberg) használja fel a gazdasági aktivitás közelítőjeként.

Az Erdélystat által alkalmazott mutató módszertanában a CONUS nevű ausztrál cég indexét követi. Ennek lényege, hogy a gazdasági mobilitási mutatót négy Google-mobilitás-indikátor — munkahelyek, élelmiszerboltok és patikák, tömegközlekedési állomások, valamint kiskereskedelem és szabadidő — átlagából képezi.

Fontos megjegyezni, hogy a gazdasági mobilitási mutató akkor jó, ha pozitív, hiszen ebben az esetben jelenthető ki, hogy a 2020. január 3. és 2020. február 6. közötti időszakhoz (a továbbiakban alapállapotnak fogjuk ezt nevezni) képest élénkült a gazdasági mobilitás. Ez lényegében egy alternatív megközelítése a gazdasági aktivitás mérésének, amelyet kiszámoltak Erdélyre, valamint annak régióira és megyéire.

Azt még korai megbecsülni, hogy a mobilitás különböző dimenziói milyen hatással lesznek a gazdaság tényleges teljesítményére, azonban abban jelentős a szakemberek egyetértése, hogy a járvány következményei eltérően fogják érinteni az egyes ágazatokat, területeket, a válságnak (most is) lesznek nyertesei és vesztesei.

Lássuk a régiókat és megyéket!

Összességében Erdély gazdasági mobilitási mutatója nagyon hasonlóan alakult az országos átlaghoz, főleg a március 16-tól május 14-ig tartó szükségállapot alatt. A szükségállapot alatt Romániában átlagosan 49,7%-kal, míg Erdélyben 47,6%-kal volt alacsonyabb a gazdasági mobilitás. Az országos és az erdélyi legalacsonyabb gazdasági mobilitás az ortodox húsvéthoz köthető, országos szinten április 20-án 85%-kal, míg Erdélyben 82%-kal volt kisebb a gazdasági mobilitás, mivel sokakat az ünnepi tevékenységek kötöttek le.

A nyári hónapokban az erdélyi gazdasági mobilitás kissé az országos átlag fölött volt, ami azt valószínűsíti, hogy a régió gazdasága az országos átlaghoz képest jobban vissza tudott térni a normális kerékvágásba. Ennek ellenére a járvány előtti alapállapot szintjét összességében nem sikerült elérni még Erdélyben sem. Június közepe után ugyan láthatunk pozitív értékeket, de ezek alapvetően csak a hétvégéket jelentik, így csupán azt mondhatjuk el, hogy a nyári hétvégéken sikerült elérni a megszokott (januári) mobilitást.

Erdély régiói között jelentős különbségeket tapasztalhatunk. A havi adatokat megvizsgálva látható, hogy a Maros és Kolozs megyéket magában foglaló Közép-Erdély az összes többi régió alatt helyezkedik el, holott februárban ennek pont a fordítottja volt látható. Ez leginkább Kolozs megye és azon belül Kolozsvár komoly visszaesésével magyarázható, hiszen az online oktatás miatt a város lakosságának közel negyedét jelentő egyetemisták otthonról tanulnak. Ezen túlmenően a munkahelyek dimenzió itt jelentősebben visszaesett, köszönhetően a megye GDP-jének nagy szeletét adó információs és kommunikációs szolgáltatásoknak, hiszen ebben a szektorban az otthoni munka könnyebben kivitelezhető. Hasonló mintázatot láthatunk Brassó, Temes és részben Szeben megyében, itt sikerült a legkevésbé megközelíteni az alapállapotra jellemző mobilitási értékeket.

A szükségállapot alatt a Partiumban csökkent a legkisebb mértékben a gazdasági mobilitás (viszont ez a csökkenés csak a többi régióhoz képest kisebb, egyébként 48,9%-os zuhanás volt áprilisban), de az alapállapothoz ez a régió sem tudott visszatérni.

A kisebb gazdasági mobilitási visszaesés az ipari tevékenység magas részarányával magyarázható, hiszen a gyártási tevékenységek során a fizikai jelenlét elengedhetetlen.

Székelyföld gazdasági aktivitása is átlag alatti mértékben csökkent (49,5%-os volt áprilisban), és itt sikerült leginkább visszatérni a megszokott mobilitáshoz, ez augusztusban 5,2%-kal meg is haladta az alapállapotot. Ez részben a régió alacsonyabb egészségügyi érintettségével, másrészt a gazdaság szerkezetével magyarázható, az otthoni munkát lehetővé tevő ágazatok részaránya kevésbé számottevő.

Székelyföldön a legnagyobb gazdasági mobilitási visszaesés nem az ortodox, hanem a katolikus húsvét időpontjában volt. Ez nem meglepő, hiszen Hargita és Kovászna megyében a magyarok részaránya magas, a többségük katolikus vagy protestáns felekezetű. Székelyföldön a hétköznapokon a gazdasági aktivitás nem tért vissza a normális kerékvágásba, viszont a hétvégéken jelentősen nőtt a mobilitás, nagy valószínűséggel a belföldi turizmus felélénkülésének hatásaként. Krassó-Szörény megyében is a hétvégéken volt erősebb a gazdasági mobilitás, ez szintén a kedvezőbb járványügyi helyzetnek és a turizmusnak köszönhető.

A megyei szintű gazdasági mobilitási mutatót megvizsgálva kijelenthető, hogy Hargita és Krassó-Szörény megyében a nyári hónapok alatt az élet csaknem teljesen visszatért a megszokott kerékvágásba. Az országos átlag fölött volt még számos további erdélyi megye is: Fehér, Beszterce-Naszód, Kovászna, Hunyad, Máramaros, Maros, Szilágy és Szatmár. Jelentősen az országos átlag alatt maradt viszont Kolozs és Temes megye.

Temes megyében Kolozs megyéhez hasonlóan az információs és kommunikációs szolgáltatások nagy szeletét képezik a GDP-nek, így valószínűleg számos alkalmazott otthoni munkavégzése csökkenti leginkább a gazdasági mobilitási mutatót. Arad, Bihar, Brassó és Szeben megyékben a gazdasági mobilitás változása lényegében az országos trendeket követi.

Novemberre Szeben megyében a gazdasági mobilitás az országos átlag alá süllyedt, hiszen a megye néhány hete az ország legfertőzöttebb megyéjévé vált, így a megyeszékhellyel (november 16-tól) együtt számos települést vesztegzár alá vontak. Szilágy, Máramaros és Szatmár megyékben novemberre szintén erőteljes csökkenés körvonalazódik a gazdasági mobilitásban, aminek legfőbb oka szintén a megyeszékhelyek (Zilah november 5-től, Nagybánya november 11-től és Szatmárnémeti november 19-től) és további kisebb települések vesztegzár alá helyezése a kedvezőtlen járványügyi helyzet miatt.

Az ősz beköszöntével és ezzel egy időben a járvány második hullámának kezdete óta a gazdasági mobilitási mutató újra csökkenő pályára állt. Októberben és novemberben a legnagyobb visszaesés a gazdasági mobilitás terén Kolozs megyében volt látható, ennek okairól a korábbiakban már írtunk. A legcsekélyebb gazdasági mobilitási visszaesést Krassó-Szörény megyében figyelhetjük meg, Erdélyen belül itt volt a legkisebb a visszaesés, októberben 3,9%-kal, november első három hetében 12,1%-kal mérséklődött a gazdasági mobilitási index.

A teljes közlemény az erdelystat.ro honlapon olvasható. 

Fotó: Erdélystat