A Szatmár Megyei Állategészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Igazgatóság (DSVSA) munkatársai a 2022.03.25.–2022.03.31. időszakban összesen 93 ellenőrzést végeztek, és fokozott figyelmet szenteltek a sertéspestisgócok felszámolására, a madárinfluenza megyénkben történő elterjedését megakadályozni hivatott óvintézkedések betartására, ugyanakkor arra is felhívják a lakosság figyelmét, hogy amennyiben állatszaporulat történik egy gazdaságban, azt meghatározott időn belül jelenteni kell az állatorvosnak. A szarvasmarha- és lóféléket a születést követő 45 napon belül, a juh- és kecskeféléket 185 napon belül, a sertések esetén a születést követő 60 napon belül kell megejteniük a jelentést a magángazdáknak; a gazdaságoknak pedig, melyek kereskedelmi tevékenységet folytatnak, abban az esetben korábban kell értesítsék az állatorvost, amennyiben értékesítik a malacokat. Az ellenőrzések nyomán 2400 lejes bírságot szabtak ki egy szakaszi állattenyésztőre, amiért a törvényes határidőn belül nem jelentett be hét, ellés útján szerzett borjút. A Nicolae Dumuţa igazgató által jegyzett közlemény kitér arra is, hogy jelenleg a megyében nincs egyetlen aktív sertéspestisgóc sem, a szakembereknek sikerült mindet felszámolni. 

Veszett rókát azonosítottak

A közleményben a DSVSA szakemberei tájékoztatják a lakosságot, hogy az említett időszakban egy veszett rókát azonosítottak Batarcs községben, ezért megkérik a község, illetve a közeli települések lakóit, hogy legyenek nagyon óvatosak, amennyiben felmerül a gyanúja, hogy veszett vadállat, esetleg kutya közeledik hozzájuk. A szakemberek felhívják a figyelmet arra is, hogy a vadon élő állatok veszettségére utaló leggyakoribb jel az állat „megszelídülése”, azaz eltűnik az embertől való félelem, szelíddé válik, gond nélkül az emberek közé vagy lakott településre merészkedik. A veszett róka nappal is aktív, szinte „keresi” az ember társaságát, hagyja magát megközelíteni, megfogni, megsimogatni. Sokkhatásra ez az állapot dühöngésbe válthat át. Sokszor kutyával verekszik össze, vagy más háziállatot támad meg. Esetenként görcsrohamok figyelhetők meg (csillagvizsgáló fejtartás, állkapocs-csattogtatás). Sokszor megfigyelhető, hogy tél végén, illetve a nyár végi, őszi hónapokban megnő a veszettség eseteinek száma, ami a rókák életmódjával magyarázható. Tél végén, január-februárban van ugyanis a párzási időszakuk, amikor többet mozognak és több a verekedés, így nagyobb eséllyel adják tovább a fertőzést.

Kutyák esetében a lakásban tartott, nyugodt, kiképzett egyedeknél gyakoribb a csendes veszettség, míg a kertben tartott vagy kevésbé fegyelmezett egyedeknél gyakrabban jelentkezik a veszettség dühöngő formája. Kezdetben az állatok viselkedése lesz szokatlan, például nem ismerik meg a tulajdonosukat, tompulttá válnak, a gazdájukat vagy tárgyakat próbálnak nyalogatni, megijednek az erősebb hangoktól. Az izgalmi szakaszban nyugtalanul szaladgálnak, nem létező legyeket próbálnak elkapni, kitartóan rágják vagy vakarják a harapás helyét. Esetenként elkóborolnak, naponta akár 40 km-t is megtéve, közben az útjukba kerülő embereket, állatokat megtámadhatják és megharaphatják, ehetetlen tárgyakat, anyagokat (pl. szalma, föld) fogyaszthatnak el. Később a bénulásos szakaszban az állkapocs lógása, nyálzás, réveteg tekintet, kancsalság, a nyelés fájdalmassága miatt „víziszony” figyelhető meg. Ezek a tünetek néhány napig tartanak, majd bénulásos tünetek alakulnak ki, és az állat elpusztul. Ennek nyomán a szakemberek arra kérik a lakosságot, hogy amennyiben veszett állattal találkoznak, próbálják meg elkergetni, vagy hagyják el a helyszínt, semmi esetben se fogják meg vagy simogassák az állatot, mindenképp próbálják elkerülni a kontaktust. SZFÚ