A megye talán leghíresebb borvidéke Krasznabélteken terül el, ide látogattunk el szüret idején. Ha most elindul az ember, biztosan sok emberrel találkozik még a domboldalakon. A faluban a szőlészet-borászat nagy múltra tekint vissza, amit történelmi dokumentumok is bizonyítanak. De nincs szükség egyéb bizonyítékra, elég végigmenni a Szatmárnémetiből Zilah felé vezető főúton, és láthatjuk a bélteki dombokat, a domboldalba fúrt százéves pincéket és szőlősorokat a napból táplálkozó szőlőszemekkel. A krasznabélteki ásott pincék egyediek Romániában, és bizonyítékként szolgálnak arra, hogy az itt élő emberek mindig is szerették/értékelték a bort, és az életük a falubeli háztartás és a szőlős között oszlott meg. A több mint 370 pince a falu mása, hiszen az 1872-es tűzvész nyomán, mikor a falubeli házak leégtek, a téli időszakra az egész falu kiköltözött a pincékbe.

-Milyen bélű tök ez?

A legenda szerint a mai Krasznabéltek határában vívott csatát a besenyőkkel Szent László király, amikor a megfáradt uralkodónak borral töltött tököt hoztak katonái. A lovagkirály viccesen megkérdezte: milyen bélű tök ez? A néphagyomány innen eredezteti a Béltek elnevezést. Egy dolog bizonyos, a falu már nagyon régóta a szőlőtermesztés és a borászat elkötelezettje.
A ’89-es forradalom után a szőlősöket már nem munkálták, és a nagy területet szétosztották a falubeli családok között. Ezt egy „csendes” időszak követte, egészen 1999-ig, míg Johann Brutler vissza nem tért az országba, és elültette az új ültetvényt Krasznabélteken, és megalkotta a Nachbil borokat. A Nachbil Borászat tulajdonosa egy, az 1980-as években Franciaországba emigrált család, melynek tagjai 1999-ben tértek vissza Romániába. Ekkor kezdtek szőlészetbe és borászatba, a kezdeti 2,5 hektáros ültetvényük viszont mára már közel 20 hektárra nőtt. A Nachbil Borászat leginkább abban különbözik a többi Szatmár megyei borászattól, hogy 2014 óta hivatalosan is biogazdaságként van elismerve.

Szőlősök a sváboknak

Serli Csilla, a Nachbil nemzetközi borásza szerint: „Ami Erdély északnyugati csücskében, Szatmár megyében szőlőtermesztéssel és borral függ össze, az a magyar és sváb hagyományok szerves ötvözete.” Ezt pedig azért mondja, mert a XVI. században ide telepített sváboknak mind szőlősöket adtak, és ezért felmentették őket két év dézsmafizetés alól. A Nachbil jelentése németből fordítva: a dombon túl. Ide telepítették régen a furmint, bakator és chasselas szőlőket. Mára pedig újabb fajtákkal bővült a szőlővel beültetett terület: a borászat munkatársai a grünspitz újraélesztését tűzték ki célul, majd következett a szilváni, a kékfrankos és a rajnai rizling telepítése.

Minőségi borok

Ha kimegyünk a pincékhez, a sok különleges családi pince mögül kiemelkedik a Hetei család pincészete is. A szőlőtermesztés jelenleg 15 hektár területen folyik, ami csak nemesített fajtákkal van beültetve. Ami számunkra szembetűnő, az az, hogy a hihetetlen nagyságú területen kézzel történik a begyűjtés, és kis ládákba teszik a szőlőfürtöket. Megkérdezésünkre elmondták, hogy ez azért fontos, hogy a szőlőszemek ne oxidálódjanak. A borkészítés jelenleg egy külön erre a célra épített pincében zajlik, ahol modern technológiák segítségével készítik a borokat, illetve a hőmérsékletet is szabályozzák. Ezáltal — elmondásuk szerint — tisztelik a hagyományokat, de boraik már nem hagyományosak. Ezenkívül több híres pincészet is van már, amelyek palackozzák a „napsugarakot”, és minőségi bort készítenek, a teljesség igénye nélkül: Cobustean, Edgar Brutler, Jurchis, Leiher Géza stb.

Műemlékek is

De Krasznabélteken a pincesortól elkábulva kicsit más látnivalók is feltűnnek a horizonton, valamint ha jól időzítünk, elkaphatunk több eseményt is: a pincesor mellett a krasznabélteki termálfürdő (vize 64 ͦC-os, vízhozama 12 l/s), a krasznabélteki Szent László király római katolikus templom, a magyargéresi református templom, az alsóboldádi fatemplom, valamint a Krasznabélteken megrendezésre kerülő októberi szüreti bál és a márciusi falusi vásár. A szomszéd községben, Királydarócon megtekinthető a krasznacégényi kolostor.