Bár a „legnagyobb magyar” soha nem járt az Avasban (Szatmár megyében is csak párszor, a Károlyi grófok nagykárolyi kastélyában), olyannyira elevenen élt a kőszegremeteiek lelkében, hogy alig egy évvel halálát követően, 1861-ben egy maréknyi hazafi, környékbeli birtokos, Henter Ferenc kurátorvezetésével eldöntötte: Széchenyi emlékoszlopot emelnek. S pár hónap múlva már állt is a falu fölötti Domokos-dombon a hat méter magas kőobeliszk, a „Nagyok közt is a legnagyobbnak, dicső emléket!” állítva. Felavatása az egész Avas ünnepe volt, a szomszédos román falvak lakossága is kalapból itta a bőkezű szinérváraljai adakozó, Mándy Bertalan földbirtokos borát, a közeli hegytetőről pedig egy teljes héten át világította be a vidéket a Széchenyi tiszteletére rakott máglya. A kőszegremeteiek akkor még nem tudták, hogy a csodálatos, s földrajzi szempontból is szép-szabályos avasi medence fölé emelkedő obeliszk a történelmi Magyarország egyik első Széchenyi-emlékműve, s 2018-ig (a szatmárnémeti Széchenyi szobor avatásáig) Erdély egyetlen szabadtéri mementója.

Az emlékmű 160 éves fennállása alatt kétszer volt veszélyben: az 1940-es bécsi döntés előtt, amikor a kivonuló román határőrök le akarták dönteni, ám három pár lóval sem sikerült elhúzatni – a feldühödött határőr kapitány szétverette az oszlop eredeti, 1861-es állítására emlékeztető márványtáblát (ezt egy év múlva helyettesítették); másodszor Ceauşescu akarta lerombolni, ám erre szerencsére nem került már sor. Az obeliszk eddigi lánckerítése 1990-ben, Széchenyi gróf halálának 150. évfordulójára készült, az oszlop déli oldalán található dombormű pedig a szatmári származású, nyíregyházi szobrászművész, Zagyva László alkotása és ajándéka.

A több  mint másfél évszázad nyomot hagyott az obeliszken, közvetlen környékének állapota jelentősen romlott, ráadásul a környékén megkezdődött a földterületek felvásárlása, így veszélybe került az emlékmű megközelíthetősége —  az ezt követő eseményekről pedig már az ünnepi, hálaadó istentiszteleten beszélt a helyi lelkipásztor, Sziszik József, aki Gellén Sándor esperes igehirdetését követően szólalt fel.

Tavaly március 15-én Nagy Szabolcs parlamenti képviselő járt Kőszegremetén, akkor merült fel a felújítás ötlete, röviddel később pedig már Magyar Lóránddal keresték a megoldást az emlékmű megújítására. A segítség Magyarországról érkezett, Kiss András – a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei közgyűlés határmenti együttműködés bizottságának elnöke — a miniszterelnökség civil és társadalmi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkáránál, Szalay-Bobrovniczky Vincénél talált segítséget, ő ajánlott pályázati lehetőséget, amely pénzt juttathat a munka elvégzésére. A Szőcs Péter által vezetett Identitas Alapítvány pályázott és nyert támogatást a felújításra, illetve annál többre is: sikerült ugyanis megvásárolni egy földterületet, amelyen keresztül út nyílt a közútról a Széchenyi obeliszk felé. 
A földterület árának ötödét a helyi közösség teremtette elő közadakozással, magát a felújítást pedig Volosin György végezte el az elmúlt hónapokban.

Az istentiszteletet követően előbb az egykori felekezeti iskolánál álltak meg — főt hajtani és megkoszorúzni Sike Lajos újságíró tavaly leleplezett emléktábláját, hiszen bő három évtizede ő kezdeményezte, indította el a Széchenyi-ünnepségeket, a Szatmárnémeti Széchenyi Kör vezetője lett, s élete utolsó éveiben fáradhatatlanul munkálkodott azért, hogy a legnagyobb magyarnak szobra legyen Szatmáron. És mindeközben megmaradt avasi magyarként kertjét-szőlőjét továbbra is gondozó, növelő, termesztő, pálinkájára, borára büszke gazdálkodónak, szülőfalujára örökké büszke embernek, aki minden beszélgetés során legalább egyszer felemlegette Kőszegremetét — s mérhetetlenül örülne és mérhetetlenül büszke lenne mindazokra, akik hozzájárultak az obeliszk megújulásához.

Szombaton délben szikrázó napsütésben vonult az avasújvárosi néptáncosokkal az élen az ünneplő sereg az emlékoszlop felé — a domboldal kaptatóján talán még soha ilyen biztosan lépve: lekövezett út vezet az obeliszkhez, amelynek környékét is lekövezték, s az emléktábla és a dombormű, amely eddig a környező dombokra nézett, most már az érkezőket üdvözli.

Ünnepi beszédében Szalay-Bobrovniczky Vince elmondta: öröm számára a környék „legmagyarabb” településére jönni, ahol most másodszor jár. Beszédében bátorította az erdélyi civil szervezeteket, amennyiben van egy cél, egy nagy megvalósítás, amiben segítségre van szükség, használják ki a magyarországi pályázati lehetőségeket. 

Pataki Csaba megyei tanácselnök elismerését fejezte ki a helyi erős magyar közösségnek, amely 160 éven keresztül megvédte az emlékművet. Kérte, a következő 1600 évben is védjék a Széchenyi obeliszket és a magyar nyelvet. „Széchenyi István szellemi öröksége ma is él a remetei közösségben. Méltó örökösök ők, hiszen munkájuk, közösségépítő törekvései viszik előre ezt a kis települést, ahova nemcsak helyiként, de turistaként is jó ellátogatni. Legyenek büszkék munkájukra, örökségüket pedig adják tovább a következő nemzedéknek azért, hogy 10, 20, de akár 100 év múlva is fejet hajthassunk e nagy magyar szobra előtt! Köszönjük a támogatást és arra kérünk mindenkit, vigyék hírét ennek az emlékműnek, hogy ha magyar ember jár erre, hajoljon meg itt a legnagyobb magyar emléke előtt” – fogalmazott.

Magyar Lóránd parlamenti képviselő igazai csapatmunkának nevezte a felújítást, amelyhez nem csak erdélyi és magyarországi politikusok, pályázó alapítvány és egyház közös munkájára volt szükség, hanem a kőszegremetei magyarokra is — sőt, elsőként és legfőképp rájuk. „Úgy gondolom, hogy a 161 éves emlékmű eltörölhetetlen bizonyítéka annak, hogy mi itt évszázadok óta itthon vagyunk, és a remény jelképe, hogy még hosszú időn át lesz magyar jövő az Avas kapujában.” – mondta.

A felújítást övező csapatmunkát emelte ki Nagy Szabolcs képviselő is, aki szerint az emlékműnek ezentúl arra is kell emlékeztetnie minden magyart, hogy nagy eredményeket csak közös munkával lehet elérni. 
Az esemény az emlékoszlop megkoszorúzásával zárult, a kőszegremeteiek számára viszont nem ért véget az ünneplés: a délutáni órákban operettgála, utcabál és tűzijáték is várta a helyieket a Széchenyi emléknapon.

Hírszerkesztő