„Fiatal bárki lehet, de öreg csak a java!”
Három szatmárnémeti iskola végzősei adomáztak a hetvenéves érettségi évfordulójuk alkalmából szervezett osztályfőnöki órán.
Tizenhat örökifjú véndiák vonult hetvenéves érettségi találkozót jelző tábla mögött szombat délelőtt a Református Gimnázium udvarán, vastaps köszöntötte a legrégebbi kerek évfordulós egykori szatmárnémeti magyar diákokat.
Gyors bemutatkozásuk után összevont osztályfőnöki órát tartottak az 1954-ben a Magyar Fiúlíceumban, a Magyar Lánylíceumban és az Egészségügyi Szaklíceumban végzettek, ahol köszönő szavakkal illették egykori tanáraikat, mert a tőlük kapott tudás máig hasznukra van. „Olyan útravalót kaptunk az iskolától, amit azóta sem győzünk tanárainknak és a Jóistennek megköszönni.!” Tereh Géza, Ligeti L. Zoltán, Burai Béla, Rög József neve hangzott el.
Az 1954-ben Szatmárnémetiben, magyar szakon érettségizettek közül lett – egyéb fontos szakmák mellett –, tíz orvos, hét mérnök, négy középiskolai és két egyetemi tanár, két pap.
Az osztályfőnöki óra sajnos osztályfőnökök nélkül zajlott, hiszen egyikük sincs már életben, és egykori tanáraik közül is csak egy, a most Pécsett élő Tóth László matematikatanár jöhetett volna el, de ő, 93 évesen már nem merte vállalni a hosszú utazást ebben a nagy melegben, de minden jót sok szerencsét és jó egészséget kívánt mindenkinek a távolból.
Nem hiányozhattak a vidám adomák sem a találkozóról, Juhász Gyulát és Schäffer Erzsébet Pulitzer-díjas írót is idézték a rég volt diákok:
„Éveknek súlya nem mindig teher, Sok ember lassan mindent kihever.”
„Fiatal bárki lehet, de öreg csak a java!”
Princz Csaba
Ajánljuk még a témában:
Férfinak és nőnek teremtette – előadás a Hámban
13 vértanú, 13 fogalom, 26 diák
