Hagyományosan a Láncos-templomban búcsúzott el a diákévektől, tanáraitól, az alma matertől és némiképp egymástól is a Szatmárnémeti Református Gimnázium három osztályának 74 végzős diákja.

Útravaló igehirdetését Kiss József, a Szatmári Református Egyházmegye főjegyzője Dávid és Góliát történetére építette, kiemelve: pontosan olyanok a maturandusok is, mint a kicsi ifjú, aki bátor szívvel helyezkedik szembe a nagy Góliáttal. „Viszont Dávidnak volt egy segítője, ezért tudta legyőzni Góliátot: az Istennel való szövetség. Jöhetnek a Góliátok, jöhet a nagybetűs élet, jöhet minden — őrizzétek meg ti is ezt a szövetséget Istennel, és minden akadályon sikeresen túl tudtok jutni” — fogalmazott, hangsúlyozva azt is: térjenek haza és itt vigyék véghez a küzdelmet, amihez Isten a szövetségét ajánlja számukra.

Az igehirdetést követően elsőként Varga Szilárd iskolalelkész köszöntötte nem csak a ballagókat, de a templomot zsúfoltságig megtöltőket is, előbbieket arra biztatva, hogy emelt fővel, nyitott szívvel induljanak az útra és vigyék magukkal a bátorságot, a kitartást és a hitet a megszerzett tudás mellett.

„A Szatmárnémeti Református Gimnázium több mint iskola. Olyan közösség, ahol tudás és hit, hagyomány és jövő egyszerre van jelen. Olyan hely, ahol nemcsak tantárgyakat tanultatok, hanem tartást, felelősséget, egymás iránti figyelmet és közösségi összetartozást is.” — fogalmazott a végzősök különösen szép népdalcsokrát követően Kereskényi Gábor polgármester. Kiemelve annak jelentőségét is, hogy a ballagás dátuma, június 4–e, a nemzeti összetartozás napja, és a maturandusok ennek az összetartozásnak az élő bizonyítékai: olyan fiatalok, akik anyanyelvüket, hitüket és kultúrájukat nem csupán megőrzik, hanem értékként viszik tovább.

Gondolatai zárásaként arra kérte őket, hogy maradjanak hűek azokhoz az időtálló értékekhez, amelyet a gimnáziumban kaptak — a becsület, a hit, a tudás, a kitartás és az emberség —, s amelyek mindig iránytűként szolgálnak majd életükben.
Némiképp ezt a gondolatot folytatta Fisár Erika magyar szakos tanfelügyelő is, aki Láng Eszter versrészletét tette a ballagók képzeletbeli tarisznyájába: legyenek olyanok, mint az eső, adjanak másoknak önmagukból, „mert az élet olyan/
kell adni is hogy valamit kapjunk cserébe.”

A tizenkettedikesek zenés, verses összeállítását követően 41 végzősnek átadták az egyházi érettségi diplomákat, és természetesen nem maradt el a staféta-, pontosabban a zászló átadása sem. 
A templomi ünnepség zárásaként Póti Eduárd gimnáziumigazgató köszönt el a ballagóktól, kiemelve a Református Gimnázium 490 éves hagyományait, amelyeknek immár ennek az évfolyamnak a végzősei és részesei lettek. Mint hangsúlyozta: „A Refi nem az épület, a Refi ti vagytok”, hiszen a gimnázium erejét az ott tanuló fiatalok és az ott dolgozó felnőttek közössége adja.

Szabó Kinga Mária