Vasárnap délelőtt a szatmárnémeti Deák téri református templomban mutatkozott be a lelkipásztornő. Mindenekelőtt a gyermekek számára, az ő nyelvükön mondta el az üzenetet, majd a gyülekezet előtt adta át az alapigét: „De most így szól az Úr, a te teremtőd, Jákób, a te formálód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy! Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg téged. Mert én, az Úr vagyok a te Istened, Izráel Szentje, a te szabadítód! Kárpótlásul adom érted Egyiptomot, Etiópiát és Szebát adom helyetted. Mivel drágának tartalak és becsesnek, és mivel szeretlek, embereket adok helyetted, életedért cserébe nemzeteket.” (Ézsaiás 43, 1–4) Igehirdetésében arról beszélt, mennyit ér az ember.

„Mennyit érek?” — ezt a szív mélyéig ható, személyes kérdést senki sem kerülheti meg élete során. A mi Urunk jól tudja, milyen alapvető kérdés ez egy ember életében. Épp ezért Ő maga szeretne választ adni arra, hogy mennyit érsz te számára: „Értékes vagy!” Értékünk nem abban van, hogy mások mennyire értékelnek, nem is önmagunkban, hogy mennyire gondoljuk magunkat értékesnek vagy értéktelennek. Hanem annyit érünk, amennyit Istennek. És Isten mennyire szeret bennünket? Ő azt mondja rólad: „Enyém vagy.” Ő azt mondja, hogy annyira drágának és becsesnek tartalak, hogy még az egyszülött Fiamat is érted adtam, azért is, hogy helyreállhasson az önértékelésed. Akármin is mentél már vagy fogsz keresztülmenni, Istennek egy ígéretébe kapaszkodj mindig, ahogy csak tudsz: „Én veled vagyok!” Akármilyen és akármekkora szenvedést is kell megélnünk, egyet ne feledjünk, Isten az, aki ígéretét adta, hogy nem egyedül kell keresztülmennünk a szenvedés kohóján. Mert alkotód, aki visz, hordoz, és megment téged. Végig veled marad, akár, ha vízen kell átkelned, vagy ha tűzben fogsz járni… nem vagy egyedül. Urad, a te alkotód és megváltód fontosnak, sőt, drágának és becsesnek tartja a te életedet is, mert szeret. Elhívott, kiváltott a szolgaságból, és erősít a fiúság Lelkének ajándékával. Te is hozzá tartozol, az Ő gyermeke vagy. Ez a hit, bizonyosság pedig átformálja az identitástudatodat. Mert a megváltás egy másik énképet hoz magával. Az Ő kegyelme az, hogy megtart, sőt, hordoz, átvisz a vizek és tüzek hitpróbáin, úgy, hogy majd újra és újra emlékezhess az Ő szabadító, csodálatos tetteire — biztatott a lelkipásztor.

Rácz Ervin házigazda lelkipásztor a 18. zsoltár második versével biztatta és fogadta az új gyakornok lelkészt: „Az Úr az én kőszálam, váram és megmentőm, Istenem, kősziklám, nála keresek oltalmat, pajzsom, hatalmas szabadítóm, fellegváram.” A gyülekezet ifjai, ahogy szinte minden vasárnap, úgy ez alkalommal is dicsőítő éneket énekeltek, majd elhangzott az Áldás című ének is.

Ezen a héten a szigetlankai református templomban minden este 6 órától teológiai hallgatók hirdetik az igét bűnbánati alkalmakon, készülve és készítve az új kenyér ünnepére. SZFÚ