Vasárnap, a hagyományos tanévnyitó istentiszteleten népes gyermeksereg, szüleik, családtagjaik, pedagógusok és gyülekezeti tagok vettek részt s adtak hálát az új lehetőségért, az elindulásért, majd ahogyan az illik, a kis bóbiták az óvónénik kíséretében átsétáltak az óvoda épületébe, szemrevételezni a termeket és kipróbálni a smaragdzöld füvet, no meg a kert-udvarban felállított játékokat, melyek aztán hétfőtől már ovis létük mindennapjainak részei lettek.
„… gyülekezik a sok gyermek, mint szőlőfürtön a szemek… Idén már 60 kis bóbita kezdte a tanévet a Pitypang bölcsőde-óvodában: 18 bölcsis, 17 kiscsoportos (ők a zöld bóbiták) és 25 nagycsoportos (ők már a beérett gyümölcsök, a piros bóbiták) Mák-Tóth Tímea, Juhos Evelin, Maskulik Boglárka, Erdei Brigitta és Elek Réka óvónénik irányításával. Hála legyen minden családért, nevelőért, emberért, akiknek szívügye a magyar oktatás!” — fogalmaz örömtől mosolygó hangon Higyed Gyöngyi.
Egy lelkipásztor szolgálatában, egy gyülekezet életében nem mindennapos, megszokott dolog, hogy kétszer is óvodát építsen-indítson — a jövőre 30 éve önálló gyülekezet Szatmár-Kültelken Higyed János lelkipásztor és felesége, Higyed Gyöngyi számára megadatott ez a ritka alkalom, de az is igaz, a bölcsőde-óvoda tavalyi átadását követően is volt még rengeteg munka, szaladgálni való, hogy a kicsik otthona olyan hangulatos legyen, mint a nagymama háza, az udvar-kert pedig olyan gondozott és ápolt, hogy még a felnőtteket is hívogatja a mezítlábas szaladgálásra. „Volt munka bőven, és egyfajta elégtétel is, hogy ennyi kisgyermeknek van része a szépben, kedvesben, a jó körülményekben, rendezett udvar-kertben. Az egyházközség lehetősége szerint dolgozik ezen, a presbiterek, a nőszövetség munkáját dicséri — és nem csak, vagyis inkább, nem feltétlenül az anyagiakon múlik. Ez szeretetszolgálat, s úgy hiszem, ezt a szeretetet érzik is a gyermekek, a szülők, valahogy ott van a levegőben — 18 év munkája folytatódik a Pitybangban, ám nem csak az a fontos, hogyan néz ki. Fontos, hogy a gyermekek érezzék: templomközelben vannak. Fontos, hogy megtanulják, mi is az igazán: szeretetben, imádkozva együtt lenni, Isten közelében. Próbáljuk igazítani őket — ez a világ nagyon beteg világ, ha a szülő nincs a templom közelében, a gyermek sem lesz ott. Hálásak vagyunk a Fennvalónak, mert Szatmár-Kültelken tele a templom, s ez azt is jelenti, hogy a nem csak nevelést, de jóízű nevelést kaptak és kapnak a gyülekezeti tagok, ami jó érzéssel tölti el őket, de bennünket is, és értékek mentén neveljük a bóbitákat is az oviban — ez a feladatunk.”

Sz. K. M.